I'm sorry Dabi x Oc

25. rész

A nyár hamar elrepült, szinte észre se vettem milyen hirtelen történt és már augusztus végén találtam magam. Dabival a viszonyunk nem igazán rendeződött habár így a nyár utolsó honapjára kezdett kicsit rendesebb lenni velem. Mondhatni semlegesen éltünk egymás mellett de meg lehetett szokni így nem okozott nagy gondot egyikünknek sem. Én minden másnap edzésre jártam így tudtam rendesen tartani a kapcsolatot Rei-el is és a többiek is gyakran jöttek látogatni az edzésemet. Hiába mondta Rei, hogy nem kell már a nyáron mennem valahogy nem bírtam megállni. Többször is sikerült időt töltenem Natsuékkal  aminek nagyon örültem, hiszen a közönyös Dabival ellentétben nagyon is jók voltak hozzám és mindig feldobták a napjaimat a pozitivitásukkal és kedvességükkel. Volt, hogy közösen mentem velük piknikezni, sátorozni, vidámparkba, állatkertbe vagy csak simán egyet sütizni. Színessé tették a nyaram és én ezért nagyon hálás voltam. Természetesen úgy sokat töltöttem otthon Dabival is de általában ezeket az időket éltem meg, hogy egyedül vagyok. A fiú sokat jár el a barátaival szórakozni sokat edzett is. Nem mondom néha engem isfoglalkozott és egyszer jól beszélgettem is vele ami nagyon jól esett akkor és talán ezért nem érzem még most sem annyira távolinak. 

Most pedíg itt vagyunk az utolsó hétben. Rei azt szerette volna, ha igénybe veszem ezt a kis időt és felkészülök a sulira lélekben és még szórakozom a többiekkel. Hálás voltam neki ezért és igyekztem használni az időt. Ezért a hétfőt és a keddet a srácokkal töltöttem és mivel Natsuo osztálytársa leszek majd az új sulimban a fiú volt olyan kedves és szervezett egy találkozót a baráti társasággal, hogy megismerhessem őket. Szerencsére voltak közte lányok is így nem csak fiúkkal voltam "összezárva". Be kell valljam  eléggé féltem, hogy nem fogok tudni beilleszkedni hozzájuk így utolsó évre azonban nagyon kedvesek és befogadóak voltak velem így legalább már Natsun kívül mást is ismertem a leendő osztályomból. A társaságból különösen közel kerültem egy Remi nevű, közepes magasságú , vékony , vörös hajú lányhoz. Borzasztóan kedves és jószívű volt már az első pillanattól fogva és nagyon jól esett a közelsége így vele külön is találkoztam ebbe a két napba. 

Elérkeztünk a szerdához. Reggel egy hangos ajtócsapódásra keltem mely olyan hirtelen jött, hogy minden álmosság kiment a szememből. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és kimentem a nappaliba, hogy megnézzem mi volt ez. Egy ideges Dabival találtam magam szembe aki agresszívan vágta földhöz a cipőjét és a táskáját, melyeknek szintén elég nagy hangjuk volt. 

-KURVA ÉLETBE EZZEL AZ EMBERREL FUU-idegeskedett. Eléggé kíváncsivá tett vajon mi történt és kiről beszél-KOMOLYAN BÁR NE ILYEN FASZFEJ APÁM LENNE -egyik kérdésemre már meg is van a válasz. 

-Dabi mi történt?-kérdeztem rá óvatosan mert féltem, hogy most csak jobban felidegesítem 

-Az, hogy Enjinek már megint akkor kell edzést tartani, amikor én mennék le edzeni és bele kell pofázni abba, ahogy végzem a dolgom, aztán hirtelen az egész életemet kritizálnia kell. Faszom már nem bírom ezt elviselni.-meglepett, hogy beavatott a történtekbe de miután elmesélte mi történt teljesen érthetővé vált számomra, hogy ő sem bírja sokáig egyedül hordozni ezeket a terheket így jobb ha kiadja magából. 

Nem igazán tudtam erre mi lenne a legjobb reakció így csak csenden elindultam felé, hogy elrakjam a cipőjét és a táskáját a helyére. 

-Kösz-válaszolta röviden . Én csak bólintottam egyet majd felegyenesedtem és kitártam a karomat ezzel invitálva őt egy ölelésre- Nem akarok ölelkezni inkább együnk valamit. Mikor keltél?-kérdezte

-Most, arra, hogy bejöttél

-Ja, bocs akkor hogy felkeltettelek

-nem probléma , csinálok reggelit amíg lezuhanyzol -ajánlottam fel