I'm sorry Dabi x Oc

3. rész

Hamar megtaláltam az alkalomra szánt hosszú egybe szoknyámat. A ruha fekete volt , felső része egy vékonyabb, ezüstös kövekkel fedett anyag alkotta, amely egy pánt nélküli felsőre hasonlított ám a vállát és végig a két ujját elszórtan kövek díszítették.A kilátszó bőrfelületet egy színtelen anyag borította összefogva a köves részeit a felsőnek.A szoknya része már jóval egyszerűbb volt ugyan is ez csak egy hosszú szoknya volt egy combközépnél kicsit feljebb érő kivágással az egyik oldalán. Én, hogy még jobban feldobjam a ruhámat egy szintén fekete színű ugyan olyan kisebb kövekkel díszített harisnyát húztam fel a szoknya alá ami a ruha oldalán lévő kivágásnak köszönhetően jól láthatóvá vált.Igaz még sehova nem vettem fel ezt a ruhát pedig gyönyörű volt és még jól is állt rajtam. Csak hát mi nem olyan család vagyunk, akik minden héten puccos partykra járkálnak ezért nincs sok alkalom amikor felvehetem, de ma végre eljött ennek is az ideje. A bőröndömből még előkotorásztam a magassarkúmat is. A hajamat kivasaltam és engedtem, hogy a vállamra omoljon. Dísznek viszont egy ezüstös tiara szerű fejdíszt tettem bele,hogy egy kicsit feldobjam vele a mindennapi hajviseletem.Miután elkészültem egyből Naoki szobához siettem, hogy megnézzem ő hogy áll. Kopogás nélkül benyitottam a bátyám szobájába, aki épp a nyakkendőjével bajlódott.

-Segítsek?-kérdeztem tőle egy mosollyal az arcom ugyan is látszott a fiún, hogy már egy ideje szenved azzal a nyakkendővel.

-aha légyszi

Azzal közelebb léptem hozzá és se perc alatt megkötöttem neki.

-huh köszi-ölelt meg -amúgy jól nézel ki Kaori 

-köszönöm de te se panaszkodhatsz-mosolyogtam rá. 

Nemsokkal később anya jött be a szobába, hogy megnézze, hogy állunk a készülődéssel. Mivel már mindenki kész volt úgy döntöttünk elindulunk. Beültünk a kocsiba és egy kb 10 percnyi kocsikázás után elérkeztünk egy Asari-nak nevezett szabadidő klubba. Gyönyörű volt az egész hely, látszott rajta, hogy biztosan csak is az elit milliárdosok járnak kikapcsolódni ide. Ahogy a kapuhoz értünk az autót megállították és azonosítottak minket . Miután ez meg volt elmondták hova parkoljunk mi pedig a többi autót követve el is találtunk a parkolóhoz. Amint kiszálltunk a kocsiból volt lehetőségem jobban szemügyre venni a helyet. A telek hatalmas volt egy igazi mesébe illő kerttel és egy gyönyörű szinte már palotának nevezhető házzal. A ház ajtajai mind nyitva voltak ezzel egybenyitva az udvarral. Kint egy nagy teraszos részen voltak az asztalok és a névkártyák, hogy mindenki megtalálja a helyét. Egy asztalhoz 2 családot ültettek, ugyan is hosszú több személyes asztalokat rakosgattak ki. Az egész terasz ki volt világítva és a négy sarkában az oszlopokat rózsák díszítették. A kert további részében szintén lehetett rózsákat látni és ugyan úgy fényeket is. Gyönyörű volt az egész és nagyon hangulatos is. Lassan lépkedtünk beljebb az udvart csodáltuk. Benéztünk a házba is ahol egy nagy terem fogadott minket szintén csak feldíszítve itt volt néhány asztal amint pezsgő volt és sütik. Miután végig jártunk mindent lassan kezdtünk egyre többen lenni. Úgy döntöttünk vissza megyünk és megkeressük az asztalunkat. Nem kellett sokat keresni mert hamar megtaláltuk az asztal közepére nagy betűkkel ki írt családneveket. Megkerestük a keresztnév kártyákat is a tányérok előtt és leültünk a helyünkre. A jobb oldalamra Naoki került ám a bal oldalon egy Natsuo névkártyát láttam. Nem tudtam ki lehet ő ezért megfordítottam az asztal közepére kitettek cetlit amin a családnevek szerepeltek és amint elolvastam egy pillanatra lesokkolódtam. Ezt a bátyám is észrevette és kissé gúnyosan kérdezte : 

-Mi a baj?-erre én már visszatértem a Földre és egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon

-na tippelj kikkel fogunk egy asztalnál ülni?

-Nee mond, hogy nem Todoroki van a papír másik oldalára írva-kezdett el nyávogni

-De ieen -és a sejtelmes mosoly még midig nem múlt el az arcomról  

Naoki anya vállának döntötte a fejét és próbálta minél jobban feltűnőbben mutatni, hogy ez neki nagyon nem tetszik.

-Naoki mi bajod van?-kérdezte anya kicsit aggódva persze sejtette, hogy nincs komoly gond  

-Csak annyi, hogy a rohadt Todorkiékkal fogunk egy asztalnál ülni

-Az miért lenne baj? én örülök neki, legalább kicsit megismerhetjük őket-válaszolta azzal a kellemes és megnyugtató hangjával

-Ahh te jó ég olyan vagy mint kaori

-Miért?

-Ő is örül nekik-mondta unottan -Apa ugye te nem bírod a Todoroki családot?-kérdezte reménykedve hátha valaki egyet ért vele   

-Hát fiam még nem ismerem őket de majd ha beszéltem velük elmondom a véleményem

-na Naoki itt jönnek szóval félre az utálatot és csak pozitívan-biztattam -amúgy meg neked nem is kell mellettük ülnöd szóval nem panaszkodj.  

A bátyám felemelte a fejét és kihúzta magát a széken. Amint az asztalhoz értek apa felállt és kezet fogott a tűzvörös hajú férfival, aki az apuka szerepet töltötte be a Todoroki családban. Ez után mind bemutatkoztunk egymásnak. Meglepően kedves volt náluk mindenki egy embertkivéve aki a világért nem mosolygott volna. Todoroki Touya művésznevén Dabi a híres boxoló aki olyan világfájdalommal az arcán ült le az asztalhoz, hogy simán el tudta volna venni az életkedvem ha hosszabb ideig rá néznék. Őszinte leszek így közelebbről sokkal ijesztőbb mint gondoltam. A kék szemei ​​csak úgy izzanak de semmilyen érzést nem tudsz levonni belőlük egyszerűen ijesztő. Ahogy rád néz mintha a lelkedig lelátna és tudná minden apró titkodat. Borzasztóan furcsa érzés támadt bennem de nem akartam erre figyelni hiszen a többi családtag nagyon is kedves volt, főleg a mellettem ülő Natsuo, a velem szemben lévő Fuyumi és persze az anyuka Rei. Szinte kicsattantak az örömtől és annyira jó volt rájuk nézni. 

-Hé nem te voltál aki az edzésen csinált egy pörgő rúgást?-kérdezte a mellettem lévő fiút. Én éreztem, hogy kicsit zavarba jövök.

-De igen-válaszoltam neki 

-Na akkor jól emlékeztem. Nagyon ügyes volt komolyan- dicsért meg .A pír egyből ellepte az arcom és borzasztóan zavarban voltam most már. Most komolyan megdicsért egy Todoroki. el se hiszem.

-köszönöm-mondtam neki teljesen látszódott rajtam, hogy nagyon is jól esik a dicsérete.

-Várj és akkor ti vagytok a hotelben velünk egy lakosztályon ugye? -érdeklődött tovább

-igen

-Basszus egy csomó lehetőségünk lett volna megismerkedni és még nem is beszéltünk-csapott a fejéhez erőtlenül mire én kicsit elnevetem magam-na ezt be kell pótolni mindenképp -nevetett ő is. 

-rendben

Azzal meghallottuk ahogy egy 50-es éveiben járó férfi beleszól a mikrofonba. Ő volt a fő szervezője ennek az egész ismerkedési bálnak és meg kell hagyni nagyon jól végezte a dolgát. Mondott egy köszöntőt majd a pincérek sorra szolgálták fel az ételeket. Nagyon jól nézett ki minden és persze finom is volt. Mikor megettük az ételt és a pincérek is elvitték a tányérokat hallottuk ahogy elindult egy lassabb zene és persze egyből a hang irányába fordultunk. A kinti tánctérnek szánt placcon már többen is nekiálltak táncolni én pedig csak kikerekedett szemekkel figyeltem ahogy az ott lévő lányoknak és nőknek mennyire gyönyörűen pörög a szoknyájuk tánc közben. 

-gyerekek ti nem táncoltok?-kérdezte szinkronban anya és Rei