I'm sorry Dabi x Oc

9. rész

-Hogy van Naoki?

- Az orvosok szerint kómában lesz még egy két napig utána viszont fog javulni a helyzete.

-Utána meddig nem sportolhat?

-3 hónap viszont a boxot és a küzdő, durva sportokat egész életére hanyagolnia kell

-Amaya borzasztóan sajnálom

-Semmi gond

...

Két női hangra ébredtem fel a ki tudja hány óra alvásomból.

-Kik beszélgetnek?- kérdeztem meg ám nem vártam választ, hiszen azt hittem egyedül vagyok

-Anyukád meg az enyém-hallottam meg egy mély férfi hangot mögülem, meglepettségemben egyből megfordultam , hogy megnézzem ki adott választ a kérdésemre. Dabi volt az. Vajon végig itt volt vagy csak most jött?

-Te..te végig itt volt? -kérdeztem meg álomittas hangon

-Itt -válaszolta egyhangúan.-kicsit én is bealudtam

-Ohh értem és köszönöm, hogy itt maradtál-néztem rá hálásan

-nincs mit .Na megyek behívom a szüleidet beszélgess velük kicsit.-azzal kiment a szobából

Pár másodperc kellett csak ahhoz, hogy anya bejöjjön.

-Szívem hogy érzed magad?-kérdezte aggódóan

-Hát.. fáradtan , éhesen , szomorúan és borzasztóan hiányzik Naoki-soroltam el a panaszaimat anyának

-Jaj kicsim-nézett rám meghatódva.

-Egyébként Nao hogy van? Fel ébredt már? -érdeklődtem

-Nem még nem...egy-két napig még kómában lesz, viszont utána már gyorsabban fog gyógyulni.

-Látni szeretném-könnyeztem be

-Megértem viszont sajnos nem mehetsz be hozzá- közölte velem szomorúan-majd ha felébredt a kómából , szegény jól ki lett ütve

-Dabi brutális

-Ahhoz  képest elég jól elvoltál vele-nevetett fel egy picit

-Dehogy voltam el -mondtam neki sértetten

-Mindegy, azért remélem megköszönted neki, hogy vigyázott rád

-Igen ha bár semmi szükségem nem volt arra, hogy ott legyen

-Na gyere keresünk valami helyet ahol vacsorázunk

-Adsz egy fél órát amíg kicsit rendbe szedem magam?

-persze majd gyere a közös helységbe ott leszünk-mosolygott rám majd elhagyta a szobámat.

Szinte láttam magam előtt az elnyomott zombira hasonlító arcomat. Amint belenéztem a tükörbe ez be is igazolódott, a szemeim tiszta pirosak voltak illetve a szemeim alatt is. Az arcom tiszta fehér volt és konkrétan úgy néztem ki mint egy élő halott. Ám nem különösebben érdekelt, hogy tegyek ellene valamit így csak egy nagyon pici korrektorral próbáltam eltakarni a pirosságot a szemeim alól, több kevesebb sikerrel. Ezek után kifésültem a hajam és felvettem egy egyszerű fekete elálló nadrágot és egy fekete hosszúujjút. ezt követően csak felkaptam a telefonomat, belecsúsztattam a zsebembe és felhúztam a kabátom meg a cipőmet.

Mikor kiértem a közös helységbe kicsit meglepetten néztem a kis csapatra akik láthatóan rám vártak.

-Jól vagy szívem?-jött oda egyből Rei amint meglátott és egy szoros ölelésbe vont.