I'm sorry Dabi x Oc

18. rész

 Elérkezett a péntek. Reggel már picivel jobban voltam ám még mindig hiányoztak nekem anyáék. Mivel ezen a héten már mindenki itthon volt közösen reggeliztünk majd nekem pakolnom kellett hiszen kezdődött az edzésem. Mikor a szobámba pakolásztam hirtelen nyitott rám Fuyumi aggódó tekintettel. 

-Szia Kaori-köszönt óvatosan

-Szia-mosolyogtam rá 

-Hallottam mi volt tegnap este-sütötte le tekintetét-Natsu elmesélte, figyelj ha legközelebb is honvágyad van kérlek nyugodtan fordulj hozzám is ha tudok segítek vagy megpróbáljuk elterelni a figyelmed. Nem szerettem volna, hogy sírj itt olyan szívszorító -mutatott teljesen együttérzést és szomorúságot

-Jaj Fuyumi köszönöm szépen tényleg-hatódtam meg a kedvességétől -Már jobban vagyok és ígérem szólni fogok ha legközelebb baj lesz, csak tudod már nem akartam senkit se felébreszteni

-Dehát engem és Natsut sőt még Shotot is nyugodtan. Itt vagyunk veled és nagyon örülünk, hogy itt élsz most nálunk-mosolygott rám majd közelebb lépett és szoros ölelésbe vont 

-Köszönöm szépen -suttogtam szorosan öleltem a lányt 

Miután Fuyumi elhagyta a szobát kisétáltam én is az előszobába, hogy felhúzzam a cipőmet. Rei pont akkor ment ki a kocsiba és közölte velem, hogy addig kiáll a garázsból és a kocsiban fog rám várni. Én csak egy bólintással válaszoltam és igyekeztem nem megváratni őt. 

-Sziasztok!-köszöntem az itthon maradóknak majd kiléptem az ajtón

A kocsi felé indulva egyből az anyósülést céloztam meg ám meglepetten láttam, hogy Dabi már lecsapott erre a helyre. Őszintén nem is értettem miért jön velünk állandóan. Nem mondom, hogy zavart viszont még mindíg nem sikerült megbeszélni az okát annak, hogy ilyen rideg velem és így kicsit érdekes a helyzet. Beültem hátra majd el is indultunk. 

Az utat csendben tettük meg majd mikor odaértünk Rei kijelentette, hogy most jobban rá fogunk koncentrálni a jégen való edzésre így csak egy gyors bemelegítés, majd az alapok átnézése lesz kezdésnek amíg ő elintéz néhány dolgot. Dabit megkérte, hogy maradjon mellettem és segítsen lenyújtani, hogy hamarabb végezzünk. Egy kicsit meglepődtem, hogy Dabi lesz az aki lenyújt hiszen ez elég furcsa élmény. Persze nem ellenkeztem mert Rei az edző és hallgatok rá bármit mond nekem. 

Gyorsan átöltöztem majd bementünk a kisebb terembe ahol szoktam az edzésem első felét általában tölteni. Gyorsan kicsit átmozgattam mindenem majd neki is láttam terpesz ülésben előrehajolgatni. Mivel elég hajlékony voltam már kényelmes volt ez a pozíció hiszen a felsőtestem is leért a földre. Ám mikor megéreztem hogy valami rám nehezedik kissé meglepetten fordultam magam mögé és próbáltam az illetőre nézni. 

-Ne gyere fel , próbálj meg minél jobban lehasalni -utasított mire csak bólintottam 

Nagyjából 2 percig nehezedett rám Dabi folyamatosan lejjebb nyomott 

-Most kicsit nyújtsd le a jobb és bal spárgádat aztán nézzük mennyire tudlak lejjebb nyomni-adta ki a következő utasítást mire én szó nélkül cselekedtem 

Kicsit féltem attól , hogy esetleg fájni fog de muszáj volt megtennem hiszen a jó ha minél hajlékonyabb vagyok 

Miután lenyújtottam a spárgákat lenyomtam a jobbat ám kicsit éreztem, hogy feszülnek a szalagjaim és egyáltalán nem volt kényelmes. Dabi hirtelen nehezedett rám mire egy fájdalmasabb sóhajt ki a számon. Ezt a fiú is hallotta így visszább vett egy picivel

-Fájt?-kérdezett rá 

-Uhum-hümmögtem

-Bocsi nem akartam -kért elnézést -Menj bele a balba most 

Lenyújtotta azt is és az angol spárgamat is. Nem mondom, hogy fájdalommentes volt de mindenképp használt hiszen kellően kilazultak az izmaim. Rei még mindig nem jött vissza így én kicsikét még nyújtogattam Dabi pedig csak csendben ült törökülésben és figyelt.  

-Tegnap sírtál vagy rosszul hallottam? -kérdezett rá a semmiből 

-Jól hallottad-mondtam halkan majd én is leültem vele szembe

-Mi volt a baj? 

-Csak eszembe jutottak Naokiék egy kicsit honvágyam lett de semmi több-próbáltam gyors lezárni hiszen mindig bennem volt ez az érzés igaz, hogy már nem olyan erősen mint tegnap este. -Sajnálom ha áthallatszódott nem akartalak felébreszteni vele 

-Nem ébresztettél fel fent voltam még -vágta rá- Amúgy ahogy látom rajtad még mindíg honvágyad van igaz? -Honnan vette ezt észre?? 

-Én..nem én jól vagyok-próbáltam leplezni hisz kezdtem érezni, hogy ahogy belemerülünk a témába egyre jobban tör rám a sírhatnék 

-Dehogy vagy , tökre látni rajtad-mondta ki unott arckifejezéssel 

-Lehetne, hogy erről inkább nem beszélünk ? Szeretnék nem gondolni rá-csuklott el a hangom a mondat végére 

-Jó rendben -ám sajnos egy könnycseppnek még így sikerült kiszabadulnia és végigfolynia az arcomon amit a velem szemben ülő is észrevett és egy meglepett arckifejezéssel nézte végig a könnycseppet mely az ölembe hullott. 

A fiú hirtelen nyúlt az arcom felé és törölte le a könnycseppet, mely akármennyire is volt meglepő igenis jól esett. 

-Ne sírj -állt fel majd finoman megsimogatta a fejem tetejét -Itt van anya gyere 

 Felálltam én is majd felvettem a korcsolyám és a jégre léptem. Tettem pár bemelegítő kört majd utána Rei közölte velem a mai edzéstervet. Dabi helyet foglalt a lelátón ám elég közel a pályához így tökéletesen látott mindent. 

-Nos kaori szeretnék látni tőled egy spárgaugrást elsőkörben 

Válasz nélkül indultam meg a pálya közepe felé majd elindultam a jégen és egy nagy lendület után teljesítettem a tőlem elvárt  ugrást. 

-Ez nagyon szép volt viszont ha a kezed nem magad mellé hanem fölé emeled még szebb és magasabb hatást kelt. próbáld meg kérlek még egyszer. 

Nagyjából egy óra telhetett el különböző ugrások és látványelemek gyakorlásával mikoris rátértünk magára a koreográfiára. Rei-el otthon közösen illetve edzéseken már összeállítottuk magát a koreot már csak a gyakorlásra volt szükség. Néhányszor lement a teljesen szabadprogramom ám sajnos apróbb hibák mindig is voltak benne. Tudtam, hogy ma nem vagyok formában de ennyit nem szoktam hibázni. Ez persze kicsit elszomorított és mivel fáradt voltam már nem igazán tudtam jobban teljesíteni. 

-Figyelj drága igyál egyet és pihenj aztán még egyszer utoljára megnézem-egy bólintással jeleztem beleegyezésem majd miután feltettem a korcsolyámra azt a bizonyos védő műanyagot a nézőtéren az üvegemhez sétáltam ami történetesen Dabi mellett volt. 

-Elkérhetem légyszi az üvegem?- nyújtottam a kezem a fiú túloldalán elhelyezkedő kulacs felé. 

-Ne gondolj folyton rájuk-szólalt meg míg a kezembe adta az italt -Emiatt nem teljesítesz jól és egyre jobban stresszelsz és próbálkozol csak rontasz az egészen.

A gyomrom hirtelen szorult össze attól amit a fiú mondott. talán igaza van és meg kéne nyugodnom ám olyan nehéz. Ittam pár kortyot majd kicsit próbáltam kikapcsolni az agyam. 

-Tudom mire vagy képes és a mai teljesítményed a közelében sincs-intézett felém még néhány cseppet sem megnyugtató szót -szedd össze magad 

-rendben-jelentettem ki határozottam ám legbelül csak mégjobban rettegtem attól, hogy csalódást okozok Reinek pedig annyit dolgozik velem. Bizonyítani akartam neki, hogy ki tudom zárni a külvilágot és képes vagyok 100% ban koncentrálni a korizásra. 

-Na Kaori mehet mégegyszer? kérdezte szeretett edzőm mire igennel feleltem és megindultam a jég felé -Akkor indítom a zenét-azzal megnyomta a lejátszás gombot én pedig elkezdtem siklani a jégen...