I'm sorry Dabi x Oc

12. rész

Az este folyamán borzasztóan sokat forgolódtam és éreztem, hogy valami nyomja a lelkiismeretem. csak is egy dologra tudtam gondolni mégpedig Dabi viselkedésére. Egyszerűen nem tudtam megérteni miért volt velem olyan rideg amikor előtte este még elaltatni is bejött. Miért változott meg ilyen hirtelen? Többször is alaposan átgondoltam mi történt előtte este de nem is mondott semmi furát és nem is tettem így fogalmam nem volt , hogy most mi történik közöttünk. 

A reggelem szintén nem volt álomba illő. Valószínű az este is rá nyomta a bélyegét de valahogy rossz előérzet is társult hozzá. Amint elvégeztem a reggeli teendőimet elemem konyhába, hogy egyek valamit a legtöbb útnak indulnék a suliba. 

-Jó reggelt-köszöntem anyának épp az asztalnál ült és a kávéját itta 

-neked is-tette le a poharat az asztalra -csináltam neked reggelit -mutatott maga elé egy üres helyre az asztalnál

-Köszönöm szépen-köszöntem meg hiszen most tényleg nagy segítség volt ez részéről

-Kaori történt valami? vagy csak ennyire reggel van még ?-érdeklődött miután látta rajtam, hogy nincs minden renden 

-Jól vagyok csak kicsit sokat agyaltam este és nem aludtam túl sokat-mondtam el az igazság felét hiszen egy két apró részlettől eltekintettem. 

-Legközelebb próbálj meg kicsit kevesebbet ábrándozni és többet aludni szívem.-Lépett közelebb hozzám majd egy puszit nyomott a hajamba és kisétált a konyhából -Ohh, gondoltam ma pakolok el neked ebédet hiszen még edzésed is lesz délután-mosolygott rám 

-rendben köszi -mosolyogtam vissza 

Reggeli után összekészítettem mindent ami mára fog kelleni majd el is indultam a suliba. Nem laktam messze az iskolától így elég volt normális séta tempóban haladnom. 

Amint beértem az osztályterembe egyből minden szempár rám szegeződött. (csak tudnám miért) A szokásos osztály nagymenő lányaitól megkaptam az utálatos nézést. Ma valahogy különösen utálhatnak mert úgy néznek rám mintha megakarnának ölni. Gondoltam nem figyelve rájuk elindulok a barátnőm mellett és leülök mikor is a pad mellett az egyik "utálóm" kirakta a lábát elém ezzel kigáncsolva engem. Mondanom se kell telibe hasra estem ami a legkevésbé sem volt kellemes. Én alapvetően nem vagyok verekedős típus és általában kerülöm a konfliktusokat de most ez valamiért nagyon felhúzott így gondoltam lépek én is. Amint felálltam egyből szembefordultam az engem kigáncsoló lánnyal és abban a pillanatban lendült is a kezem amivel elég hangos és erős pofont adtam a csajszinak. Tényleg erősen sikeredett mivel utána az én kezem is elzsibbadt illetve a lány szája kissé felrepedt. Természetesen a barátnői sikítva futottak egy tanárhoz nekem pedig most már majdnem mindenki úgy nézett mint valami gyilkosra. 

-Mi az?-néztem vissza a többiekre, mert nem értettem, hogy amikor én lettem elgáncsolva miért nem figyel senki most meg le se veszik a szemüket rólam. 

-Kaori gyere légyszíves az igazgatóiba-jött e az osztályfőnököm és adta ki az utasítást

-rendben-indultam meg az ajtó felé. A folyosón természetesen találkoztam a "kedvenc" osztálytársammal is akinek a fájdalom nyomai nem is látszódtak az arcán ám a gúny annál inkább. 

Amint beértem az igazgatóhoz egyből le is ültetett. 

-Kaori-kezdett bele a mondandójába, remélem tudod mi a következményei az erőszakos viselkedésednek.

-Tudom-feleltem. 

-Azért elmondom neked, hogy mégjobban tisztába legyél vele

-De igazgató úr nem is kérdezi meg miért csináltam? 

-Nincs mit megkérdeznem ezen , a lányok elmondtak mindent , hogy amiatt mert rád néztek te beidegesedtél és lepofoztad az egyikőjüket

-De ez nem így történt-védekeztem

-Tudod nem nagyon érdekel mit találtál ki 

-De én nem-

-Szóval a büntetésed -szakított félbe-természetesen igazgatói figyelmeztetésben részesítjük a verekedés miatt illetve kötelességünkről tájékoztatni a korcsolya egyesületet a mai viselkedésről. Ezt a papírt add oda az edződnek majd-nyújtott felé egy lapot

-rendben -válaszoltam röviden -elmehetek?

-mehetsz igen és gondolkozz el azon mit tettél 

-Meglesz-azzal kiléptem az ajtón 

Utam az osztályomba vezetett ahol felvettem a táskámat majd elhagytam a termet és indultam be az edzőmhöz. Csak pár perc sétára volt az iskolától a korcsolya egyesület így normális tempóban hamar oda is értem . Az épületbe belépve egyből az információs pulthoz léptem ahonnan megtudakoltam hol tartózkodik épp az edzőm. 

-Akiko-san !-szólítottam meg az 50-es éveiben járó nőt 

-Igen? 

-Ezt át kell adni magának -nyújtottam át neki a papírt, ő pedig átvette 

-Ez mi? -nézett rám után elolvasta a lap tartalmát 

-Elgáncsoltak én pedig nem hagytam magam -feleltem őszintén 

-Hát Kaori itt nem az áll 

-Persze, hogy nem az áll kiforgatták a szavaimat és a másik lánynak adtak igazat-magyaráztam el a helyzetet

-Na jó  elnéző leszek és elfelejtjük ezt az esetet de ha még egyszer panaszt hallok rád akár a suliból akár itt nem leszek kegyelmes értve vagyok?-nézett rám komolyan 

-Igen asszonyom

-Most pedig menj majd holnap edzésen találkozunk 

-Viszont látásra-hajoltam meg majd elhagytam az épületet 

Őszintén nem jó kedvvel indultam haza. Csak beraktam a fülest és sétálgattam szépen lassan, próbáltam kiszellőztetni a fejem mielőtt  otthon egy újabb éjszakát agyalnék Dabin vagy a ma történteken. Haza érve csak lepakoltam a cuccom és indultam volna fel a szobámba ha anya nem állít meg.

-Hát a kisasszony , hogy ilyen korán itthon van? 

-Öhm anya az a helyzet, hogy felpofoztam ma valakit ami miatt haza küldtek-válaszoltam egyszerűen mivel tudtam anyát érdekli az én szemszögem is ezért nem kell előtte titkolóznom

-Na jó szerintem ezt beszéljük meg egy tea mellett -azzal elindult a konyhába és feltett vizet forrni. Addig én pedig leültem egy székre

-Szóval az történt-kezdtem bele a mesélésbe-, hogy beértem a suliba és egyből mindenki elkezdett engem bámulni ami persze nemigazán érdekelt elindultam leülni a helyemre csakhogy az egyik kedves osztálytársam kirakta a lábát én pedig szó szerint hasra estem benne. És mivel már nagyon elegem van az ilyesmi emberekből felpofoztam a csajt persze mehettem az igazgatóhoz a sztori onnan meg már nem lényeg.-anya figyelmesen végig hallgatott ,majd a mesém végére letett elém egy bögre barackos teát és helyet foglalt velem szembe. 

-Őszintén szívem én egyet értek veled, tudod én is ilyesmi gondolkodású voltam fiatal koromban de még most is így tennék a helyedben. Menj fel a szobádba ha szeretnél aztán akkor élvezd a szabadidőd. -mosolygott rám.

Én után megittam a teám fel is mentem a szobámba ahol befeküdtem az ágyamba majd bekapcsoltam a tv-t . Elindítottam egy sorozatot és úgy döntöttem a mai napot relaxálással fogom tölteni. 

Idő  közben elgondolkodtam a holnapi közben edzésemen. Sajnos nem csak az osztályomban vannak rosszakaróim hanem az edzős társaim között is akad. Ami még jobban aggasztott, hogy a lány halálosan szerelmes Dabiba és ha esetleg látta a  cikket amiben rólam és a boxolóról írnak tutira ki leszek végezve. Mégha nincs is köztünk semmi. Én élőben láthattam Touyat míg ő csak képeken és videókon. 

Próbáltam elhessegetni a rossz gondolataimat és a nap vége felé inkább úgy döntöttem alszok a sok agyalás helyett.