a szökevény /yoonmin befejezett

34

- Jimin, mi a toszért nézel kung fu pandát?-hallottam meg Jk-t.

- mert ez jó mese!- válaszoltam unottan.

- nyugi, Taeseokkal is ezt nézte öt éve.- nevetett fel Hoseok.

- szóljatok, ha abba hagytátok!- morgom, majd kikapcsolom a tévét és felmegyek az emeletre.

- Hé. Jimin. Állj meg!- jött utánam Hope.- tudod, hogy csak heccelünk!- amint felértem az emeletre bementem a Taeseokkal közös szobába és leültem az ágyra. - Chimmy.- szólintgatott tovább. -naa. Gyere, menjünk sétálni!- dobta be az aduászt.

Csillogó szemekkel néztem rá.

-oké!- vágtam rá és pattantam fel az ágyról.

- jó csak lassíts! Nem tesz jót, ha ennyire aktív vagy!- dorgált meg, mire csak egy unott pillantást kapott tőlem. - csak vigyázz magadra!- hagyta abba egy sóhajtással.

Már épp az erdő fele ügettünk amikor ismerős morgás ütötte meg a fülem. Hátra kaptam a fejem, amikor megláttam három bétát. Ajjaj!

- na mi az Jimine? Csak nem a barátoddal mentek randizni? Vagy csak elmondod neki, hogy nem az övé a kölyök- röhögött hangosan Sejin. Morogva húztam magam összébb, hogy ha bármi lenne, gyorsan tudjak reagálni.

- na mi van? Egyedül kevés voltál egy omega ellen, ezért hívtad a haverjaidat is?- vágott vissza Hoseok.

- te meg ki a tök vagy?- kérdezte az egyik kis görcs Sejin mögül.

- valaki, aki nem szereti, ha basztatják a haverjának a párját!- morogta Hosi.

-nem vagy ijesztő! Csak röhejes!- ugatott a másik kis gyökér. Támadó állásba álltam. Ha engem bántanak az oké. Én megérdemlem. De Hoseokot hagyják békén!

- na né' má'! A kis omega berágott.- vágta hozzám Sejin.

- fogjátok be és lépjetek le! Ti csak most lettetek úgy ahogy erős falka! Ahonnan én jövök ott öltük a hozzátok hasonlókat.- lett ideges már a mellettem álló is.

- jaj állj már le! Mit hiszel? Ki vagy te?- röhögött fel a kis görcs.

- jól figyelj, mert csak egyszer mondom el!- morogta Hoseok, aki épp arrébb ütötte a felénk rontó Sejint. - Jung- morogta, majd arrébb ütötte a felénk száguldó gyökeret is. - Ho- majd arrébb pofozta a görcsöt is- Seok!- fejezte be.

Majd a levert három hülyét ott hagyva az út szélén indultunk el az erdő felé.

- kik voltak ők, Jimin?- kérdezte, már higgadtan, Hobi.

- Sejin és a két talpnyalója.- morogtam rosszkedvűen.

-és miért utálnak?- nem is sejted Hobi, hogy milyen érzékeny részre tapintottál most.

- amiért itt mindenki. Amiért anyáméknak sem kellettem. Mert egy sötétkék omega vagyok.- ültem le szomorúan egy fatövébe.

- ezt soha nem mondtad.- ült le mellém. - sajnálom.

- nem szeretek róla beszélni. Suganak is csak egyszer beszéltem erről.- hajtom le a fejemet.

- nem sokára jobban lesz ő is.- teszi fejét az enyémre.

- remélem. Vissza akarom bégre kapni!- sírom el magam ismét.

- hé. Nyugi. Jimin. Semmi baj. Nekem is hiányzik, de jó kezekben van. Tudod mit? Nézzünk be a kórházba, hátha tudnak mondani valamit az orvosok.

-oké, menjünk!- keltem fel a fa tövéből.

A kórházban, csak annyit mondtak, hogy javul Yoongi állapota, de csak üvegen keresztül látogathatjuk meg. Az ápoló elvezetett minket egy üveg falhoz. Suga kórházi ingben ült egy hatalmas szoba közepén. A szobában semmi nem volt, csak egy infúzió, ami Yoongi karjába volt bevezetve. Azon kívül csak egy kamera volt az egyik sarokban.

- ez reflexiós üveg?-kérdeztem az orvostól.

- nem. Csak már hozzá szokott, hogy csak mi vagyunk itt orvosok.- kaptam meg a választ.

Közelebb léptem az üveghez és óvatosan meg kocogtattam. A bent lévő lassan felénk fordította a fejét. Szemei alatt hatalmas karikák voltak és nagyon vékony volt. Fizikailag fájt őt így látni. Szemei kikerekedtek amikor észrevett minket.

-kérem, had menjek be hozzá!- néztem könyörgőn az orvosra.

- nem lehet. Nem stabil az állapota.- rázta meg a fejét.

- kérem. Csak pár szó erejéig, had menjek be.- léptem a már ,,majdnem sírás" szintre.

- jó, de csak fél percre.-forgatta meg a szemeit.

- köszönöm!