I'm sorry Dabi x Oc

2-rész

Másnap reggel már hamar felkeltem és indultam is Naokit ébreszteni. Persze ő sokkal lustább mint én ezért nehéz volt felkelteni de megoldottam. Miután az egész család megcsinálta a reggeli teendőit, elindultunk reggelizni. A szálloda biztosított nekünk reggelit így nem kellett messze mennünk. Reggel én sehol se láttam Todorokiékat. Biztos elmentek valahova reggelizni vagy még alszanak ki tudja. Nem is foglalkoztam vele annyira. Hamar megreggeliztünk és indultunk vissza öltözni mert hamarosan elkezdődött a közös edzés. Naoki és én is felvettük az edzős ruhát ami nálam egy menta zöld műszálas anyagból készült rövidnadrágból és egy ugyanilyen színű hosszú ujjú vékony felsőből állt. Naokinál pedig a jól bevált fekete melegítő és egy szürke póló amit úgy is mindig levet magáról. Miután felöltöztünk elindultunk a csarnok felé. Hamar oda is értünk hiszen a hotel közel volt hozzá. Minden versenyzőnek volt egy külön box ring nagyságú gyakorló pályája amiken 2-2 box zsák volt megtalálható és persze kesztyű is volt hozzá. A ringek kettesével egymás mellett helyezkedtek el. a "mi ringünk" persze, hogy a terem túlsó végében a legtávolabbi ponton volt. Ám meglepetésemre mellettünk megint csak Todorokiékat láttam. Naoki nyilván nem bírta ki a gúnyos megjegyzéseket:

-Nézd Kaori a szerelmeid mellettünk edzenek-gúnyolódott

-Ahh komolyan sose fogod őket békén hagyni? nem ártottak neked semmit

-Nyugi már csak húzom az agyad.

-kösz nagy szükségem van rá na inkább edzünk oké? Én is csinálom veled a gyakorlatokat.

Majd közösen nekiálltunk bemelegíteni. Mikor ez meg volt Naoki felajánlotta mi lenne ha versenyeznénk, hogy ki bírja tovább ütni a boxzsákot. Én persze belementem habár tudtam előre ki lesz a győztes. Mindketten felvettük a boxkesztyűket és beálltunk alapállásba.

-na megvagy ?

-meg ám 

azzal apa kezdett számolni és elindította a stoppert is, hogy mérje az időt.

-na akkor 3...2...1..

Mindketten nekiálltunk ütni a zsákot amilyen gyorsan csak tudtuk. Régen sokat edzettem Naokival így tudtam, hogy kell pár ütést és az alapbeállás is ment. Nagyon is szerettem bátyámmal edzeni  mert végig nevettünk hülyéskedtünk de így is tudtunk  fejlődni. Mivel én jégkorcsolyázok  az edzések végén mindig csináltunk mutatványt a bátyámmal ám a kedvenc részem mindig az volt, amikor ő hátra feküdt én meg keresztbe a két kezére amiket a mellkasára helyezett a tenyerét pedig felfele mutatta és így nyomott ki engem mint valami súlyzót. Persze volt párszor amikor ledobott vagy én estem le és még olyan is volt, hogy  szándékosan a derekamra tette a kezét és csikizni kezdett.

Már lassan 2,5 perc telt el és én nagyon is fáradni kezdtem. Már készültem feladni de Naoki ezt látva rajtam próbált lebeszélni a feladásról.

-Hé Kaori ne add fel legalább a három perc legyen meg jó? 

-de már nem bírom fájnak a kezeim

-nem baj nem adhatod fel 3 perc és utána abba hagyhatod ,gyerünk menni fog ügyes vagy te tudom, hogy megcsinálod.

-ahhj rendben de 3 percnél vége 

-ahogy akarod

Lassan de letelt a 3 perc és én már nem éreztem a kezeimet. Ám Naoki még mindig ütötte a zsákot. Én levettem a kesztyűket és megforgattam a csuklómat és próbáltam kicsit nyújtani őket, hogy ne legyen bajom. Amíg a bátyám még mindig a boxzsákot ütötte lassan már 7 perce én nekiálltam kicsit nyújtani, spárgázni hasonló, hogy ne merevedjek le ebben a 4 napban. 

10 perc telet el és Naoki még mindig nem állt le de már látszott rajta, hogy nagyon fáradt és már csak pár ütése van neki is. Ám azért ez akkor is sok idő és azt vettem észre, hogy a mellettünk lévő ringben is őt figyelik. Pontosan 11,5 perc-nél állt meg. 

-Ügyes voltál fiam-dicsérte meg őt apa

-köszi apa. Na Kaori most erősítünk okés?

-rendben de előtte had mutassak valamit

-micsodát? 

-képzeld megtanultam, a pörgőrúgást-meséltem neki teljesen izgatottsággal.

-na gyerünk hadd lássuk-kezdett el tapsolni apa mire nyilván páran idekapták a fejüket.

-jó jó de apa ne tapsolj már .Mindenki minket néz.-szóltam oda neki összeszorított foggal.

Azzal odasétáltam a ring közepére és felvettem egy alapállást amiből majd a rúgást fogom megcsinálni. Magamban gyorsan elszámoltam 3-ig és már lendítettem is a lábamat majd vele együtt a testem is fordult egyet a levegőben végül álló pozícióba érkeztem. Eddig ez volt a legjobb rúgás ami valaha is sikerült nekem és ennek nagyon örültem. Meghajoltam majd oldalra léptem. Hallottam ahogy apa, anya és a bátyám tapsol ám nem csak ők voltak az egyetlenek akik végig nézték a kis mutatványomat. Megfordultam és a mellettünk lévő ringben láttam ahogy a Todoroki családból egy szemüveges lány és egy mellette álló fehér hajú fiú is mosolyogva megtapsolt. Ez nagy melegséggel töltötte meg a szívem ugyanis ők még is csak az ország egyik legjobb boxolójának a családtagjai. Én visszamosolyogtam rájuk majd egy köszönömmel háláltam meg az előbbi tettüket.

Látszott a tekintetemen egy levakarhatatlan mosoly amit Todorokiék okoztak , Naoki persze egyből beszólt nekem

-jól van Kaori azért el ne olvadj tőlük 

-de te vágod, hogy megtapsoltak? 

-jjaaaj ieen annyira kis cukik voltaak -játszotta el ezt a kis lányos örömkitörést gúnyosan.

-ahj Naoki nem hiszlek el-erre ő csak mosolygott majd odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. 

-na gyere erősítünk aztán nyújtás és végzünk -hívott

-rendben

El is mentünk befejezni ami még az edzésből hátra maradt. Mikor végeztünk összeszedtük a cuccainkat és a kijárat felé indultunk. Majd onnan egyenesen a szállodába. 

Miután beértem a szobámba egyből az ágyra vetettem magam és megpróbáltam egy kicsit pihenni. Persze nem volt túl egyszerű állandóan az ismerkedési bál járt a fejemben. Annyira izgultam és már nagyon is meg akartam ismerni a többieket és természetesen a Todoroki családra voltam a legkíváncsibb. Észre se vettem és már is délután 5 óra volt. 

-Kaori készülődj- jött be a szobámba anya 

-rendben-ez a válaszom után egyből nekiálltam a bálra tartogatott ruhát keresgetni.

Nagyon izgatott voltam, ugyan is mindig szerettem az ilyesféle bálokat ahol nyugodtabb lassabb a zene és mindenki elegánsan van öltözve. A box versenyek előtt lévő bálok nagyon jók szoktak lenni ahányszor Naokinak versenye volt én szinte mindig elmentem az ilyen bálokra vele. Anyáék is nagyon szerették ezeket az eseményeket, és mindig együtt találgattuk, hogy vajon melyik asztal lesz a miénk vagy vajon kik mellé ültetnek le minket. (Ugyan is az ilyen bálokon rövidebb asztalsorok szoktak lenni és egy asztalsorhoz 2 család fér így mindig volt társaságunk. Többnyire nagyon kedvesek voltak az ellenfelek családjai, de most egy kicsit aggódtam, mert itt tényleg a legjobbak lesznek és féltem, hogy nekik elég nagy lesz arcuk hogy normálisan el lehessen velük szórakozni.)