Idézetek

Maros Edit: Hűvösvölgy suli 7.

"-Te a Mekiben akarsz dolgozni a nyáron? 
-Dehogy én azt hittem, hogy te akarsz… 
-Már miért akarnék? Honnan veszed ezt? 
-Hát mert én nem jártam egyik meki irodájában. Sőt. Azt sem tudom mikor voltam utoljára mekiben. Azt hittem az a haver összekevert veled… 
-Én sem jártam ilyen helyen mostanában. Szóval van belőlünk egy harmadik is… Különös apáék sosem mondták, hogy hármasikrek voltunk eredetileg. 
-Tök jó,hogy még most is van kedved poénkodni!"

"Az új barátság olyan, mint egy tiszta lap. Még bármi kerülhet rá. A lapot majd közös emlékek színezik, díszítik és írják tele."

"-Ugye tudod, hogy most úgy beszéltél ,mint valami öreg negyvenes? 
-A negyvenes az öreg? – nevette el magát Zsófi, mert oké, hogy tizenhárom éves fejjel minden felnőtt öreg, na de pont a negyveneseket emlegetni matuzsálemként talán túlzás…"

"-Inkább őt küldtem, mert maga még képes és elárasztja a lakást egy pohár víz miatt – legyintett Halmai, de a szeme huncutul megvillant. Nos, igen okoztam már kis híján tűzkatasztrófát a konyhájában, mikor odaégettem a teafőzőt a tűzhelyre, és a perzsa szőnyegen éktelenkedő folthoz is volt némi közöm. Nem csodálom, hogy nem rám bízta a pohár vizet… – Amúgy pedig… szerettem volna beszélni magával."

"Épp hozzákészültem, hogy kommentálja a felvételen látható szalagtűzést, amikor…
…hirtelen azt sem tudtam hova süllyedjek kínomban. 
-Ez most valami vicc, amit értenem kéne, de mégse értem? – kérdezte döbbenten Halmai. 
A tévében ugyanis a fennkölt szalagtűzés helyett én voltam látható, méghozzá nagyjából négy évesen, cseresznyékkel a fülemben tök pucéran."

"Mikor megvolt a megfelelő flakon épp belekezdtem egy kisebb monológba hogy az előrelátás nem feltétlenül nagyi tulajdonság egyszerűen csak a mai világban tudni kell spórolni, és sok kicsi sokra megy mikor éreztem hogy Karesz böködni kezd a kocsival. Sajátos bocsánatkérés,de nekem ott nagyon tetszett hogy így próbál kiengesztelni ezért míg lendületből belehajítottam a kocsiba az illatosítót még heherészve nyávogtam mellé egy kicsit: Ne máhááháár! Te aztán tudod hogyan kell levenni a lábamról! Nos nem tudom ki nézett nagyobbat: Karesz aki négy méterrel odébb ácsorgott a telepakol kocsinkkal, és onnan figyelte a jelenetet amint évődök egy vadidegennel, vagy én aki döbbenten jöttem rá hogy nem a mi kosarunkba pakoltam, hanem… 
-Rinci!!?? (…)"

"-Oké, akkor valamit tisztázzunk! – emelte fel a mutatóujját Soma, ami, tekintve, hogy egy nála jó ötven évvel idősebb férfival beszélgetett, felettébb udvariatlan mozdulatra sikeredett. – Ez itt egy egyetemi kolesz, nem? 
-Nem. 
-Neeeem? Hát akkor még is mi a fene? Nyuggerház? 
-Több tiszteletet, kispajtás! – utasította rendre a feldúlt Somát a bácsi, majd hozzátette: – Mi nem nyuggerháznak hívjuk, hanem idősek otthonának. De a lényeg talán ugyanaz."