Idézetek

Kerstin Gier: Fellegszálló

"Mikor felébredtem, először egy falat pillantottam meg, ami tele volt könyvekkel. Utána pedig Monsieur Rocher kedves tekintetét. 
– Meghaltam? – kérdeztem. 
Megrázta a fejét. 
– Dehogy! Habár vannak emberek, akik a mennyországot úgy képzelik el, mint egy könyvtárat."

"Hihetetlen, mi mindent élnek át a korán kelők."

"Itt álltam hát a hóban, teljesen kimerülve, míg a bálterem felől hegedűszó szállt felénk. A nyakamon egy harmincöt kará-
tos gyémánt, ami nem az enyém, karjaimban pedig egy alvó kis-
gyerek, aki szintén nem az enyém."

"– Köszönjük, hogy ilyen jól gondját viselte a mi kis vadócainknak! 
– Hahaha!- mondta Don. – Ez olyan, mintha az ember megköszönné egy cápának, hogy csak a kis lábujját harapta le, és nem az egész lábát."

"Egy jó pofon néha többet ér egy rossz csóknál."

"A szerelem rózsát keres, a féltékenység tövist talál. – mondta Monsieur Rocher. – Vagy fordítva, a szerelem talál rózsát, és a féltékenység keres tövist?"

"Mégis ki egyensúlyozna ilyen szédítő magasságban ezeken a félelmetesen keskeny párkányokon? 
Unatkozó cirkuszi artisták. Szuperhősök. Bizonytalan öngyilkosok. Az egy nappal korábban érkező Jézuska. És természetesen a szállodai tolvajok."

"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá."

"Azt mondta nekem, hogy senki nem veheti el az embertől az otthonát, ha az ember a saját lelkében otthon érzi magát. És hogy minden bennünk van, amire szükségünk van ahhoz, hogy bárhol boldogok legyünk."

"Még csak nem is nyáladzott, ami egy mopszlinál aztán igazán szokatlan."