Idézetek

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

"Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk…'
(…)
Az én rózsaszín lufim egyszer csak külön vált a többitől, és önálló útra kelt.
'Hol lesz a végállomás, ahonnan nincs több utazás…"

„…mindig lesz, aki szeretni fog. Akinek te leszel a legfontosabb"

1 (17 oldal)
"Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban."

1 (23 oldal)
"– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor… 
– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából."

2 (29 oldal)
"A mérkőzésre Bognár Anita és holdudvara is ellátogatott. Köldökig érő dekoltázsuk és csípőnadrágjukból kilógó tangájuk láttán előkészítettem a képzeletbeli hányózacskót."

5 (85 oldal)
"– Majd egyszer rájössz, hogy egy pasi miatt se érdemes bőgni."

Epilógus (270 oldal )
" Mintha azt is hozzá akarta volna tenni, hogy majd megtanul mosolyogni, ahogy nekem is sikerült. Esetleg emlékeztetni fog rá újra és újra, hogyan kell.
Talán az ő szeme is sötétbarna lesz, mint a kávé.
Vagy mint a keserű csokoládé.
De, hogy valami, ami keserédes-afelől semmi kétségem sincs. "