I'm sorry Dabi x Oc

13. rész

A másnap reggelem szinte egy az egyben megegyezett az előzővel. Az óráim unalmasan és nagyon lassan teltek de sikeresen túléltem ezt a napot is, el is indultam edzésre hiszen már régen voltam és bőven lesz mit bepótolnom. 

Amint átértem a jégcsarnokba egyből felhúztam a korcsolyámat és egy laza bemelegítés után el is kezdtem a forgások gyakorlását. Nagyjából egy fél óra kellett mire kicsit jobban ráéreztem a technikájára és már értékelhető forgásokat tudtam csinálni. A rendes edzésemig még volt egy 20 percem így úgy döntöttem addig megiszok egy kávét a büfében és utána visszamegyek a jégre.

A tervem pontosan úgy haladt ahogy azt elgondoltam a büfé pultjához érve kikértem a szokásos kedvenc kávémat majd leültem a kikészített asztalokhoz és néhány üzenetváltás közben elkezdtem lassan iszogatni a forró italt. 

-Lám lám ki van itt-lépett közel az asztalomhoz Chisa a lány aki borzasztóan utál de persze az érzés kölcsönös

-Szép napot neked is Chisa-köszöntem neki gúnyosan 

-Hallom összeszűrted a levet Dabival-jött közelebb hozzám 

-őszintén semmi ilyet nem csináltam-védtem be magam de valamiért halál nyugodt voltam abban a pillanatban 

-Igen és biztosan ezért írnak mindenhol arról, hogy Dabi a karjaiban viszi el az ellenfele kishúgát a ringből. 

-Figyelj nem látom értelmét ezen veszekedni szóval ha megbocsátasz visszamegyek a jégre-azzal felálltam a székemtől és elindultam volna vissza csakhogy Chisa megállított.

-Tartsd távol magad Dabitól vagy megbánod-fenyegetett 

-Nem mintha tudnál ellene bármit is tenni -tettem egy újabb lenéző megjegyzést

-Jobb lesz ha nem provokálsz-váltott komolyabb hangnemre

-különben?-csak ennyit mondtam ki és a következő pillanatban már érezhettem is a forró kávéspoharam tartalmát a nyakamban Chisa leöntött. Na nálam itt szakadt a cérna és azzal a lendülettel fogtam meg a mellettem heverő korcsolyámat és dobtam izomból a lánynak és mivel voltam olyan szerencsés pont úgy érte Chisa-t a korcsolya, hogy megvágta a karját vele.

A lány természetesen egyből sikonyálni kezdett és már szaladt is az edzőhöz. Tudtam, hogy én most vetettem véget a korcsolyás karrieremnek de valahogy nem tudott érdekelni soha nem szerettem ha piszkálnak vagy semmibe vesznek mindig megvétem magam ha úgy volt és sose szégyelltem ha ilyen történt.

Az edző seperc odajött és mivel nekem már volt egy rossz húzásom  korábban nyilván én voltam akit elsőként számon kért a történtek miatt. Már nem próbáltam meg  szépíteni a dolgokat már teljesen elfogadtam, hogy biztosan ki leszek rúgva az egyesületből. Ha jobban átgondolom inkább legyek kirúgva mint hogy piszkáljanak vagy ártó személyekkel vegyem körül magam. 

A számításaim jók voltak az edző amint meglátta a vágás súlyosságát a lány karján egyből az irodájába hívott és belekezdett a hosszú szent beszédébe. 

-Kaori remélem tudod, hogy ez most mivel fog járni -nézett rám szúrós tekintettel 

-Igen tudom-válaszoltam-nem szerettem volna elmenni mivel szerettem korcsolyázni sőt az életem szerves része volt

-Akkor ezek szerint nem kell ismertetni a szabályokat és az azok megszegésével járó következményeket sem . Awase Kaori el kell hogy tanácsoljalak az egyesületből. Az erről szóló iratot az iskoládnak is továbbítom illetve kérlek ezt add oda a szüleidnek-nyújtott felém egy papírt. Miután átvettem , felálltam a székből és egy köszönés után kisétáltam arról a helyről ahová már kicsi korom óta járok és ahol a fél életem töltöttem. Rengeteg szép emlék fûzött ehhez a helyhez de a mai tettem miatt végleg el kell hagynom. Nem mondom, hogy nem fog hiányozni de talán mindenkinek jobb lesz így. Természetesen amint kiléptem a csarnokból néhány könnycsepp kezdett lefolyni az arcomon.

... 

Haza fele azon gondolkoztam mihez kezdjek majd. Szerettem volna mindenképp sportolni hiszen Naoki sérülése után én vagyok anyáék egyetlen reménye. Mindenképp szeretném megvalósítani az álmukat és híres sportoló lenni de lehet ezt az esélyt pont ma szalasztottam el. 17 éves vagyok már késő lenne új sportba belekezdeni másik jégkorcsolya egyesület pedig nincs a környéken így talán végleg fel kell adnom , hogy a szüleim álmát valóra váltom. 

Ahogy haza értem és bementem a kiskapunk meglepődve láttam, hogy egy idegen mégis ismerős autó parkol udvarban. Kíváncsian nyitottam be a házba , hogy vajon ki a vendégünk. 

-Megjöttem -szóltam amikor beléptem az ajtón 

-Á szia Kao nézd ki van itt -köszöntött anya azzal a konyha felé mutatott 

Amint beléptem meg is pillanthattam a vendégünket aki nem volt más mint a Todoroki gyerekek édesanyja Rei

-Szia Kaori -köszönt nekem mosolyogva

-Hali-integettem én is felé  

-Kaori kérlek gyere ülj le ugyanis beszélni szerettünk volna veled-hívott anya a konyhába 

Amint beléptem helyet foglaltam az asztalnál és kiváncsian vártam anyáék miről szeretnének velem beszélni . Lehet megtudták , hogy kirúgtak? Biztosan nem hisz ezt nekem kell elmondanom.

-Szóval-kezdett bele Rei -Remélem te is tudod, hogy borzasztóan sajnálja az egész család ami a bátyáddal történt  éppen ezért szeretnénk kárpótolni a családotokat valamivel. Anyukáddal és apukáddal már megbeszéltem viszont kellene a te beleegyezésed is.-én csak egy értetlen pillantást vetettem a fehér hajú nőre majd anyára aki bíztatóan rámgott.

-Pontosan miről is lenne szó?- érdeklődtem meg

-Nos ugye te korcsolyázol ahogy Shoto is. És mivel az itteni korcsolya oktatás nem igazán fog téged sikeres sportolóvá tenni ezért azon gondolkoztunk, hogy egy évet esetleg tölthetnél nálunk Tokyo-ban és ha beleegyeznél én lennék az edződ és magas szintű képzésben részesülnél , hogy később akár komolyabb díjakat és címeket is szerezz és büszkévé tedd a családodat. -egy pillanatra azt se tudtam hol vagyok. Le sokkolódtam a hallottak miatt. Én? Tokióba? Egy évre? a Todoroki családnál? Nem is tudtam hinni a fülemnek de ami mégnehezebb volt az , hogy vajon ennek most örüljek vagy ne? 

-Kaori kapsz pár napot átgondolni magadban a dolgokat esetleg mással megbeszélni. Ha esetleg beleegyezel és el jössz hozzánk 3 nap múlva lejövök érted és segítek felköltözni hozzánk. 

-Rendben köszönöm szépen

Rei-nek mivel amúgy is dolga volt a városban, nem maradt itt . Én anyával próbáltam beszélni és természetesen elmondtam neki , hogy eltanácsoltak az egyesületből ami miatt egyáltalán nem volt dühös sőt még egy ok , hogy menjek Tokyoba. Igazából úgy voltam vele, hogy ebből hátrányom egyáltalán nem származhat és érdemes lenne megpróbálnom viszont egy emberrel mindenképp akartam még erről beszélni ő pedíg Naoki volt.