I'm sorry Dabi x Oc

21. rész

A másnapi reggelihez már Dabi is csatlakozott, hiszen Enji már korán reggel elment ugyanis a fia mellett edzett másokat is. Csendben fogyasztotta mindenki a reggelijét mikor is Dabi megszólalt.

-El költözöm -ejtette ki a száján eme szavakat

-Micsoda?- lepődött meg egyből Fuyumi ennek hangot is adva 

-Kisfiam miért akarsz elköltözni?-aggódott Rei

-Apa miatt. Nem bírom amit velem csinál, amúgy is már 20 éves vagyok itt az ideje, hogy elköltözzek.

- Touya kérlek ezt azért még gondold át. Mi itt vagyunk és szeretünk kincsem 

-Bocsi anyu de már döntöttem. Van az a kisebb apartman amit még pár éve vettünk nekem oda fogok beköltözni. Az eddigi versenyekből meg az interjúkból is gyűlt össze pénz szóval minimum 2 évig kihúzom ott aztán meg majd keresek munkát.

-Ugye tudod, hogy ebbe Enjinek is bele kell majd egyeznie?

-Már miért kéne ? Eldöntöttem nem kell apa hülyesége egyedül akarok élni 

Erre Rei csak egy szomorú bólintással reagált és mindenki folytatta az evést.

Az hétvége gyorsan eltelt én is tudtam pihenni kicsit a vállam és a térdem is jobban volt ám az elkövetkezendő hétben nem korcsolyázhatok. Azonban Rei-el megbeszéltük, hogy ennek ellenére bemegyünk edzésre és csak nyújtunk vagy apróbb technikai elemeket gyakorlunk, ám természetesen jégre nem megyek és nem is lesz négy órás az edzés csak kettő. Ezt még az orvos is megengedte így nem maradtam otthon a hétre. Dabi hétfőn azaz ma költözik. Az edzésem után meg is néztük, hogy halad a kipakolással és meg kell hagyni elég jól áll. Maga a lakás egy emeletes ház harmadik emeletén volt megtalálható. Viszonylag kicsi ám egy személynek de még kettőnek is bőven tágas. Amint beérünk az ajtón egyből jobbra van a konyha balra pedíg egy nappali Tv-vel és kanapéval. Ha tovább megyünk egyenesen egy kisebb folyosó juttat el minket az épület végében található két szobához jobb és bal oldalt illetve a fürdőhöz ami közvetlenül a jobb oldali szoba előtt van. A lakás már be volt rendezve így Dabinak könnyű dolga volt ám takarítani attól még kellett neki ami nem igazán ment  ahogy észrevettem. Részben ezért is jöttünk Rei-el, hogy segítsünk neki.

Én és Dabi letörölgettük a bútorokat és lepókhálóztuk a sarkokat, míg Rei bepakolt a szekrényekbe. Ez egy órát vett igénybe majd az utolsó lépésként felváltva felporszívóztuk a helyiségeket.

Mikor végeztünk Rei-el elhagytuk az épületet és haza vettük az irányt. Mikor az udvarba hajtott be Rei az autóval már látni lehetett , hogy Enji is megvolt az edzéssel mivel az ő kocsija is a garázsban parkolt.

Mikor beléptünk a házba egyből Enji ideges szavaival kellett szembesülnünk. Egyértelműen feltűnt neki , hogy legidősebb fia bizony elköltözött innen. Idegesen lépett ki Dabi szobájából egyből ránk vezetve tekintetét.

-Hova ment? Nála voltatok?-kezdett egyből minket faggatni 

-Nála.-zárta le ennyivel Rei majd elindult a hálójukba , hogy átöltözhet kényelmes ruhába és kicsit megeméssze, hogy Dabi most nem fog velünk lakni. Látni lehetett rajta, hogy nagyon megérintették a történtek . Ő nem tett semmi rosszat a fiúval ám mégis minden veszteséget át kell élnie  mint a férjének aki miatt történt ez az egész. Igaz, hogy Dabi a városban maradt ám mégis úgy érezte, mintha elvesztette volna. Rei az autóban ban elmesélte aggodalmát miszerint most, hogy a fiú megszabadult az apjától már az edzéseimet sem fogja megnézni, hiszen nem kell elmenekülnie otthonról ezért pedig nagyon keveset fogja látni. 

-Ó csak egyszer találkozzak vele abban nem lesz köszönet-dühödött be még jobban Enji-Mit mondott miért költözött el? -kérdezett rá hirtelen ám még mindig dühös hangnemben

-Miattad.-válaszoltam halkan és szűkszavúan a kérdésre

Ám Enji tökéletesen értette mit mondok neki ennek következményeképp pedig hirtelen rontott nekem , ragadta meg a felsőmet a nyak résznél közelebb rántva magához majd egy erős pofon kíséretében feltette mégegyszer az előbbi kérdést.

-Ne hazudj nekem! Miért ment el?! -kezdett el kiabálni velem én már erősen könnyeztem ami miatt nem láttam tisztán az arcát

-Enji engedd el ! Igazat mondd miattad ment el Touya-hallottam meg egy női hangot . Rei volt az.

A következő pillanatban Enji egy erős lökve rajtam engedett el aminek következtében hátra estem pont a sérült vállammal érve a földet mire hangosan felszisszentem a fájdalomtól. A férfi elviharzott mellőlem ám én nem tudtam olyan gyorsan felkelni így mire sikerült ülő pozícióba szenvednem magam Natsuo kisietett a szobájából és segített talpra állni.

-istenem Kaori jól vagy? -érdeklődött aggódó hangnemben mire én aprót bólintottam válaszul-Gyere segítek bemenni a szobádba

-Köszönöm-néztem rá hálásan

Bent a szobában leültem az ágyra majd mikor a telefonomat akartam letenni a komódra fájdalmasan kaptam oda a sérült vállamhoz. Natsu egyből észrevette és már nyúlt is az asztalon pihenő elsősegélydobozért. 

-Kaori kérlek bújtasd ki a kezed a felsődből, hogy hozzáférjek a válladhoz -én csak némán tettem amit kér. Borzasztóan fájdalmas volt újra és újra érezni azt az éles fájdalmat ami belémhasított minden egyes vállmozdításnál. Natsuo szépen lassan nyomott a kezére a dobozban található fájdalom csillapító krémből majd óvatos mozdulatokkal kezdte a sárült felületen elkenni . Eleinte fájt is és hideg is volt de tudtam, hogy csak nekem akar jót ezzel így némán tűrtem. Ezek után óvatosan bekötözte, hogy kicsit jobban védve legyen . 

-Visszaveheted a pólód-így is tettem

-Köszönöm-mosolyogtam rá

-Fogalmam sincs mi üthetett apába. Nem gondoltam volna , hogy képes lesz megütni egy lányt. Annyira sajnálom, hogy ezt át kellett élned-beszélt együttérzően 

-Semmi gond , lehet nem kellett volna neki megmondanom a valós okát amiért Dabi elment

-Te nem tettél semmi rosszat -próbált vígasztalni mire én egy hálás mosolyt küldtem felé.