I'm sorry Dabi x Oc

20. rész

Az este folyamán még egyszer felkeltem egy kellemetlen égető érzésre a vállamnál és kicsit forgolásztam is, hátha találok valami kényelmes pozíciót. 

-Te tényleg nem tudsz nyugton maradni? -motyogta álmos hangon a mellettem fekvő

-Nem tudod milyen fájdalmas ez-vágtam neki vissza 

-Najó tudod mit? Ülj fel -utasított 

Én csak tettem amit mond és felültem mire ő is ugyanazt tette.

-És most? 

-Ölelj meg 

-Micsoda?-értetlenkedtem

-Ölelj meg. -azzal már nyúlt is a derekamhoz ezzel magához szorítva engem. A következő pillanatban pedig hátradőlt így sikeresen a mellkasán feküdtem

-És ez mire jó?-kérdeztem 

-Így nem fekszel egyik válladon se. És nyomorogni sem kell -magyarázta

-Egyébként miért törődsz te velem ennyire?-kérdeztem rá

-Mert.. kis mértékben felelősnek érzem magam az esésed miatt

-Micsoda? Miért?

-Gondolom láttad ahogy rád nézek és halottad amiket mondok neked. Lehettem volna kicsit empatikusabb is és ha nem cseszegetlek még ráadásként akkor talán jobban tudsz koncentrálni és nem esel el.

-Ohh értem. Viszont ne érezd magad felelősnek csak megcsúszott a lábam a jégen érkezéskor erről nem tehet senki. Azért persze jól esik, hogy beláttad, hogy nem volt a legjobb dolog még megszólni. 

-Hát igen. ja és ne szokd meg, hogy ennyit foglalkozok most veled. Hullára nem érdekel mi van veled és ezek után se fog. ha nem én tettem valamit nem is én leszek aki megvígasztal.

-Ezt éreztem-mosolyogtam kicsit -Még szerencse, hogy van három segítőkész angyali testvéred akik itt vannak nekem bármi van.

-Hát hogyne nagyon angyaliak-jegyezte meg monoton hangon -na jóéjt , holnap nem aludhatsz egész nap

-Jóéjszakát 

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem. Dabi már előbb felkelt hiszen mikor körbe néztem nem volt mellettem. Szépen lassan vánszorogtam az ágyból egészen  a konyháig ahol Rei épp a kávéját itta illetve valami divatlapot olvasgatott. Kicsit anyára emlékeztetett ő szokta mindig így kezdeni a reggeleit.

-Jó reggelt-köszöntem még álmos hangon

-Neked is szívem -mosolygott-Hogy érzed magad? 

-Jól vagyok köszönöm, este fájt a vállam meg a térdem de most megint jó minden

-Ennek nagyon örülök, gyere reggelizz a szekrénybe találsz péksütiket nyugodtan válassz belőle, nagyon finomak. 

Választottam egy nekem tetszőleges péksütit ami jelen esetben egy pogácsa volt majd leültem Reiel szemben az asztalhoz. Mikor megettem a reggelim és elpakoltam magam után meglepetten láttam, hogy a fehér hajú nő még mindig a konyhában tartózkodik és nekiállt előpakolni edényeket illetve hozzávalókat az ebédhez. 

-Segítsek az ebédben?-ajánlottam fel a segítséget, mire hálás tekintettel elfogadta azt. 

Már a megterítésnél jártunk mikor is hallottam a bejárati ajtót kivágódni majd megláttam Dabit aki idegesen lép be rajta mögötte pedig Enji szintén nem jó kedvvel. 

-Mikor lettél te ennyire haszontalan és lusta? -intézte szavait az apuka fiának 

-Te mikor lett ennyire kegyetlen? Konkrétan megölsz az edzéseken! Nem veszed észre rajtam, hogy már a határaimon vagyok minden egyes kibaszott edzésed végére??-kezdett el egyre hangosabban beszélni Dabi