I'm sorry Dabi x Oc

14-rész

A bátyámat holnap engednék ki a korházból aminek nagyon örülök így amint haza érkezik hozzánk meg is beszélem vele. A napom további részét szinte csak gondolkodással töltöttem. Legbelül el akartam menni kicsit féltem a gyerekek reakciójától. Vajon ők is szeretnék? Mondjuk a három legfiatalabb biztos ám ott van Dabi akiről fene tudja otthon lesz e vagy nem és hogy ő is szívesen látna-e náluk. 

Elérkezett a nagy nap amikor is drága bátyám hazajöhet a korházból. Mikor belépett az ajtón szinte egyből letámadtam és a nyakába ugrottam. Már nagyon hiányzott és alig vártam, hogy újra gyógyultan lássam.

Segítettünk neki kipakolni a csomagjait hagytuk kicsit pihenni is majd egy közös családi vacsora mellett jól elbeszélgettünk most hogy megint teljes létszámmal voltunk itthon.

Este miután lefürödtem és Naoki is, úgy gondoltam eljött az idő beszélni vele. Lassú léptekkel indultam meg a szobája felé és amikor odaértem a fehér ajtó elé egy pillanatra megtorpantam. Mi van ha ő nem támogat? Akkor mit csinálok? Én nekem nagyon fontos a véleménye mégis elszeretnék menni. Végül összeszedtem magam és bekopogtam.

-Szabad -csak ennyi jött válaszul , lassan nyitottam be a szobába -Á Kao gyere csak ülj le -szólt kedvesen

-Figyelj Nao én szeretnék veled beszélni valamiről vagyis inkább a tanácsodat kérni valamibe-kezdtem bele

-Mondd csak hallgatlak legyen az bármi

-Először is képzeld eltanácsoltam az egyesületből-újságoltam 

-Micsoda?? Hogyan ? Miért? -kérdezősködött

-Háát..hosszú majd holnap elmesélem, az igazi ok ami miatt beszélni akartam az az , hogy Rei felajánlotta ,hogy menjek vele Tokyoba egy évre és ő lenne korcsolyaedzőm és lehetnék befutott korcsolyázó ahogy én is és anyáék is mindig  akarták. Ezt mind azért ajánlotta fel, hogy kárpótoljon a téged ért balesetekért viszont én nem tudom mit csináljak vagy mi lenne a helyes-

-Dehát Kao ez a te lehetőséged miért tőlem várod a választ?-mosolygott rám

-Én csak ...te sérültél meg és gondoltam van neked is kis beleszólásod abba, hogy elmenjek e

-Ha rám akarsz hallgatni én azt mondom menj. Ez hatalmas lehetőség és hát valljuk be odáig vagy a Todorokiékért-nevetett fel picit mire én megcsaptam a karját -Jó na csak vicc volt, viszont ha tényleg el akarsz menni mindenképp, nem azt mondom borzasztóan fogsz hiányozni viszont megérdemled, hogy neves korcsolyázó legyél.

-Tényleg? Nem lennél csalódott , hogy aki legyőzött annak a családjával fogok élni?

-Még szép, hogy nem ez a kettő nem függ össze . Dabi még mindig nem a kedvenc emberem viszont a te boldogságod fontosabb. Kao menj és legyél híres. Tedd büszkévé a családot és legyél boldog. 

-Én..köszönöm Nao-azzal nyakába borultam és olyan szorosan öleltem amilyen szorosan csak tudtam. Nao mindig velem volt jóban rosszban és tudom, hogy ha nagyon helytelennek tartaná, hogy menjek őszintén a szemembe mondaná. Örültem neki, hogy áldását adta arra, hogy elmenjek és támogat mindenben.

Az a 3 nap hamar eltelt és Rei meg is kapta a választ miszerint elmegyek vele Tokióba és egy évre a Todoroki családhoz költözöm.

-Kao drágám megvan mindened?-kérdezte anya mikor az utolsó táskámat is bepakoltam az autóba.

-Igen azt hiszem minden megvan-mosolyogtam rá azzal lecsuktam a csomagtartót

-Vigyázz szivem és hívj minél többször minket.-adott egy puszit a homlokomra majd szorosan megölelgetett.

-Az én kicsi lányom híres korcsolyázóként fog visszatérni nemigaz?-jött oda apa és habár próbálta nem mutatni de láttam rajta, hogy érzékeny pillanat ez számára is. 

A búcsúzás sosem könnyű és ez most a testvéremtől lesz a legnehezebb. 

-Nao nagyon szeretlek-borultam a nyakába még felsírtam. Most nem érdekelt mit szólnak a többiek , a lényeg az volt, hogy talán csak egy év múlva láthatom a testvérem, aki a legfontosabb. Belegondolni is fáj.

-Én téged is Kao-válaszolt a hátam simogatta, ám hallani lehetett a hangján, hogy már ő is a sírás határán van-Nagyon vigyázz magadra ne hagyd, hogy bárki bántson vagy kárt tegyen benned. Kérlek amikor majd újra találkozunk had lássam azt a Kaorit aki eddig is volt .Sose változz meg hugi-azzal még egy szorosabb ölelésbe vont.

Miután elbúcsúztam mindenkitől beültek Rei kocsijába hátra hiszen az anyós ülésen ült Shoto aki támogatóan nézett felém. 

-Indulhatunk?-kérdezte Rei

-Igen azt hiszem-válaszoltam

-Hidd el majd elhívjuk őket látogatóba addig is  jól fogod magad érezni nálunk, a többiek már alig várják, hogy lássanak.

-Hm ennek örülök. -mosolyodtam el

Az út során még beszélgettünk ám mivel délután indultunk ezért az út vége felé már voltam olyan fáradt, hogy kicsit elaludjak. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem már parkoltunk be az udvaron lévő garázsba.

-Félébredtél?-kérdezte lágy hangon Shoto. Persze tudta rá a választ így csak rá mosolyogtam

-Gyertek gyerekek pakoljuk be a cuccokat-mondta Rei 

Mikor először benyitottam a házba a bőröndömmel kicsit meglepő látvány fogadott Natsuo és Fuyumi az ajtó előtt vártak és mikor megláttak egyből rohantak hozzám megölelgetni. Nagyon jól esett, hogy vártal és ennyire örülnek nekem. Hirtelen el is felejtettem, hogy hiányzik a családom hiszen ez a fogadtatás mindent felülmúlt. 

-Olyan jó, hogy egy évet itt fogszeni tölteni nálunk Kaori-szólalt meg Natsuo után elengedett az ölelésből. 

-Remelem jól telik majd ez az év-válaszoltam bizalommal teli hangon

Pár kört fordultunk csak és bepakoltunk minden cuccom a vendégszobába ahol ezt az egy évet fogom tölteni. Enji és Dabi nem  volt itthon ami kicsit meglepett mert este 10 óra volt, a többiek mondták, hogy nem kell megvárnom őket. Miután vacsoráztunk, lefürödtem majd mint mindenki más is elmentem a szobámba lefeküdni aludni. Egyedül Rei maradt fent aki megvárta a férje érkezését. 

Nagyjából 11 óra lehetett mikor hangokat hallottam a házban. Hazajöttek Dabiék. Időközben tájékoztatva lettem, hogy edzeni voltak vagyis csak Dabi , Enji pedig mint edzője felügyelte a folyamatot. 

-A faszomat, hogy neked állandóan szemétkedi kell meg túlhajszolni, neked semmi nem elég ?!! kiabálta Dabi az apjának

-Te velem nem merészelj ilyen hangon beszélni fiam!!-vágott vissza az apa majd ha jól hallottam egy pofon is elcsattant . Dabi erre nem szólt semmit csak bement a szobájába és becsapta az ajtót maga mögött.

Ez után nem szólt senki semmit. Egyedül Rei próbálta nyugtatni a férjét ami úgy tűnt sikerült, mert csend lett a házban és most mindenki el ment aludni. Én is próbáltam álomra hajtani a fejem ám egy fél órával a veszekedés után hirtelen vágódott ki a szobám ajtaja és kapcsolta fel valaki a villanyt. Reflexszerűen húztam a fejemre a takarót a fény miatt ám szinte egyből le is vettem. Amint körül néztem ki az illető aki ilyenkor jön be a szobába, olyan látvány fogadott amire a legkevésbé számítottam.

Dabi volt félmeztelen testtel , felrepedt szájjal néhány lila folttal a felsőtesten és véres sebekkel a kezén. Enyhén szólva lesokkolt a látványa épp ezért is bambultam el. 

-Oi ne bámulj már-zökkentett ki Dabi ideges hangja

-B..bocsánat-szabadkoztam majd felültem az ágyon. -mit keresel ? esetleg  tudok segíteni valamiben?-próváltam terelni az előbbi tevékenységemről

-Csak ködszerért jöttem be , nem tudtam, hogy itt vagy bocs ezért jöttem be-válaszolt egyhangúan . Nem kell segítség megoldom

-Biztos? -néztem a kezére ezzel utalva, hogy nem biztos, hogy ő azt egyedül rendesen be tudja kötözni.  

-Teljesen biztos-azzal lekapcsolta a villanyt es a ködszerrel a kezébe kiviharzott a szobából.