I'm sorry Dabi x Oc

7. rész

hamar eltelt ez a 3 nap ami a verseny előtti felkészülésre és szórakozásra volt. Elérkezett a verseny napja. Én már korán reggel fent voltam  ennek tudatában nem igen tudtam volna nyugodtan aludni. Amint kiléptem a szobámból feltűnt, hogy nem csak én vagyok az egyedüli aki nem képes az ágya nyújtotta kényelmet élvezni mivel szinte mindenki ébren volt. Első utam a bátyám szobájához vezetett, hogy megnézzem mit csinál.

-Jó reggelt Naoki-köszöntem utána résnyire  kinyitottam az ajtaját 

-Neked is mosolygott rám míg a pólóját húzta magára

-Izgulsz? -kérdeztem miközben teljesen bementem a szobájába és leültem azára

-Persze, hogy izgulok de hidd el le fogom verni azt a beképzelt rohadékot

-Jójó nem kell így nevezni 

-Már megint kezded a hülyeséged Kaori?

-Te kezdted, hogy már megint bunkóskodsz. Na mindegy ne vesszünk össze mert különben nem neked fogok szurkolni.

-Jó rendben befejeztem, de csak mert kell a támogatás 

-Mindenképp szurkolni fogok 

A délelőtt folyamán közösen elmentünk reggelizni a szemben lévő kávézóba majd Naoki nekiállt rendesen felkészülni a versenyre, hiszen már délelőtt elkezdődtek a selejtezők, hogy a nap végére győztest tudjanak választani a 10 legjobb boxoló közül. Mindenki felöltözött, elkészült és összeszedtünk néhány egyéb dolgot is hiszen egész nap ott leszünk a sport csarnokban. A tervünk annyi, volt, hogyha nem akkor játszik Naoki akkor olyan fél egy körül elmegyünk ebédelni de ez persze nem volt biztos így felkészültünk arra is ha egész napra ott bent kell találni valami ennivalót.  

Egy rövidke út után már meg is érkeztünk a csarnokba ahol már bőven folytak a bemelegítések. Mivel itt tartották a közös edzéseket ezért a csarnok egyik részében megmaradtak a kijelölt kis ringek a gyakorlásra és bemelegítésre, míg a másik részében egy nagy ring foglalt helyet ami majd a versenyzőknek biztosít helyet a megmérkőzésre. 

Odasétáltunk a saját kis kijelölt helyünkhöz és lepakoltuk a táskáinkat illetve az ételhordót, kulacsokat és a kötszert is ha Naoki szerezne néhány nagyobb sérülést még a vége előtt. 

nem sokkal azután, hogy lepakoltunk és Naoki egy kicsit bemelegített el is kezdődtek a meccsek. nem játszott mindenki mindenkivel ugyanis az borzasztóan sokáig tartana és megterhelő lenne a versenyzők számára ezért 2 csapatra osztották a boxolókat és egy csapatból a legjobb fog a végén megmérkőzni a másik csapat legjobbjával. 

Szerencsére a meccseket nem az "első" csapat kezdte ahol a bátyám is van. Viszont a másik csapatból egyből egy ismerőst láthattunk ahogy felmegy a ringbe. Én mindenképp megakartam nézni ahogy Dabi boxol ezért már futottam is a lelátóhoz, hogy lássam a meccset. A meccs egy  sípszóra kezdődött el. Dabi vitte be az első ütést ami nagyon durva volt ugyanis  egyből meglátszódott az ellenfele arcán. Szegény próbált visszaütni de Dabi olyan erős csapásokat mért rá, hogy a 3. ütés után látni lehetett, hogy ki lesz a győztes. Amíg azt néztem Dabi hogyan verekszik az ellenfelével sokszor átfutott az agyamon, hogy mi lesz ha esetleg Naoki is ennyire ki lesz miatta. bevallom őszintén elkezdtem aggódni a bátyám miatt mert nagyon féltem attól, hogy komolyabb sérülést szerez. A meccs közbe odasétált mellém Natsuo és Shoto is. Valószínűleg láthatták a szememben az ijedtséget mivel kissé aggódó arckifejezéssel néztek rám.

-Durva igaz?-jegyezte meg Natsuo 

-Borzasztóan erős-suttogtam magam elé hiszen kicsit a sokk hatása alatt voltam ugyan is soha életemben nem láttam Dabit élőben megmérkőzni valakivel.

-valóban az 

-Ti nem féltek tőle otthon?-kérdeztem rá a két fiúnál

-Hihi, nem. Azért velünk sosem lenne ennyire durva illetve nem verekszik otthon. Nagyjából egész nap a szobájában van vagy pedig edzésen.-magyarázta el a helyzetet Natsuo 

-Én most esküszöm nagyon félek tőle-nevettem fel egy kissé kínosan hiszen félig azért viccből mondtam ám volt egy kicsi valóság alapja azt le se tagadhatnám. 

Közben a meccs már ott tartott, hogy Dabi ellenfelének tiszta vér volt az arca illetve az ájulás kerülgette szegény srácot. majd pedig Dabi bemérte az utolsó ütést amitől pedig a srác egyből a földre zuhant és ott is maradt. Nem ájult el és nem is volt eszméletlen ám látszott rajta, hogy bizony péppé verték. Mindketten kijöttek a ringből majd a vesztes srácot el kezdték az ottani orvosok és ápolók ellátni hiszen szerzett néhány csúnyább sérülést. 

-Ezazz Touyaa!!!-kiáltoztak mellettem a Todoroki testvérek, akik biztosan borzasztóan büszkék voltak a bátyjukra, ami teljesen érthető volt.  

Én csak csendben tapsoltam meg az első meccset győztesét. 

most a másik csapatból ment fel 2 ember megmérkőzni és így tovább egészen addig, amíg csak ketten maradtak Naoki csapatából, Dabiéból pedig eldőlt, hogy Dabi lesz az aki a döntőben fog mérkőzni a másik legjobb versenyzővel. 

A bátyám borzasztóan jól játszott és magas fölénnyel győzött az eddigi ellenfeli ellen. Már csak ő maradt és a vetélytársa a csapatából. Már mindketten fáradtak és izzadtak voltak sőt néhány seb is volt rajtuk ám én bíztam benne, hogy a bátyám sokkal erősebb és egy két sebtől nem fogja feladni és mindent megtesz azért , hogy ő az aki majd megmérkőzik a híres neves Todoroki Touyával. 

A meccs el is kezdődött és ilyenkor már minden ottlévő a lelátón gyülekezett, hogy lássa ki lesz Dabi ellenfele. Naoki elég erős ütéssel indított az ellenfele számára ám a srácot nem kellett félteni mert a kivédésének köszönhetően csak kicsit érte őt a támadása. 

Amíg a két srác egymásnak osztogatták a pofonokat újra és újra előjött bennem az aggodalom amit éreztem a testvérem iránt. Nagyon szerettem őt és sose akartam, hogy bántódása legyen ám egy helyen mégpedig a ringben sose fogom tudni megóvni. Sosem szerettem nézni igazán ahogy valakivel verekszik hiszen ilyenkor egyszerre ijesztő és kiszolgáltatott egy másik igencsak erős sportolónak. Sorra jutottak eszembe azok a pillanatok amikor Dabi a meccsen milyen erős ütéseket mért az ellenfeleire és féltem ezektől Naokit. Tudom, hogy erős és ügyesen tud védekezni de Dabi hihetetlenül erős és agresszív tud lenni. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a cikket amiben arról írtak, hogy Dabi hogy ölt meg valakit majdnem. 

Természetesen szurkoltam a bátyámnak, hogy nyerjen viszont egy kicsit talán még is remélem, hogy nem kell majd megtapasztalnia azt ahogy Dabival verekszik. Nem az, hogy nem bíztam a bátyámban mert tudtam, hogy erős és tud magára vigyázni de az aggodalom valahogy nem tudott elmúlni. 

A meccs végét jelző sípszó szakította félbe a gondolataimat. Felnéztem és akkor pillantottam meg, hogy Naoki lett az aki majd megmérkőzik Dabival. Egyértelműen borzasztóan büszke voltam rá. És ujjongva futottam oda hozzá hogy szorosan megölelhessem őt. 

-Annyira büszke vagyok rád Naoo-kezdtem el kicsit könnyezni a büszkeség miatt. 

-Köszi hugi, éreztem a támogatást csak azért sikerült. -adott egy jó nagy puszit a hajamba-számítok rád Dabi ellen is 

-Mindenképpen ! Ott fogok állni a ring mellett és hangosan kiabálok neked. -osztottam meg vele a szurkolási tervem.

-imádlak-mosolygott rám 

-Én is téged 

Bejelentették, hogy Naokinak és Dabinak van egy órája enni, inni, a sebeket ellátni illetve kicsit pihenni a döntő mérkőzésig . Naoki velem jött, leültettük és anya már neki is látott néhány sebet ellátni rajta. Még mindig nem tudom felfogni, hogy a testvérem és Todoroki Touya  fog megmérkőzni egymás ellen. Mindent bele Nao.