a szökevény /yoonmin befejezett

24

Már félig aludtunk, a fejem Yoongi mellkasán volt, amikor hirtelen kivágódott a bejárati ajtó. Felkaptam a fejem és összébb húztam magam.

- Jimin! Itt vagy?!- hallottuk meg Tae aggódó hangját.

- igen itt vagyok!- kiabáltam vissza kissé erőtlenül. Hirtelen a nappali ajtaja is kibaszódott.

- mi a...- fagyott le V az ajtóban. - Ti most?

-igen.- bólogattam.

- és jól vagy?

- igen.

- és védekeztetek?

- az elején.- na, Tae még rémültebb arcot vágott mint előtte.

- szóval te megint...- szerencsétlen olyan fehér volt, attól féltem, hogy mindjárt elájul.

-nem, nyugi. Belém ment, de nem úgy ahogy gondolod.

Taehyung színe visszatért a rendesbe, majd egy perverz mosoly jelent meg az ajkain.

-hatvankilenc?- húzogatta a szemöldökét. Nem válaszoltam, csak a vörös fejemet bújtattam Yoongi vállába.

- az ott egy jelölés?- mutatott a nyakamon lévő harapásból létrejött tetoválásra.

-lehet?- húztam kínos mosolyra ajkaimat.

-mmmmh...mi van?- emelte fel a fejét Suga.

-te megjelölted Jimint?- nézett szúrósan V Yoongira.

- és? A párom.- rázta a fejét értetlenül.

- és ha szakítotok, akkor mi van?- jött egyre közelebb Taehyung.

- én nem fogom ott hagyni! Ha ő akar lelépni, akkor meg megoldjuk.- felelte kimérten párom. Közelebb másztam hozzá és megöleltem.

- szeretlek!-suttogtam nyakába. Visszaölelt és adott egy puszit a fejemre.

- na jó- sóhajtott Tae- én lépek.- és azzal el is indult, az ajtó felé, ott még is megállt és vissza kiáltott- azért Taeseoknak ne most legyen kis tesója!

- Bazd meg Taehyung!- üvöltöttük Yoongival egyszerre. Össze néztünk, majd elröhögtük magunkat. Vissza hajtottam a fejemet a mellkasára és hallgattam a szívverését.

- min agyalsz picim?- kérdezte.

- mert te olyan kurva magas vagy!- forgattam meg a szemeim.

- jó na, min gondolkozol?- sóhajtott fel.

- te akarsz majd még egy gyereket?- néztem fel rá.

- majd igen- nézett a szemembe. - És te?

- majd, ha Taeseok nagyobb lesz akkor majd igen.

- mennyivel nagyobb?- döntötte oldalra a fejét.

- olyan négy-öt évvel idősebb.

- hát oké.- sóhajtott fel ismét.

- miért? Te?

- én is valami ilyesmin agyaltam.- simított arcomra. - amúgy nem kelünk fel a földről?

- de, felkelhetnénk.- Suganak csak ennyi kellett, felült és velem az ölében kellt fel a földről és indult el velünk az emelet felé.

Amikor felértünk az emeletre ledobott az ágyra, mire én csak nyekkentem egyet. Suga bemászott mellém és ránk terítette a takarót.

- és most?- vigyorgott rám Yoongi ördögien.

- tényleg egy újabb meneten töröd a fejed?- forgattam meg a szemem.

- nem kell. Felőlem akár az erdőbe is mehetünk.- dobta fel.

- annak még sohasem volt jó vége.- mosolyodtam el.

- mi?! Ott fogant meg Tosi is! Sőt. Ott tudtam meg, hogy lesz egy fiam!- akadt ki. Suga kiakadása annyira hangos volt, hogy én is megijedtem tőle. - most megijesztettelek?- meredt rám. Felém nyúlt és a hátamnál fogva húzott magához. - jobban tennéd, ha elmenekülnél előlem, de nem akarom, hogy el menny.

Döbbenten nézek Yoongira. Tényleg fura mostanában, de nem akarom itt hagyni. A köztünk lévő kötelék miatt, ha akarnék sem tudnék elmenni innen. A másik, meg Taeseokkal is mi lenne? Őt sem akarnám itt hagyni.

Könnyes szemekkel meredek Sugara. Nem tudom, mikor ijesztőbb. Amikor tombol vagy amikor ilyeneket mond.

- kérlek.- ez volt minden amit mondani tudtam. Arcáról alig lehetett kivenni valamit. Tökéletes fapofa. Egyedül a szemei csillogtak a keserűségtől. - ne küldj el!- a hangom a sírástól teljesen elvékonyodott.

- nem akarlak elküldeni, de ez a te érdeked!- hangja nyugtatóan csenget, de most mégis feszültséget keltett.

- nem! Ez senkinek sem az érdeke!- zokogtam fel. Fejemet felsőtestének döntve sírtam. Kezét a hátamra tette és magához közelebb húzva ölelt át.

- pedig, előbb vagy utóbb úgy is itt fogsz hagyni...- hanga alig volt halható, de még is tisztán értettem minden szavát. Nem! Nem!

- nem! Nem tudsz rá venni, hogy itt hagyjalak! Ha nem miattad akkor Taeseok miatt, de maradok!- csattantam fel.

- pedig Taeseok is veled menne.- dünnyögte.

- te...nem is szeretsz minket?- toltam el magamtól egy kicsit.

- miért ne szeretnélek titeket?! Ti vagytok a mindeneim!- szemei neki is könnyesek voltak már.

- akkor ne akarj utcára tenni minket!- suttogtam vállába. Végül már ő sem válaszolt semmit. Szépen lassan álomba sírtam magam a mellkasán.

Arra keltem fel, hogy valami nedves folyik végig az arcomon. Kinyitottam a szemem, de ekkor a folyékony izé belefolyt. Lemásztam az ágyról és megtöröltem a szemem. Vissza néztem, hogy hol feküdtem az előbb. Akárhogyan is néztem, a fejem Suga feje alatt volt, szóval feltehetőleg a nyála folyt bele a szemembe.

Nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért csináltam reggelit, majd vissza mentem döglődni a szobába. Végső unalmamban végül egy egyszerű mozdulattal rávetettem magam Yoongira. Ő ezt egy hangosabb nyögéssel reagálta le, majd átkarolta a derekam és maga alá húzott.

- kész a reggeli!- toltam fel mellkasánál.

-ha nem te vagy az akkor nem érdekel!-morogta, majd engem holmi matracnak használva elterült rajtam.

- oh baszki! Mássz le rólam!- nyöszörögtem.

- milyen törékeny itt valaki.- emelkedett fel rólam.

- most miért? Egyszerűen csak nem bírlak el!- morogtam.

- látod, pontosan ezért mondom. Pedig nem vagyok olyan nehéz.- néz le rám egy gúnyos mosollyal.