I'm sorry Dabi x Oc

26. rész

A hét hála égnek kellemesen telt Dabi mellett, teljesen normális volt, többet főztünk együtt és beszélgettünk is. Végre azt mondhatom, hogy nem fagyos köztünk a levegő és jó vele lakni. 

Hamar elérkezett az ősz és megkezdtem az utolsó évet a középiskolában annyi különbséggel, hogy már nem az eddig megszokott osztályomba lépek be hanem egy teljesen új közegbe. 

Remi már kora reggel amint meglátott maga mellé invitált így már az ülőhelyem is megvolt. Amint mindenki beért az osztályterembe és megérkezett a tanárnő is, aki az osztályfőnök volt, el is kezdődött a tanóra.

-Gyerekek mint látjátok jött egy új diák közénk Awase Kaori -kezdte az órát a tanárnő -Kérlek Kaori gyere és mesélj az osztálynak néhány dolgot magadról. 

-Rendben. Így már a tanárnő is említette Awase Kaorinak hívnak és most ideiglenesen élek itt Tokyoban. Verseny szinten korcsolyázom illetve régebben balettoztam is. Remélem sikerül mindenkivel jól kijönnöm majd-mosolyogtam a többiekre habár bennem volt egyfajta izgalom mégsem éreztem magam teljesen stresszesnek. Mivel már néhány embert ismertem többek között Natsu is ott volt velem így nem volt annyira ijesztő mint vártam. A szünetekben beszélgettem a többiekkel és egészen jól sikerült kijönnöm sok mindenkivel. Egy nagyon befogadó osztály és örültem, hogy ennyire közvetlenek velem is. 

Kaori-san nem megyünk közösen haza?-jött oda hozzám órák után Remi 

-Az a helyzet, hogy jönnek értem-mosolyogtam rá -de majd másik nap mehetünk-azzal meg is láttam egy fekete autót parkolni a közelünkben amiben Dabi ült. -Na itt van

-Ő a fiúd?-kérdezett rá a lányra 

-Ö..Ö nem , nem az 

-Akkor ki ő? 

-Vele lakom igazából, de ez elég bonyolult sztori ha gondolod majd egy kávé mellett elmesélem neked viszont most mennem kell szia 

-szia 

azzal el is indultam Dabi kocsija felé. A fiú kiszállt kinyitotta nekem az ajtót, el vette a táskámat berakta a csomagtartóba majd beült mellém a vezető ülésre.

-Hogy hogy te jöttél ?-kérdeztem tőle, mert a megbeszéltek alapján Rei jött volna értem, hogy utána menjünk edzeni

-nem lesz edzésed anya azt mondta aztán akkor eljöttem én

-Ohh mindent értek 

-akarsz menni ebédelni? -kérdezte tőlem közömbös hangnemben

-Persze menjünk már kezdek éhes lenni...egyébként Dabi

-Touya-szakított félbe-Touyanak hívj az a nevem 

-Rendben , nem tudtam mennyire szabad nekem

-Szabad hívj a rendes nevemen , szóval mit akartál mondani

-Csak, hogy Rei sokszor kérdez engem rólad és amióta nem látogatod az edzéseimet sokszor látom rajta, hogy szomorú és hiányzol neki-Touya rám nézett és láttam rajta, hogy kissé bűntudata van emiatt

-Jó majd kövi edzésedre elmegyek aztán beszélek anyuval kicsit

-Köszi, nagyon sokat jelentene neki-mosolyogtam a fiúra 

Közösen megebédeltünk majd indultunk is haza. Otthon meséltem Touyanak a suliról és meglepő módon nagyon érdeklődve figyelte minden mondatom. 

Egyre és egyre könnyebben ment minden nap az új osztályomban a diákok nagyon befogadóak voltak és Touya társasága is kellemessé vált számomra. Rengeteg jó oldala van a fiúnak, csak hagyni kell neki, hogy megismerkedjen vele az ember. Nem mondom borzasztóan szeszélyes és rengeteg a hangulat ingadozása de ennek meg van a maga oka és teljesen érthető. Amilyen körülmények között nőtt fel teljesen érthető ha lelkileg nem mindig a leg stabilabb. 

Nagyon gyorsan elrepült ez a pár hónap és már is itt volt a halloween . Dabi a haverjaival úgy döntött, hogy elmegy egyet bulizni, míg én inkább otthon maradtam és programokat csináltam. Lehet ezt amolyan halloweeni én időnek is nevezni. 

Touya olyan 9 körül ment el otthonról és most volt hajnali 1. Én még fent voltam úgy gondoltam meg várom míg a fiú haza ér addig pedig filmeket vagy mesét néztem. Megágyaztam magunknak a nappaliba, gondoltam, hogy egyikünknek sem lesz ereje elvánszorogni a saját szobájáig. Touya a napokban elég instabil állapotban volt ezért is szerettem volna mellette lenni mikor majd haza jön. 

hajnali fél kettő volt mikor kivágódott az ajtó és egy rettentően ideges Touya viharzott be az ajtón. Szemei ​​​​​​szinte vérben forogtak, látszódott rajta néhány ütés nyom, a szája fel volt repedve és az ökléről a bőr is le volt horzsolva.Látszólag ivott is ugyanis nem volt túl stabil a járása. Nagyon megijedtem , hogy mi történhetett így első dolgom volt oda futni hozzá és meggyőződni arról, hogy jólvan e.

-te jó ég.. mi történt?-kérdeztem tőle próbálva valami választ kicsalni belőle de ő helyette csak kikerült és próbált beljebb jönni. 

-Nem a te dolgod Kaori, jóéjt-azzal a szobája felé vette az irányt ám én rászorítottam a karjára ami láthatóan nem tetszett neki mert elég erősen rántotta ki karját a szorításomból

-Dehát vérzel, sebes vagy és szemmel láthatólag baj van Touya!-szóltam neki már határozottan

-Hagyj békén komolyan mondom!-emelte meg a hangját ám engem nem rendített meg, mindenképp ki akartam deríteni mi történhetett a buliban ahol volt. 

-nem foglak amíg el nem mondod!-ejtettem ki határozottan, mire ő közelebb jött hozzám és idegessége miatt nem igazán tudta irányítani az érzelmeit így szinte már reflexből lökött rajtam egyet. Én természetesen nem voltam hozzászokva az ilyesfajta válaszreakciókhoz így meglepetten néztem a fiúra-Hé mi ütött beléd? Én nem ártottam neked!

-Ne picsogj te akartad tudni mi van, bemutathatom rajtad a szitut-a gyomrom görcsbe rándult eme mondata után...ám ő ezt még fokozni is tudta- na látom a rémült képet te is megörökölted-nevetett fel gúnyosan-a bátyád is ilyen fejet vágott mikor szarrá vertem-mosolygott gonoszan

-H..HOGY MONDHATSZ ILYET?- kiabáltam rá. Egyszerre tombolt most már bennem is az idegesség és a fájdalom ami miatt a testvéremet is belekeverte ebbe az egészbe. Tudta, hogy nálam ez az érzékeny téma mégsem állt le

-Hu de bátor lett valaki már kiabálsz is velem? Ne feledd, hogy az én házaman laksz..talán ha testvéred kap még pár pofont te is több tiszteletet mutatsz felém. Látom most már nem félsz tőlem de ezt nagyon rosszul tetted. Nem fog gondot okozni nekem, hogy tiszteletre tanítsalak.

-CSAK ÉRDEKLŐDTEM FELŐLED!

-HÁT AKKOR JOBB HA NEM TESZED-üvöltötte nekem, ami miatt kezdtem hátrálni tőle, mert az üvöltéssel a kezét is meglendítette felém és hiába nem emelt rám kezet borzasztóan megijesztett a viselkedésével

-T...te szörnyeteg-suttogtam ,teljesen távolodtam tőle, erre a fiú reakciója csak annyi volt, hogy beviharzott a szobájába és bevágta maga után az ajtót. 

A kezeim remegtek. Az egész testem remegett, émelyegtem és szörnyen féltem tőle.Eszembe nem volt a fiú után menni. El akartam menekülni a házból is. A könnyeim nagy cseppekben lassan folydogáltak le az arcomon

Naokit akarom- sírtam el magam mikor már semmi esély nem volt arra, hogy az érzelmeimet magamba fojtsam. Óvatos léptekkel sétáltam a kanapéig ahol már megágyaztam magamnak és Dabinak is, remegve bújtam a takaró alá és igyekeztem minél hamarabb elaludni és elfelejteni ezt az egész esetet ami nem rég történt.