a szökevény /yoonmin befejezett

18

Következőnek arra keltem fel, hogy valaki az arcomat simogatja. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet és kerestem meg az illetőt, aki felébresztett.

- ideje lenne hazamenni, nem?- kérdezte szerelmem. Nyöszörögtem egy picit és közelebb másztam hozzá. - naa. Már össze is pakoltam. Gyere.- gügyögött nekem.

-Taeseok is már otthon van.- dobta be az aduászt.

- egyedül hagytad otthon?- éreztem, hogy szemeim felvillannak és átveszik sötétkék színűket.

- látom ez hatott. Nem, nincs egyedül. Hoseok haza vitte és most is vele van.- nyugtatott. Szavaira lehiggadtam és felültem.

- menjünk haza.- motyogtam magam elé. Megpróbáltam megállni a lábaimon, de teljesen gyenge voltam. Egy röpke pillanatig sikerült megállnom a lábamon, majd össze csuklottak. Suga elkapott, mielőtt földet értem volna.

- szerintem én viszlek haza.- jelentette ki, majd térdem alányúlt és a hátamat megtámasztva vett fel az ölébe. Fejemet mellkasának támasztottam és úgy pihentem még egy picit.

Amikor hazaértünk teljes csend fogadott. Bepánikoltam, hogy valami baj történhetett. Félve pillantottam Yoongira, aki csak egy békés mosollyal az arcán nézett rám.

- Nyugi, Tosi nagyon halk baba.- felvitt az emeletre és benyitott Hoseok-ék szobájába.

Ami ott fogadott az valami lenyűgözően aranyos volt. J Hope az alvó Tosival a kezében aludt. Halkan felkuncogtam a látványra. Taeseok kinyitotta apró szemeit és felénk nézett. Amint megpillantott minket el is mosolyodott.

- szia picim.- köszöntem neki és átvettem haverom kezéből, aki erre fel is kelt.

-haza értetek?- pislogott álmosan. - Jobban vagy, Jiminie?-fordult felém. Mosolyogva bólintottam egyet, majd minden figyelmemet a gyerekemnek szenteltem. A hallottak alapján nem csak külsőre, de belsőre is olyan, mint Suga. Nem bántott annyira, hogy legfeljebb a farkasrangját örökölte tőlem.

Elvarázsolva néztem Taeseok pici lényét. Nem hagyom, hogy bármi baja essen. Azt sem fogom hagyni, hogy egy random farkas, bántsa őt. Lehet, hogy én is csak egy mitugrász omega vagyok, de akkor is meg fogom védeni, ha az az életembe is kerül.

Felnéztem a páromra, aki éppen minket figyelt. Tekintetemet az övebe fúrtam és lassan hajoltam az ajkaira. Csókcsatánk közben, a már megint alvó, Tosit öleltem magamhoz.

- zavarok és mennyek ki vaaagy...- szólalt meg hirtelen Hoseok. Döbbenten néztünk össze, majd lemondóan sóhajtva döntöttük fejünket egymásénak.

- majd, ha egy kicsit jobban leszel, akkor lesz kapsz- suttogta Suga.

Egy gyors puszi után elváltunk egymástól. Leraktam Taeseok-ot a kiságyába és elmentem kaját csinálni. A konyhába érve meglepődve konstantáltam, hogy van itthon kaja. Jó ezek ketten biztosan nem sütöttek és főztek, szóval rendeltek valahonnan. Legalább egy melóval kevesebb.

- látom, már egész jól tudsz járni.- teleportálódott (van ilyen szó?) elém Suga.

- és tényleg.- nem is tűnt fel, hogy egy negyed órája felkelni sem tudtam egyedül.