a szökevény /yoonmin befejezett

36

Kicsit túlzásnak érzem, hogy Yoongit megbilincselve ültették le egy székbe, de ha így bejöhet a vizsgálatra, akkor rendben.

A doki előkészített mindent az ultrahanghoz, majd azt a zselés cuccot a hasamra kenve kezdte el.

-igen, ahogy elnézem minden rendben. Szeretnék tudni a nemét?- kérdezte egy idő után. Kérdőn pillantottam Suga fele, hogy ő szeretné-e tudni. Mosolyogva bólintott, hogy igen.

-igen, szeretnénk tudni.- fordultam most már az orvos fele.

- kisfiú lesz.- árulta el az orvos. Könnyes szemekkel néztem Sugara. Jó, hogy most ő is itt van. Hasonlóan tekintett vissza rám. Annyira hiányzott, hogy itt legyen!

- Ne sírj!- szól rögtön rám, mielőtt rendesen rákezdenék. - ott leszek nektek!- puszilt homlokon, majd indult kifele.

- szeretlek!- szóltam utána, mielőtt kimenne.

- én még jobban titeket!- fordult vissza, aztán az ápolók segítségével elhagyta a szobát.

Hátha most már rendben lesz. Nem sokkal később egy halvány mosollyal hagytuk el a rendelőt.

- most már jól vagy?- kérdezte egy mosolygós Jhope.

- igen.- válaszoltam halkan.

-akkor nézhetünk már normális műsorokat is a tévében?- kérdezte.

- nem. Mindjárt kezd a mancs őrjárat maraton! Azt megnézem. És te is!- böktem mellkason.

- na nem! Te és Tosi nézhetitek, de én nem fogom!- nem válaszoltam csak kiskutya szemekkel néztem rá. - nem nem! Nem Suga vagyok! Ezzel semmit nem érsz el!- kezdett hárítani- na jó!- ment végül bele.

Amint haza értünk én levetettem magam a kanapéra és bekapcsoltam a Mancs őrjáratot.

- Taeseok!- üvöltöttem fel, hogy jöjjön ő is mesét nézni. Tosi végül Hosi öléből nézte a mesét. Érdekesen néztek ki. Mármint, oké Hoseok húsz évvel idősebb Taeseoknál, de mintha lenne itt valami. Nem kavarnak, mert az fura és beteg lenne, de van köztük valami.

- mit nézel Jiminie? A mese arra van.- bökött a tévé felé. Csak bólintottam és fejemet visszafordítottam a kutyik felé.

Miután vége lett a mese maratonnak, felmentem és lefektettem Tosit. Gyorsan lefürödtem és én is lefeküdtem végre.

pár hónap múlva Jungkookkal sétálgattam az erdőben. Nem mentünk messzire, mert Kook szerint, bármikor jöhet a pici. Csak békésen mentem utána kissé lemaradva, mert alapból kisebb vagyok nála, a hasam miatt meg pláne nem tudok gyorsan mozogni.

- vissza menjünk Jimin?- kérdezte, amikor leültem egy kicsit kifújni magam.

- lehet azt kéne..- félbe hagytam a mondatot és elterültem a földön.

-jól vagy?!- ugrott rögtön mellém.

Megpróbáltam felállni és elindulni kifele az erdőből. Pár lépés után a lábaim feladták és vissza estem a földre.

- Jimin! Változz vissza!- hallottam meg Jungkook hangját. Nem érzékeltem túl erősen a körülöttem lévő dolgokat, ezért csak remélni tudtam, hogy sikerült. Éreztem, hogy felemel, de rá pár másodpercre teljesen elsötétült minden.

Abban a kórteremben ébredtem fel, ahol a vizsgálataimat végezték. Nem nagyon tudtam körbenézni, mert éles fájdalom hasított a hasamba.

- nyugi! Nincs semmi baj!-hallottam meg Suga hangját. Könnyes szemekkel néztem fel rá. Ő is itt van! - minden rendben lesz most is.- folytatta. Az orvos arrébb tessékelte Yoongit, majd bekötötte a kezembe az infúziót. Félek! Mi van, ha most baj lesz? Remegve nézek Yoongi felé és nyújtom ki a kezem. Csak elmosolyodik és megfogja azt. Nincs rajta bilincs! Csillogó szemekkel nézek fel rá, mire ő egy puszit nyom a kézfejemre.

A szülés ugyan nehéz volt, de végig boldog voltam.

-szia, pici Samon!- köszöntem ismét a fiamnak. Eredetileg Jungkookról neveztük volna el, de azt mondta, inkább legyen Samon.

- kicsi Sami.- vette el tőlem Yoongi.- az orvos azt mondta, hogy még egy-két vizsgálat és mehetünk.

-ez az!- nyújtóztam ki egy kicsit a kórházi ágyon. Jungkookon kívül még úgy sem látt Samont senki. - és akkor még pár nap és haza megyünk a falkához?

-igen. Taeseok szobáját egy picit átalakítjuk, hogy mind a két kis omegám elférjen benne!

- hiányoztál!- ölelem magamhoz.

-ti is nekem! És sajnálom, hogy nem lehettem ott amikor kellettem volna!- hajtja le a fejét.

- amikor kellett itt voltál!- csókoltam meg.

Fél óra múlva elég nehezen, de elindultunk haza. Jungkook a picit gyöntölte, míg engem Suga támogatott a házig.

Amikor hazaértünk Hoseok döbbenten meredt ránk. Hol a Jk karjaiban alvó Samit, hol engem, hol pedig Sugat figyelte.

- mi a tosz történt, az alatt a pár óra alatt, amíg mancs őrjáratot néztem a fiatokkal?!- akadt ki szegény teljesen.

- halkabban már!- szólt Kook a bétára.

-Jk te most kussolsz!- intette le az alfát, de azért halkított magán egy kicsit. - miért nem szóltatok?! Ott akartam volna lenni!- váltott át egy pillanat alatt szomorúvá.

Én is szomorú lettem, ezért magamhoz öleltem.

- sajnálom Hoseok!- visszaölelt és nem mondott semmit.

-és mi lett végül a neve?- nézett a kicsire, miután elengedett.

- Samon.- vágtuk rá egyszerre.

- aranyos. Tosi, gyere egy picit!-hívta magához az idősebb fiunkat.

-szia..- köszönt félve a kisöccsének. -ő a kis tesóm, ugye?- nézett ránk nagy csillogó omega szemekkel.

-igen, ő az!- guggolt le hozzá Suga.

- appa!- vette észre Taeseok az apját és ugrott a nyakába.

Pár nap múlva Yoongival, Taeseokkal, Hoseokkal és Samonnal együtt indultunk el haza. Tae, Jimin és Namjoon, nagyon örültek nekünk és ámulva figyelték az új picit. Imádták Samit, ahogy mi is.

- és most már minden és mindenki rendben van?- kérdezte felsóhajtva Tae, amikor levetődött a kanapénkra.

- azt hiszem igen.- ültem le mellé. Hoseok a földön feküdt Taeseokkal az ölében. Yoongi épp a kicsit fektette le ezért mindenki csendben volt.

Talán most már egy darabig a drámának is vége.