I'm sorry Dabi x Oc

4. rész

-Hát öhm dee majd később....gondolom-nyökögtem

-rendben de ha nem bánjátok én most felkérem a gyönyörű feleségem egy táncra-jelentette ki apa azzal kezet csókolt anyának, és elindultak. 

Jó volt látni ahogy a szüleink még mindig ugyan úgy szeretik egymást mint amikor megismerkedtek. Rengeteget meséltek az első találkozásukról meg, hogy milyen hamar egymásba szerettek. És meg kell hagyni még most is olyanok mint a friss házasok, teli élettel és vidámsággal. Naokival nagyon hálásak vagyunk amiért ilyen szüleink lehetnek és borzasztóan szeretjük őket.

-Enji mi nem táncolunk?-kérdezte vágyakozóan Rei

-Dehogynem- mosolygott rá a férje

Ez náluk a ritka pillanatok egyike lehet ugyan is a gyerekeik szeme enyhén szólva kikerekedett és meglepődve figyelték ahogy szüleik szintén a táncparkett felé veszik az irányt. Már csak a gyerekek maradtak az asztalnál. Én tényleg szívesen beszélgettem volna a többiekkel de egyszerűen nem tudtam milyen témát hozzak fel vagy, hogy mit mondjak, így csak felálltam az asztaltól 

-Én szerintem elmegyek sétálni egyet. Valaki szeretne jönni?-ez volt az egyetlen öltetem amit most tehetnék, ugyan is ha bárki jön és csak csendben sétálunk még az is jobb mert valamivel akkor is el vagyunk foglalva és talán úgy könnyebb témát találni. 

-Én megyek-állt fel hirtelen Shoto. Azzal lassan elindultunk

-Várjatok meg inkább megyek én is-kiáltott utánunk Natsuo

Hárman bele is kezdtünk a sétába, az asztalnál hagyva a bátyámat, Fuyumit és Dabit.

-Jó fej szüleitek vannak Kaori-jelentette be Shoto 

-Hát tényleg aranyosak szeretem őket nagyon-büszkélkedtem-De a ti szüleitek is szimpatikusnak néznek ki

-Pfff-erre mind a ketten felnevettek kicsit. Ekkor kissé zavartan néztem rájuk

-Valami rosszat mondtam?-kérdeztem tarkómat vakargatva

-nem dehogy csak hidd el a mi szüleink sőt az egész családunk tökre messze áll a szimpatikustól-magyarázta Natsuo

-Ezt hogy érted? 

-Úgy, hogy magától senki nem állna velünk szóba. Hidd el kb mindenki amint meglát minket már is utál.

-Ezt miből gondolod?

-Például az a kevés barátunk is aki van, velük is csak azért lettünk barátok mert mi oda mentünk hozzájuk és beszélgetést kezdeményeztünk velük. Ha nem tettük volna maguktól biztos nem jönnek oda barátkozni.

-Oh sajnálom-hajtottam le a fejem

-nem kell nem a te hibád csak is a miénk ...vagy hát inkább apáé és Touyaé. 

-hm?

-Tudod miattuk hiszi azt mindenki, hogy biztos nagyon beképzeltek és bunkók vagyunk pedig ez nem igaz. Ugyan úgy szeretek barátkozni és jó fej lenni mindenkivel mint bárki más. Csak hát ugye Touya az aki megismertette a családunkat a világgal hiszen ő a leghíresebb köztünk aztán apa mint edzője. És mivel az ő személyiségük ez az "én vagyok a legjobb és utálok mindenkit" fajta ezért az emberek azt hiszik mi is ilyenek vagyunk. 

- Ti vagytok az elsők akik pozitívan viszonyulnak hozzánk-szólalt meg Shoto is

-Hát ez csak természetes -jelentettem ki-Nem szokásunk úgy elítélni bárkit is, hogy nem ismerjük

-Ezt jó hallani és köszönjük-mosolyodtak el mind ketten.

-Azért be vallom Dabi kicsit ijesztő