a szökevény /yoonmin befejezett

6

Amikor felkeltem egy erős kart éreztem magam körül. Kinyitottam a szemem és két aggódó tekintettel találtam szemben magam. Óvatosan felültem. Már a csontjaim sem fájtak annyira. Hoseok és Yoongi segítettek a művelet végrehajtásában.

- mi történt?- kérdeztem erőtlenül.

- kábé egy negyed órája elájultál...- mondta J-hope enyhe sokkban

-és történt valami, hogy ennyire csendben vagytok?- néztem felváltva, hol az egyikre, hol a másikra.

- csak beszéltél egy picit...- válaszolt megint Hoseok. Miért van Suga ennyire csendben?

- és mit mondtam?- ráztam a fejem értetlenül, mert semmi nem rémlik.

- csak annyit, ho...- Yoongi nem engedte, hogy végigmondja, mert egy egyszerű mozdulattal lelökte az ágyról. -aú!- jajdult fel szerencsétlen.

- ezt most mié...- nekem sem engedte, hogy végig mondjam, mert Suga egy egyszerű mozdulattal vissza lökött az ágyra.

- nem akarod megtudni, és nem is fogod!- morogta jól hallhatóan.

Lemászott rólam, majd kiment a szobából. Értetlenül néztem J-hope-ra. Ő már a Yoongi-tól kapott sokkban nézett a szemembe és rázta meg a fejét. Ezzel utalt arra, hogy ezek után, már nem fogja elmondani. Mondjuk megértem. Sugaval senki sem mer szembeszállni. Egy darabig még beszélgettem Hosi-val, és mesélte, hogy van egy haverja akit be szeretne mutatni nekem, mert szerinte hasonlít rám a személyisége.

Amint erre azt mondtam, hogy ,,oké", ő fogta magát és elrohant. Zavarodottan néztem utána. Nem úgy gondoltam, hogy most azonnal. Pár perc múlva Suga lépett be a szobába.

- hova rohant el ilyen gyorsan Hobi?- kérdezte épp hogy rám nézve.

- valamilyen haverját akarja bemutatni nekem...- vontam meg a vállam.

- ó a kurva életbe...- sóhajtott fel a béta.

- mi az?- kérdeztem oldalra hajtott fejjel.

- V egy túlságosan is energikus farkas. Nem biztos, hogy be kéne most ide engedni...- morogta tenyerébe temetett arccal. Várj! Most tényleg aggódik értem? Kövezzetek meg, de nekem ez jött le. Mivel többet nem szólt hozzám csak állt a szoba ajtóban, gondoltam megpróbálok aludni egy picit.

Nagyjából három perce folyamatosan helyezkedtem de sehogy sem volt jó. A fájdalom csillapító még hatott, ezért fájni nem fájt semmim, csak a felsőtestemen melegem volt, hiába volt csak a derekamnál a takaró.

- mi van?- kérdezte flegmán Yoongi.

- melegem van...- motyogtam halkan.

- hát vedd le a felsőd!- rántott vállat. Egy darabig próbálkoztam, de valljuk be. Egy darab bal kézzel ez elég nehéz művelet. - ajj. Te szerencsétlen.- morgott megint, majd odajött hozzám és megszabadított a felsőmtől.

Nem is jutott eszembe, hogy ennyire elbánt volna velem az az idegen alfa. Itt ott már át is ázott a kötés. Ez a bétának is feltűnhetett, mert nemes egyszerűséggel otthagyott. Pár perc múlva vissza is jött egy elsősegély ládával, majd leszedte rólam a régi kötést. A sebeim eléggé mélyek voltak és csúnyák. Hiába a gyors regeneráció, ha ennyi sebed van, akkor az sem túl gyors.

Suga óvatosan és finoman kezelte le ismét a sebeimet. Amikor végzett a ládával elindult kifelé a szobából. Hálás voltam neki, azért mert befoglaltam az ágyát, kiütöttem egy csatában, de ő mégis segít leápolni a sebeimet. Még ha a stílusa eléggé bunkó, szerintem ő kedves.

- köszönöm...- suttogtam halkan. Egy pillanatra megállt a szoba ajtóban, de nem nézett vissza. Amint átlépte a küszöböt, egy számomra ismeretlen farkas ugratott át a feje fölött.

- megmondtam bazdmeg, hogy az én házamban nem változol át!- üvöltött az... alfára?

Az csak lehajtotta a fejét és bocsánatkérően nyüszögött, aztán visszaváltozott. Egy Sugatól jóval magasabb, de mégis fiatalabb farkas állt előttem. Barna haja a feketés bűnbánó szemébe lógott.

- sajnálom hyung.- kért bocsánatot. Pillanatnyi rossz kedvét elhagyva fordult felém. - szia, én Kim Taehyung vagyok! Te pedig az új falka tag Jimin, ugye? A szüleim már meséltek rólad!- kezdett rögtön ismerkedésbe.

- a szüleid?- kérdeztem vissza.

- Ja, Jin és Rm a szülei!- mondta Hoseok. Így már értettem a fiú alfa mivoltját. Taehyung vagy a becenevén V, tényleg eléggé hiperaktív. Már éppen kitalálta, hogy párna csatázzunk amikor Suga visszatért.

- V szerintem ideje menned!Jiminnek is pihennie kell!- mondta a lelkes alfának. Erre egy picit letört, de végül megértően bólintott és hazament.

Este Suga megfürdött, majd befeküdt mellém. Kicsit távolabb húzódtam tőle, mert azért annyira nem ismerjük egymást.

- ahhoz képest tegnap még egy párnának használtál!- mondta egy ásítás közepette. Csak lehajtottam a fejemet.

- sajnálom...- motyogtam tényleg alig halhatóan. Csak egy halkabb nevetést hallottam felőle, mire megint felkaptam értetlen fejemet. És ajkaink megint találkoztak. Elkaptam fejem az övétől. Miért történik ez folyton?

Csak sokkoltan néztünk egymás szemébe. Az arcán semmilyen érzelem nem látszódott. Se düh, se undor se semmi. Hátrébb másztam az ágyon, mire majdnem leestem. Már felkészültem az esésre, de egy kar megállított benne. Visszahúzott az ágyra és magának háttal fordítva és engem magához húzva aludt el.