a szökevény /yoonmin befejezett

17

Ébren voltam. Még nem nyitottam ki a szemem, de tudtam, hogy élek és ébren vagyok. Állításomat az támasztotta alá, hogy hallottam a szívem ritmusával azonos csipogást. Óvatosan próbáltam meg kinyitni a szemem, de azonnal vissza is csuktam.

Már nem este volt, ahhoz túl világos van. Többször megpróbáltam kinyitni a szemem, mire sikerült megszoknom a fényt. Körbenéztem, egy alvó Suga ült mellettem a székben. Az infúziós kezemet az övére raktam. Szemei rögtön kipattantak és rám szegeződtek.

- Jiminie!- ugrott azonnal elém és gyengéden ölelt magához. Viszonoztam ölelését. Nedvességet éreztem a nyakamnál, ahol Yoongi feje volt. Lassan toltam el magamtól és néztem az íriszeibe. Szemei könnyesek voltak és engem néztek.

- mi történt? Mi a baj?- kezdtem én is aggódni. Ugye nem Taeseokkal van valami?

- csak örülök, hogy felkeltél. Tudod, meddig voltál kiütve?- nemlegesen megráztam a fejem. Tényleg, meddig voltam kiütve? - Három napig.- adta meg a választ.

-u-ugye, Tosi jól van?- néztem rá félve.

- igen. Ott alszik- mutatott az ágy mellett lévő pici babaágyra. Amennyire az infúzió engedte közel mentem hozzá. Egy az egyben, mint egy pici Suga. Nagyon édes volt a kis alvó fejét látni.

- odaadom és szólok Jinnek, hogy felkeltél, okés?- mondta el gyorsan terveit.

-oki.- odaadta a picit és kiment a szobából. - szia, babám.- köszöntem neki. Ő csak kinyitotta feketés íriszeit és rám mosolygott. Nem tudom elhinni, milyen kis édes. Szemei hirtelen tűrkizessé váltak. Szóval tényleg omega. És nem is olyan korcs mint én. Ő egy rendes IGAZI omega.

Gondolataimból az ajtó zökkentett ki. Jin, Suga és Tae léptek be rajta. Tae ahogy meglátta, megindult felénk majd, le is fékezett, amikor meglátta Tosit a kezemben.

- ő egy igazi omega!- mondtam még mindig teljes sokkban.

- mivel te is az vagy!- ült az oldalamhoz Yoongi.

- nem. Én egy korcs vagyok, de ő tényleg IGAZI omega.- mondtam és adtam egy puszit fekete hajába.

- te sem vagy korcs!- hajolt le hozzánk párom és adott nekem is egy puszit.

- ahhoz képest te is annak hívtál!- néztem rá szomorúan az emlék hatására. Fájt amikor korcsnak hívott.

- Mert hülye voltam és azt hittem, hogy ha ellöklek magamtól, nem foglak megszeretni.

- igaz, tényleg kurva hülye voltál!- kontrázott Tae. Jin kiszedte a kezemből az infúziót is.

- hamarosan hazamehetsz. Pár óra múlva már járni is fogsz tudni. Addig viszont szigorú pihenés!- kötötte a lelkemre dr. Kim SeokJin.

-rendben.- motyogtam, majd fejemet visszaraktam a párnára.

Suga visszarakta a kicsit az ágyába, én meg próbáltam még pihenni egy picit. Nem igazán ment mert hiányzott valami, pontosabban valaki mellőlem.

- Yooooooooooongs!- nyújtottam el nevét és nyúltam felé kezeimmel.

- másszak be melléd?- húzta féloldalas mosolyra ajkait.

- ühüm.-bólogattam. Arrébb másztam, hogy beférhessen mellém. Fejemet mellkasának döntve aludtam el.

Legközelebb már csak Taeseok sírására keltem fel. Óvatosan kimásztam Suga mellől és oda menten a kicsihez. Felvettem törékeny pici kis testét és mellemhez raktam. Ahogy érzékelte hol van, rögtön enni kezdett.

- hé lassíts!- szóltan rá halkan, mert a párom még mindig aludt.

Amikor Tosi befejezte az evést, kerestem egy türcsit, a vállamra raktam és elkezdtem böfögtetni. Amint ez is megvolt visszaraktam aludni és én is visszamásztam az ágyba.

- végre vissza jöttél! Nem csak Taeseok akar veled lenni.- morogta Yoongi a nyakhajlatomba.

- neki is vannak szükségletei.- motyogtam a mellkasába.

- és nekem is!- éreztem, ahogy elmosolyodik.

- pár napot még tudsz várni? Most még nem éppen vagyok a toppon.

- rád megéri várni. Főleg, ha olyan lesz mint a legutóbbi.- éreztem, hogy elpirulok ézért jobban fúrtam mellkasába a fejem.

- nem azért, de a legutóbbi volt a legelső is.- válaszoltam neki.

- akkor majd bepótoljuk a többit is.- morogta, majd kicsit arrébb tolt magától. Szemeztünk pár másodpercet, majd egyszerre martunk egymás ajkaira. Elég vadul smároltunk, de ebbe azért nem kellet volna ennyire belefáradnom. Pihegve váltam el tőle és tettem fejem a párnára. - Jól vagy?- kérdezte Suga. Csak bólintottam, mert másra már nem igazán voltam képes.

Pár perc múlva ismételten elaludtam.