I'm sorry Dabi x Oc

8. fejezet

Az egy óra szinte villám sebességgel telt el és csak annyira volt időnk, hogy apa adjon néhány tanácsot Naokinak Dabi ellen illetve én is beszélhettem vele egy kicsit. A hangosbemondóba már hallhattuk is ahogy a ringbe szólítják a bátyámat és ellenfelét. 

Szerencsére Naoki rendesen ki tudta magát pihenni így nem indult hátránnyal. 

 A fiúk beszálltak a ringbe mi pedig a ring szélén állva figyeltük és bíztattuk Naokit. A Todoroki család többi tagja is ugyanazt tette, hiszen ez mégis csak egy fontos meccs volt mindenki számára. Japán legjobb boxolója címet nem kaphatja meg mindenki csakis aki kiérdemli. Én már így is nagyon büszke voltam a testvéremre , így ha nem nyer Dabi ellen sem lesz bennem egy cseppnyi szomorúság sem csak is hatalmas büszkeség és boldogság.

-És 3..2..1-indult el a meccs. 

Dabi volt az első aki egyből a bátyámnak támadt .Enji valamivel nagyon felhergelhette hiszen csak úgy izzottak a szemei. Most nem olyan volt mint eddig , most sokkal veszedelmesebb és ijesztőbb. Az első ütése be is talált ami kicsit kibillentette Naokit de ő nem esett el szerencsére. ezt követően  a bátyámon volt a sor, hogy támadjon és sikerült egy elég erős ütést mérnie Dabi arcára ami mintha csak mégjobban felhergelte volna a már eddig is nagyon veszedelmes boxolót. 

Még játszották egy ideig ez az oda-vissza ütök védekező játékot amikor is 10 perc után szólt a sípszó amely a szünetet jelezte. Eddig egyenlően álltak a srácok ám látható volt már rajtuk a fáradság jele. 

Naoki kiszállt ringből és kivette apa kezéből a kulacsot amiben víz volt. A szájához tartotta és inni kezdett. Miután megvolt kérdően nézett apára.

-Apa van valami ötleted amivel kicsit gyorsítani tudnánk a meccset? -kérdezett rá 

-Nos fiam a lényeg, hogy semmiképp ne engedd, hogy földre terítsen, ha megpróbálod az álla vonalát célozni illetve egyéb gyengébb pontokat mint például halánték vagy gyomorszáj talán nagyobb eséllyel fekszik ki.-magyarázta neki apa a meglátásait. 

-Rendben kösz apa-adott egy amolyan férfias ölelést apának majd visszaszállt a ringbe. 

Naokin látni lehetett, hogy lett újra kis önbizalma és 100%-ig készenáll a meccs második felére. Kicsit elmosolyodtam amint láttam a bátyám büszke arcát, amikor rápillantottam Dabira összeszorult a gyomrom. Most valahogy nem olyan volt mint a meccs elején. Most sokkal ijesztőbb volt. A szívem kihagyott egy ütemet amikor ránézett a bátyámra. Azokat a kéken izzó szemeket soha nem fogom elfelejteni szinte belém égett a tekintete. Újabb számolás után kezdődött a meccs második fele Dabi egyből nekirohant Naokinak és nagyon keményen ütni kezdte. A tesóm egy ideig bírta ám egyre kevesebbszer sikerült neki kivédenie ellenfele ütéseit. Nagyjából 3 perc tehetett el amikor is Naoki egy emberes ütés következtében elvesztette az egyensúlyt és a földre zuhant. Mindenki megijedt, hogy esetleg itt vége és elájult ám felemelte a fejét ezzel mutatva mindenkinek, hogy még nincs vége. Sajnos nem volt ideje és ereje felállni mivel Dabi egyből nekiesett újra és csak ütötte és ütötte. Naoki fejéből folyt a vér illetve az orrából és szájából. Borzasztóan szívszaggató látvány volt ahogy a bátyámat ütik és ezért kezdett a szívem összeszorulni. Éreztem, hogy a sírás határán vagyok a látvány miatt. Egy két apró könnycsepp már elhagyta a szemem de próbáltam tartani magam és hittem a bátyámban, hogy feláll és visszaadja ezt Dabinak.

 Ám a remény utolsó sugarai akkor vesztek ki belőlem mikor megpillantottam Dabi eszelős tekintetét és, hogy egy utolsó csapással eszméletlen állapotba teszi a bátyám. 

Mintha lassított felvételbe láttam volna annyira részletesen meg ragadt a fejemben a pillanatban a bátyám elveszti az eszméletét és elterül. A könnyeim abban a pillanatban kezdtek el vízesésszerűen folyni a szememből. Kezdtem homályosan látni tőlük és fel sem fogtam igazán, hogy mi történt. A hallásom is tompult csak foszlányokban hallottam az éjjenzést ami Dabinak szólt. Átfutott az agyamban az a sok élmény amit Naokival éltem meg. Miért jönnek elő ezek? Miért a legtöbb? Naoki nem halt meg. Jól van...azt hiszem. Egy másodperc alatt kezdtem kételkedni Naoki állapotában. Oldalra nézve láttam ahogy anya is apa karjai között sír és apának is néhány könnycseppje kicsordul. Dabi pedig csak ott áll és vár. Egy dolgot tudtam csak tenni ebben a helyzetben, még pedig keseresen sírva sikítani.