I'm sorry Dabi x Oc

22. fejezet

A nap folyamán már nem igazán mertem kimenni a szobámból nehogy megint összefussak Enjivel aki elég durván rám ijesztett a tetteivel. Rossz előérzetem volt az elkövetkező napokat illetően. Valóban eléggé felidegesítettem és emiatt sikeresen megutáltattam vele magam. Már este volt . Észre sem vettem hogy ilyen hamar elment az idő a sok gondolkodás miatt. Ám ami mégjobban visszarázott a valóságba az egy kopogás volt az ajtómon. 

-Igen? -kérdeztem félénken hiszen bennem volt, hogy esetleg Enji fog bejönni az ajtón 

-bejöhetek Kaori?-kérdezte meg egy női hang ami hallatán egyből megkönnyebbültem. 

-persze gyere csak

Rei lépett be az ajtón bűnbánó tekintettel és szinte érezte , hogy a mostani beszélgetésünk nem fog hamar lezárulni.

-Kaori a ma történtek után én is elgondolkodtam egy picit. Amit Enji veled tett az elfogadhatatlan és teljesen megértem ha most félsz tőle vagy egyéb. Ezért is szeretném ha kicsit beszélgetnénk és találnánk egy jó megoldást a dolgokra. -én csak csendben figyeltem arra amit mondd - Nyilván át futott az agyamon az is , hogy ezek után esetleg vissza akarsz menni a családodhoz és itt hagyni Tokyot, amit teljesen megértek ám mégis szeretném kérni, hogyha ezt választod nagyon jól gondolod meg mivel nagyon tehetséges tanítványom vagy és nem szeretnék lemondani rólad. A másik pedíg, hogy én beszéltem Enjivel és azt mondta bocsánatot fog kérni tőled a történtek miatt és minden mehet a régiben. Tudom, hogy ez most nagyon nehéz neked viszont kérlek hogy próbálj gondolni a korcsolyára is hiszen mégiscsak szerves része az életednek. -Reinek tökéletesen igaza volt. Nem tudnám feladni a korcsolyázást egy egyszeri összeveszés miatt. Anyáék miatt a bátyám miatt és magam miatt sem . 

-Én köszönöm, hogy bejöttél velem ezt megbeszélni és holnapra átgondolok mindent és ígérem döntök is. 

-Rendben, köszönöm-nézett rám hálásan majd lassan felállt és kiment a szobából. 

Majdnem egész éjszaka gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes döntés . Természetesen tartottam ezek után Enjitől nem is kicsit , viszont nem akartam a korcsolyát abbahagyni. Már annyit fejlődtem és gyakoroltam ez a sok munka ne vesszen kárba. Mivel olyan fél 4 körül sikerült elaludnom ezért másnap elég sokáig nem tudtam kikelni az ágyból. Gyengének éreztem magam és a fejem is fájt nagyon. Borzasztóan nehéz volt végigszenvedni a napot és ez sajnos egész héten így volt. 

Eltelt egy újabb hét persze Enji nem szólt hozzám, az edzések folytatódnak ám a vége felé már Dabit se láttam a lelátóról figyelni , szinte teljesen eltűnt az életemből. Már megunta, hogy folyton az én edzéseimet látogassa meg biztosan talált magának jobb elfoglaltságot.

Elérkeztünk a hét közepéhez, szerda volt. Ez a nap is pontosan úgy indult mint a többi , napsütéses idő nyári levegő , mindenki itthon élvezi a nyáriszünetet én pedig Rei-el indultam edzésre. 

- Nos Kaori- kezdett bele a mondandójába Reima lerövidítem az edzéseket ugyanis megbeszéltem Enjivel, hogy hármasban elmegyünk ebédelni ahol rendesen bocsánatot tud kérni és megtudjátok beszélni a dolgokat.

-Oh , rendben van- erőltettem az arcomra egy mosolyt ami kicsit sem volt őszinte . A torkomban gombóc keletkezett és a gyomrom is összeszorult már csak a puszta gondolattól is , hogy nekem beszélnem kell a férfival. 

Amióta ez az eset történt köztünk nem szóltunk a másikhoz és talán jobb is volt ez így. Messze elkerültük egymás társaságát amivel kicsit kezdtem megint biztonságban érezni magam. 

Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Miután kiszálltunk a kocsiból bementünk az épületbe én egyből az öltözőbe indultam majd onnan egyenesen a jégpályára. Nem volt megterhelő a mai edzésem és tényleg előbb végeztünk is hamar pakoltam össze a koris dolgaimat és indultunk a megbeszélt étterembe ahol egy kicsit sem kellemes beszélgetést kell majd megejtenünk. 

...

-Rendben máris hozom-mosolygott ránk a pincér majd hátraindult a konyhába , hogy kihozza az általunk rendelt ételeket. 

-Szóval akkor Enji mi lenne ha te kezdenéd a bocsánatkéréseddel ezt az egészet-próbált egyről a kettőre jutni velünk Rei ugyanis a légkör eléggé fagyos volt közöttünk

Enji egy nagy és beletörődött sóhajtás után kezdett bele a mondandójába-Szóval bocs Kaori, hogy megütöttelek nem lett volna szabad - hadarta el kifejezéstelen arccal melytől valahogy nem könnyebbültem meg

-nem gond nem haragszom-vettem elő újra erőltetett mosolyom ugyanis másra nem voltam képes ebben a szituációban . 

Újra csend. Az a jól ismert kínos csend állt be közénk amin jelen pillanatban semmi nem tudott javítani, én a kezemet morzsolgattam az asztal alatt, Enji unott arccal bámult előre , Rei pedig tanácstalanul nézett hol férjére hol rám. 

-Mit szólnátok ha Kaori Touyahoz költözne?- szólalt meg hirtelen ötlettől vezérelve a fehér hajú nő. 

-Micsoda?!-szólaltunk meg egyszerre ledöbbenten Enjivel

-Drágám ez mégis honnan jutott az eszedbe?-kérdezett rá feleségénél a férfi

-Hát az előbbieket látva nem igazán fog köztetek teljesen  rendeződni a dolog  és mivel nem szeretnék kínos hangulatot a családban gondoltam Kaori úgyis jól el lenne Touyaval így legalább ő sem lenne egyedül. 

Még hogy én Dabival jobb ötletet tényleg nem volt Rei-nek? Ő a másik személy akitől tartok ebben a családban és az, hogy én kettesben éljek vele szinte elképzelhetetlen volt számomra. De úgy tűnik most bekövetkezik.

-Igazából már meg is beszéltem ezt Touyaval is igaz, hogy kellett győzködni de belement a dologba ő is jobbnak látja ha nem alakul ki még egy konfliktus köztetek ezért is egyezett bele nagyrészt. -magyarázta tovább 

-Ohh szóval akkor nem igen van választásom-jegyeztem meg félhangosan 

-Szóval Kaori mit szólsz? A csarnok talán még így közelebb is lesz illetve ha majd nem akarsz sétálva jönni nyugodtan megkéreted Touyat, hogy vigyen el téged edzésre illetve hozzon haza.

-Öhm.. rendben nekem jó lesz -természetesen nem gondoltam ezt így százszázalékosan de tényleg nem jó nekem Enji közelében  

-Azért nem szeretném majd ha megrontanád a fiam-förmedt rám Enji 

-Hé nézz már rá ! Egy nagyon is jó lelkű lány Kaori-védett meg Rei így nekem nem kellett megszólalnom- Holnap már el is kezdhetjük bepakolni a cuccaid  szerintem egy-két nap alatt meglesz minden.

Miután megbeszéltük a részleteket nem igen folytattuk a társalgást. Közben kihozták az ételeinket így azokat kezdtük elfogyasztani csendben, szótlanul.