a szökevény /yoonmin befejezett

12

Este, miután Sugaval lefeküdtünk aludni, rossz érzésem támadt. Csak egy előérzet volt, de hátborzongató. Nem bírtam elaludni ezért nyöszörögve forgolódtam össze vissza.

Suga egy hirtelen ötlettől vezérelve (meg gondolom attól, hogy felkeltettem) lefogott és a hasam fölött átölelve húzott magához.

- mi a baj picim?- morogta a fülembe.

- rossz előérzetem van...- megfordított magával szemben.

- minden rendben lesz. Nam elengedett egy jó időre az őrségből, így mindig és mindenhol meg tudlak védeni.- mondta majd az orromra puszilt.

Nyöszörgéssel jeleztem, hogy többet akarok.

- te kis telhetetlen.- mondta majd az ajkaimra is adott egy rövid puszit.

- a gyerekedre nem gondolsz?- majd tarkójára fogva húztam magamhoz egy hosszú, szenvedélyes csókba. - jó éjt!- mondtam, aztán hozzá bújtam.

- most meg aludjak el álló fasszal,mi?- nézett a szemembe.

-aha.- bólogattam, és visszamásztam a mellkasába.

- hú, csak jöjjön ki belőled az a gyerek olyat kapsz...- morogta.

Hajnalban irdatlan hasfájásra keltem. Éreztem, hogy a gyerek rugdos.

- picim kérlek! Aludj és hagyj engem is aludni! Aú!- hiába beszéltem a hasamhoz nem hatotta meg. Eléggé fájt, ezért néha felszisszentem.

Yoongit már megint felkelthettem, mert felült, feltolta a hasamon a pólóm és elkezdte simogatni és puszilgatni.

- kérlek hagyd abba, mert ez anyunak fáj, engem pedig nem hagy aludni!- mondta a hasamnak, és rá pár másodpercre már abba is hagyta.

- köszönöm!- csókoltam meg- élet mentő vagy!- és magamhoz öleltem.

- most gyere és aludj szépen te is!- mormogta, majd elfektetett az ágyon és engem magához húzva aludt el ismét.

Reggel úgy ébredtünk, hogy volt mellettünk egy Hoseok. Én a meglepettségtől és az ijedtségtől felüvöltöttem egy kisebbet. Suga, pedig mint egy testőr, rikító sárga szemekkel vicsorogva nézett körül, hogy hol a veszély forrás. Amikor csak Hobit találta lenyugodott és morcosan nézett rá.

- végre felkeltetek.- forgatta meg a szemeit. - délután négy óra van.- kezdett minket megdorgálni.

- téged rugdosott belülről egy gyerek hajnalban, két órán keresztül?- néztem fel rá villózó szemekkel.

- jó, nyugi...én csak...-nem engedtem szerencsétlennek, hogy végig mondja.

- engem te ne nyugtass!- üvöltöttem rá.

- hé Chim. J-hope nem akart rosszat. Csak szólt, hogy fel kéne kelni.- húzott magához párom.

Egyszer csak elbőgtem magam és magamhoz öleltem Hoseokot.

- sajhnálohm!- szipogtam el neki. Ő csak az egyik kezét a hátamra rakva kezdte el simogatni azt.

- semmi baj.- államnál fogva felemelte a fejem- megértem, most nem te irányítasz.- a kezét a hasamra rakta- hanem ő. Amíg ott van ő az úr.- mosolygott rám.

Mondandója annyira meghatott, hogy még szorosabban bújtam hozzá és még nagyobb sírásba kezdtem. Suga meg csak ült és nézett, nem tudta, hogy most azt mi van.

-Suga, J-hope, jönnötök kell!- rontott be a szobába egy kékhajú srác. A hangja ismerős volt.

- Miért? Win mi történt?- kapta fel a fejét Yoongi. Á szóval ő Win. Átfestette a haját.

- egy idegen falka támad. Gyertek gyorsan!- majd ő is kirohant.

-megyek én is!- pattantam fel.

- nem. Te itt maradsz a babával! Az kéne, hogy bajotok legyen.- mondta Yoongi rám sem nézve és kirohant.

- igaza van. Tudjuk, hogy erős és ügyes vagy, de most ez neked veszélyes.- szólt Hobi is.

Tényleg itt hagytak. De engem érdekel, kik támadnak. Felpattantam és kirohantam a házból. Átváltoztam és követtem a fiúk szagát. Az erdő szélén volt a gyülekező. Én is odamentem és előre furakodtam. Pont Suga mellett sikerült megállnom.

Rám kapta a fejét és egy szigorú tekintettel illetett, mire én csak hozzá bújtam. Az ellenfél alfája felvonyított. Én ezt ismerem.

- hol az elrabolt omega?- kérdezte mély hangján.

- mi nem raboltunk omegát! Békés falka vagyunk. Ha nem támadtok, mi sem fogunk!- szólalt meg Namjoon leg elől.

- Hol. Van. Jimin?-kérdezte idegesen tagolva.

- itt vagyok!- szólaltam fel. - de nem raboltak el.- tettem hozzá.

- akkor  hogy kerülsz te ide?- lépett felém Jungkook.

-elszöktem. Befogadtak. És most boldog vagyok.- mondtam szigorúan.

-gyere haza!- tett felém még egy lépést.

- én itthon vagyok!- húztam ki magam. És úr isten, bár ne tettem volna.

- és mitől van ekkora hasad?- lépkedett lassan felém. - melyik korcs rakta meg az omegámat?- üvöltött fel, hogy mindenki jól halhassa.

- senki nem nyúlt hozzá, csak a párja.- mondta Namjoon.

- párja? Ki a párod Jiminie?- jött hozzám egyre közelebb.

- én vagyok!- lépett elém Yoongi.

- szóval te voltál!- kezdett morogni. Sugaból előtörtek az ösztönök, és egyre inkább világító szemekkel rejtett maga mögé. Ennek nem lesz jó vége!

igen, ez most egy ilyen elcseszettebb rész. Igyekszem haladni vele, bár ez a rész tényleg baromi unalmas lett.