a szökevény /yoonmin befejezett

4

Yoongi szemszöge

Már fél tizenegy is elmúlt, de az a kis korcs omega még mindig nem ért haza. Különösebben nem is érdekelne hol van, de az fura volt, hogy amikor felkeltettem volna akkor sírt álmában. Fura egy gyerek. Látszik rajta, hogy fél tőlem, pedig azért rendesen megtaposott.

Mondjuk el is várom, hogy a saját lakásomban tiszteljen. Tudnám hova teszem ezt a lükét, ha bulit tartok. Bár őt csak ne zavarja, hogy a saját lakásomban élni akarok. Felnéztem az órára és már háromnegyed tizenegyet mutatott. Feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé. Ajánlom neki, hogy csak sokáig szellőztesse a fejét és nehogy eltévedjen.

Mondjuk abból a korcsból tényleg ki tudom nézni, hogy eltévedt. A kapun kilépve elkezdtem a vanillia illatát követni. Egy ideje már követtem a szagot, amikor hangosabb morgásra lettem figyelmes. Átváltottam lopakodó üzemmódba és úgy indultam a hang felé, már csak azért is mert a korcs szaga is arra vezetett.

Véletlen ráléptem egy faágra, ami hangos reccsenéssel ketté tört. Egy hatalmas fekete farkas állt ott a törpe széttépet kis lénye fölött. Amint meghallotta a reccsenést felkapta a fejét és elrohant. Én oda léptem az ájult törpéhez és végig néztem rajta. Mindenhol sebek borították piciny lényét és a lábai is tuti eltörtek. Óvatosan a grabancánál fogva megemeltem és valahogy a hátamra kaptam. Emberként sem vagyok gyenge, de biztos nem bírtam volna el még úgy sem, hogy csak egy omega.

Óvatosan ügetve vettem haza fele az irányt. Biztos be kell mennem az alfa házhoz, már csak azért is, hogy jelentést tegyek Rapmon-nak és, hogy ezt a kis szerencsétlent Jin lekezelhesse. Nem mentem gyorsan, de igyekeznem kell, hogy ne vérezze össze a bundámat a kis nyomi. Amikor a falu látóhatárba került óvatosan gyorsítottam. Az alfaházig meg sem álltam.

Az ajtónál megállva kicsit megkapartam azt. Jin nyitott ajtót és ahogyan végig nézett rajtam észre vette a kis taknyot a hátamon szólt Nam-nak.

- be tudod őt vinni?- utalt a törpére a hátamon. Namjoon csak óvatosan levette és elindult vele a házba. Vissza változtam és követtem őket. Jin egy injekciós tűvel ember formába kényszerítette a lükét, hogy le tudja kezelni a sebeit.

Addig én jelentés adtam a támadó fekete farkasról, aki méreteiből ítélve, alfa lehetett. Csendben ültünk ameddig Jin dolgozott. Amikor végzett az egész törpe be volt fáslizva, sőt a bal karja és a lábai pedig be is lettek gipszelve. A lelkemre kötötték, hogy gondoskodjak róla, hogy cseréljem a kötéseit, hogy három nap múlva vigyem vissza, meg a tudja a tököm. Nem figyeltem, hogy miket mondott mert nem érdekelt.

Így történ, hogy hajnali fél egykor a nyomoronccal a kezemben értem haza. Meglepett, hogy milyen könnyű teste van. Útközben is feltűnt, ahogyan az is, hogy az én tusfürdőmet használta. Nem kellet ahhoz szagolgatnom, hogy tudjam.

Amikor hazaértem jutott eszembe, hogy ilyen állapotban nem aludhat a kanapén, a vendég szobában pedig a legjobb haverom Hoseok csövezik, mert a szülei kitették. Felvittem a szobámba és befektettem az ágyba. Mázli, hogy pizsamában ment el ez a nyomorék, mert legalább nem kell vetkőztetnem.

Befeküdtem mellé, mert az hót ziher, hogy nem alszom azon a retkes kanapén, amit már az isten se számolja, hányszor okádta már le Hoseok. Tőle azért távolságot tartva próbáltam álomra hajtani a fejem. Persze, hogy ez a szadista taperolós kis szatír köcsög ezt is keresztül húzta. Nyöszörögve bújt bele a hátamba. Hogy a faszba csinálja úgy, hogy mind a két lába és egy karja el van törve?!

Megfordultam, hátha rájövök, hogyan csinálta. Megint átbaszta a számításaimat mert fejét belebaszta a mellkasomba. ÉS NEM KELT FEL RÁ! Én összegörnyedtem a fájdalomtól mire gipszelt karjával átölelt a hasamnál. Hát bazd meg én nem hiszem el, hogy ez alszik! Hátamra fordultam és ezzel azt is elértem, hogy szőke feje a vállamba fúródott. A plafont bámulva próbáltam elaludni, de ez a kis selejtes korcsadék fullosan plüssmacinak használt mert végül a fejét a mellkasomra rakta.

Add uram, hogy Hoseok holnap délig aludjon!

Egész este nem aludtam semmit, de még drága haverom is ránk nyitotta azt a retkes ajtót. Aztán csak úgy itthagyott és még ezt az alvó görényt sem szedte le rólam. Meg vagyok áldva ezzel a hülyével. Már éppen rászántam volna magam, hogy valahogy kimászok ennek a karjai közül amikor felébredt végre. Fejét felemelte rólam és végignézett magán, éppen ezért rajtam is. Amikor realizálta, hogy engem használt plüssállatnak megpróbált gyorsan elengedni.

Persze a kapkodásnak meglett az eredménye, mert felszisszent a fájdalomtól.

- ne olyan gyorsan nyomorék!- riadtan kapta rám a fejét. Segítettem neki leszállni rólam, ami elég furán hatott ki mert egy pillanat erejéig én a csípője fölött tartottam magam a térdemmel és a kezeit raktam le a fejéhez. És mit ad isten?! Persze, hogy Hoseok is most jött be.

Nem szólt semmit csak visszacsukta az ajtót.