I'm sorry Dabi x Oc

19. rész

Az eleje még egyáltalán nem volt megerőltető hiszen valahogy mégis csak fel kell vezetni az egészet. Ilyenkor a hibázási lehetőségeim még nagyon kicsik és nem is szokott meg történni. Ahogy ment a zene kezdtek nehezedni az elemeket. Itt már többet kellett forognom és kisebb ugrások is voltak. Éreztem, hogy többször megingok egy ugrás után ami kicsit sem jó jel. Sajnos az esésre van esély bőven és ezzel a sérülésre is. Minden egyes rontásom után Rei-re néztem aki csak bíztatóan figyelt és arcával jelezte, hogy nincs gond következőnek menni fog, ám mikor Dabira emeltem a tekintetem egyből el szállt a magabiztosságom és a nyugalmam. Azok az izzó kék szemek amikkel engem bámult egyre lenézőbben és csalódottabban, miután rontottam nagyon nem tettek jót, mégis valahogy minden apró hiba után ösztönösen fordultam a fekete hajú felé. A program közepénél járunk. Hamarosan egy nagyobb ugrás fog következni ami a mai nap még egyszer sem sikerült. Most sikerülnie kell. Nagy levegőt vettem majd megindultam a jégen gyorsabb tempóban lendületvételért , mikor a zene egy bizonyos ponthoz ért hirtelen ugrottam fel. Mintha lelassult volna minden. Végig Dabit figyeltem az ugrás közben kinek még mindig semmi nem változott az arcán. Nem tart nagyra és nem is bízik bennem vagy abba , hogy belőlem profi korcsolyázó lesz ezt egyből le tudtam szűrni a tekintetéből. A leérkezésem egész stabilnak ígérkezett ám az utolsó pillanatban mikor a lábam a jeget érte volna megcsúsztam és erőből nekivágódtam a jégnek ráesve a vállamra és éreztem, hogy a korcsolyám éle megsebesíti a kezem is. Az esés után még gurultam a lendület miatt majd hirtelen álltam meg és sötétült el minden.

... 

Rei és Toya összenéztek majd egy hirtelen mozdulattal állt mindkét helyen a helyéről és siettek a jégen fekvő lány felé. 

-Touya kérlek hozd ide! Jézusom mi történt vele? Ugye jól van?-aggódott a fehér hajú nő 

Touya szinte a mondat befejezése előtt már sietett is, hogy Kaorit lehozza a jégről. Megijedt ő is hisz mégiscsak sérült a lány ezt láthatta. Ám ez az egész akkor vált még egyértelműbbé mikor vért pillantott meg a fehér jégen. Kaori testét nézegette, hogy rájöjjön mijét ütötte be ennyire, hogy vérezzen. Hamar észrevette a ruháján lévő szakadást mely egyenesen utalt arra, hogy elvágta valami. A korcsolya volt az. A lány keze vérzett ám látni lehetett, hogy annyira nem életveszélyes. 

- Kaori, hé! kelj fel ! Hallod? Kaori!-szólongatta, remélem, hogy Kaori kinyitja a szemeit és közli vele, hogy minden rendben. De nem ez történt. Elájult. Biztosan beverte a fejét amiatt történt az eszméletvesztés. -Miért csináltad ezt?-kérdezte inkább suttogva mindha nem akarta volna, hogy más is hallja mit mondd neki-Pici lány kelj már fel-kezdett egyre szomorúbb hangnemben beszélni-Ne csináld ezt! Nem tudtam, hogy ilyen szinten hiányoznak neked.-nézett megbánóan a lányra. Dabi kicsit felelősnek érezte magát hisz ahelyett, hogy bátorította volna Kaorit csak lehúzta és lenézően nézett rá. Tudta, hogy ennek köze volt ahhoz, hogy a lány kibillent az egyensúlyából.-legközelebb inkább gyere át ha baj van. Befeküdhetsz mellém, vigyázok rád, megvígasztallak el is altatlak ha kell, csak ne legyen bajod. -intézte lánynak a szavait a lassan alá nyúlt és felemelt menyasszony pózba. Ezek után levitte a pályáról és megindult vele a gyengélkedő szobába ahol már az anyja várta hiszen szólt az ott lévő orvosoknak , hogy mi történt és már elő is készült Kaorinak a hely.

-Tedd az ágyra kérlek-utasította fiát Rei mire Touya le tette a még mindig eszméletlen lányt. 

Az ott lévő orvos és ápoló egyből nekiálltak a lány testén található zúzódások és sebek felkeresésére és nem keveset találtak is utána kibújtatták a felsőjéből és nadrágjából természetesen a ruha alatt található kis rövidnadrágot és sportmelltartót rajta hagyva. 

-Kaorinak megzúzódott a térde és a válla amit majd többet kellene pihentetni és írok fel egyfajta fájdalomcsillapító és nyugtató krémet is amit érdemes lenne napi 2-3x használni  -kezdte el az orvos sorolni Reinek a teket. -Ezek mellett a kezén lévő vágást bekötözzük mivel szerencsére nem mély be fog gyógyulni ám a heg megmarad majd illetve ezt nem ártana minden nap fertőtleníteni és bekötni. Vannak még a testén kisebb nagyobb lila foltok de azok már nem komolyak pihentetés után hamar eltűnnek. Gyere velem Rei addig odaadom a krémet és a fertőtlenítőt amit használjatokk rá -hívta el az orvos míg Touya Kaori mellett maradt aki szépen lassan kezdett ébredezni.   

...

Az esés utáni következő emlékem, hogy egy kényelmes ágyon fekszem és egy kezet érzek az arcomon ami simogat. De miért van ennyire hideg? Lassan nyitogattam ki a szemeim és kezdtem magamhoz térni. Elájultam volna? meglehet.

-Na végre , hogy felébredtél-hallottam meg egy ismerős mély férfi hangot magam mellől 

-ne haragudj..-ot tudtam csak kinyögni majd szépen lassan felültem ám Dabi egyből óvatosan visszanyomott az ágyra

-Te ne legyél buta, pihenj még egy kicsit. És egyébként is miért kérsz bocsánatot? -érdeklődött majd rám terített egy ott lévő takarót, hogy ne fázzak.

-Én.. nem akartam gondot okozni az eséssel és csalódást se a mai teljesítményemmel. -Erre Dabi csak elejtett egy apró mosolyt majd végig simított a homlokomon és adott rá egy puszit is. Talán most már nem lesz olyan rideg velem mint eddig. (gondoltam magamban)

-nem okoztál gondot senkinek. Otthon pihe- az ajtó nyitódása szakította félbe

-Kaori felébredtél?-sietett hozzám Rei-Hogy érzed magad? -nézett rám érdeklődően de látszódott a boldogság rajta

-Jól vagyok, köszönöm-válaszoltam a kérdést

Ezek után visszakaptam a ruháim amiket felvettem majd összeszedtük a cuccainkat és elhagytuk a helyet. Az orvos szerint most egy hétig nem igazán kéne korcsolyáznom ami persze szomorúvá tette de tudtam, hogy ha megerőltetem magam csak rontok a dolgon. Mikor haza értünk mindenki aggodalmasan nézett rám sérülés miatt de megnyugtattam őket, hogy nem fájnak. 

Ami igaz is volt egészen estig. Miután lefürödtem , Fuyumi  volt kedves bekenni a zúzódásokat , majd mentem is aludni hiszen sokat kivett belőlem a mai nap. Már lassan mindenki aludt vagy legalább is a szobájában volt csendben mikoris nekem elkezdett nagyon durván égetni a vállam és a térdem. Tudtam, hogy esetleg a krém hatása akármennyire is fájdalom csillapító elvileg. Pokolian fájtak és persze, hogy nem tudtam tőle aludni egy kicsit sem. Rengeteget forgolódtam miatta és próbáltam megkeresni a megfelelő pozíciót ám nagyon nehéznek bizonyult. Nagy forgolódások közepette arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobába.

-nem tudnál kicsit halkabban forgolódni? teljesen áthallatszódik a szobámba-kezdte a lecseszésem Dabi   

-Sajnálom..csak nagyon fáj a vállam meg a térdem és nem tudok úgy feküdni, hogy nem lenne kényelmeslen 

-Hadd nézzem-vette le rólam a takarót -ha bekötöd őket nem fogja irritálni a takarót 

-Mhm-hümmögtem mintha a saját vállam olyan könnyen be tudnám kötözni 

-Tudod mit inkább majd én -azzal elővette a kötszert és óvatosan bekötözgette -Na így mostmár nem lesz annyira vészes . próbálj meg aludni légyszíves

-Rendben próbálkozok , jó éjszakát-azzal betakaróztam és befordultam a fal felé. Ám ahelyett, hogy Dabi kiment volna a szobából csak annyit éreztem, hogy besüllyed mellettem a matrac -Dabi? 

-nem bízok benned szóval inkább megvárom amíg elalszol-adott választ

-És addig végig az ágyon fogsz ücsörögni? El fogsz fáradni 

-Akkor tudod mit? Menj kicsit beljebb-utasított majd elfeküdt mellém 

-kell takaró? 

-Uhum-magára húzott valamennyit a takarómból és elhelyezkedett kényelmesen. Szerencsére ez egy nagyobb egyszemélyes ágy volt így nem nyomorogtunk annyira.

-Jóéjt

-Jóéjt-válaszolt majd már csak annyit éreztem, hogy finoman simogatja a karom amíg el nem alszom.