I'm sorry Dabi x Oc

11. rész

Reggel már viszonylag hamar fel kellett ébrednem hiszen már korán indultunk. Naokit is szállították az otthoni korházba így szerencsére ő sem maradt Tokyoban. Miután anya bejött, hogy felébresszen egyből utasított is a pakolásra, amit én szófogadóan követtem. Viszonylag hamar megvoltunk vele és megpróbáltam  a bátyám cuccait is bepakolászni. Ezt követően beraktuk a csomagjainkat a kocsiba és míg anyáék elmentek a kórházba elintézni Naoki ügyeit és papírjait engem itt hagytak a szállodában ezért gondoltam elbúcsúzok Todorokiéktól.

Először Natsuo és Fuyumi szobájába mentem. Már ők is végeztek a pakolással ám ők majd csak délután indulnak addig még kiélvezik a mai nap kínált programokat. Talán kicsit irigyeltem őket, mivel sokall hamarabb el kellett hagynunk ezt a szép várost és szállodát.

Amint bekopogtam a szobába Natsuo szinte egyből nyitotta is az ajtót.

-Szia Kaori -köszönt mosollyal az arcán -Ugye már jobban vagy kicsit -váltott át aggódó tekintetre

-Szia igen már kicsit jobb köszönöm. -Erőltettem magamra egy mosolyt

-Ennek örülök, itt van Fuyumi is gyere csak be ne itt az ajtóban beszélgessünk

-Szia Kaori- köszönt az idősebb

-hali

-Ti már mentek is igaz?-érdeklődött

-Igen sajnos, pedig még maradnék picit de hát Naokit viszik haza ezért nekünk is időben haza kell érnünk

-Értelek

-Igazából csak elbúcsúzni jöttem

-Ohh ezesetben remélem azért idejössz egy ölelésre -tárta ki karját Fuyumi mire nekem is egy mosoly kúszott az arcomra és örömmel mentem oda hozzá és szorosan a karjaimba zártam.

Fuyumi ez alatt a pár nap alatt úgy viselkedett mint ha a nővérem lenne és ennek borzasztóan örültem. Igaz nincs köztünk sok korkülönbség ám mégis fel néztem rá és arra, hogy mennyire is türelmes és szeretetteljes egy lány.

-Hé engem is akkor már -Játszotta a sértődöttet Natsuo majd elszakított a nővérétől és most az ő karjai közt lehettem. -Vigyázz magadra Kaori nagyon.. és Naokinak meg kívánjuk, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb. Hiányozni fogok ám-simogatta meg a hátam még mindig ölelt

-Köszönöm Natsuo,ti is nagyon fogtok nekem hiányozni -szorítottam az ölelésen majd elváltam a fiútól.-Na szerintem megyek elköszönök a többiektől is. Köszönök mindent tényleg

-majd írj meg hívj is oké? Nem sok barátom van és pont az egyik legfontosabbal nem szeretném ha megromlana a kapcsolatom

-Rendben ígérem még beszélünk ..szia -köszöntem el végül

Miközben Shoto és Dabi szobája felé igyekeztem , összefutottam Reiel és Enjivel. Ebben a pár napban volt alkalmam kicsit őket is jobban megismerni így már a tegező viszony meg van köztünk.

-Kaori szívem , látom ti mentek hamarosan-állított meg Rei

-Igen igazából amint anyáék visszaérnek már egyből, szóval gondoltam addig elköszönök

-Értelek , ez esetben vigyázzatok magatokra és reméljük Naoki hamar felépül. Erős fiú ő. Ami történt borzasztóan sajnáljuk.

-Köszönöm szépen-mosolyogtam a fehér hajú nőre-Ti is vigyázzatok magatokra és Enji , gratulálok nagyon jól felkészítetted Dabit

-Köszi

-Na menj aranyom a többiek szerintem a szobáikban vannak nem akarlak feltartani, szia-ölelt meg még utoljára

-Sziasztok-köszöntem el

Csak pár métert kellett tennem mire elértem a másik két fiú szobáját. Ide is bekopogtam ám nem igen akartak ajtót nyitni. Kicsit még vártam mikor is odajött mellém Shoto aki a közös helységből jött.

-Szia kaori gyere be, elvileg Touya bent van de akkor nem nagyon figyelt

-Köszi

-Mi újság?-érdeklődött a felemás hajú

-Jöttem elbúcsúzni igazából. Lassan elindulunk haza gondoltam elköszönök mindenkitől hiszen kitudja mikor fogunk újra találkozni.

-Oo értem akkor.. -lépett felém közelebb majd egy gyors puszit adott az arcomra-Remelem még látjuk egymást

-Én is nagyon-mosolyogtam rá-Jó volt veled táncolni

-Igen veled is nagyon , még jó hogy nem vagy magasabb nálam így nem volt fura, hogy időseb vagy-nevetett fel kicsit

-Shoto ne nyálaskodj -szólt oda gonoszan Dabi

-Ahh bocs , hogy elköszönök tényleg -vágott vissza a fiatalabb -na mindegy szia Kaori én most megyek mert anya akart tőlem valamit

-Rendben sziaa...-kicsit beljebb léptem a szobába egyenesen az ágyhoz amin Dabi ült-D..dabi-kezdtem bele mire ő csak rám emelte tekintetét

-Mi van? -kérdezte elég bunkó módon

-Én..köszönök mindent amit értem tettél. Tényleg nagyon hálás vagyok miatta-néztem rá komolyan

-ja nincs mit- vágta rá közömbösen-de most nem zavarna pakolásznék kicsit szóval..-nézett ez ajtó felé ezzel utalva arra, hogy menjek ki ha

-esetleg ...?-tártam ki a karjaim egy ölelésre mire ő csak felállt az ágyról, elment mellettem majd mikor az ajtóhoz ért kinyitotta. Szó nélkül sétáltam ki valamiért borzasztóan rosszul esett az amit művelt.

Én nem értem tegnap még bejött megvigasztalni , el akart altatni, ma meg semmi. Egy érzelemmentes paraszt lett belőle. Fogalmam sincs mit történhetett és mi miatt lett ennyire ellenséges velem de betudtam annak, hogy biztos keveset aludt vagy ilyesmi.

Kissé rosszul éreztem magam Dabi megnyilvánulása után így nem is volt túl jó kedvem. Ám anyáék hamar megérkeztek és nem is volt nagyon időm ezen gondolkozni hiszen már pakolásztunk is be a kocsiba. Miután betettem az utolsó táskámat is apa lecsukta a csomagtartót majd gyorsan visszamentek köszönni.

-Na akkor mi szerintem lassan elindulunk haza , Naokit is hamarosan szállítják-búcsúzkodott anya

-Sziasztok, jó volt veletek-kontrázott Rei

-Veletek is -szólalt meg apa is

Én csak intettem egyet hiszen már elköszöntem mindenkitől. Még egy utolsó pillantást vetettem Dabira akinek még mindig nagyon lenéző volt a tekintete. Így inkább csak hátat fordítottam és elsőnek szálltam be a kocsiba . Engem követtek a szüleim is majd el indultunk haza.

-Na Kaori milyen volt ez pár nap ?-kérdezett rá apa-A bátyáddal történteket leszámítva..

-Én élveztem igazából-mosolyogtam rá, ám ő ezt nem láthatta mivel az útra figyelt.

Nagyjából egy órára haza is érkeztünk ami után anyáék egyből kapták is a telefont miszerint Naokit is a kórháza szállították és szerencsére semmi baj sem történt az út alatt.

A napom további részét csak kipakolással töltöttem illetve elpakoltam a cuccaimat másnapra hiszen vasárnap volt.