a szökevény /yoonmin befejezett

10

Már eltelt a réten történ incidens óta három nap, szóval úgy döntöttem, hogy megcsinálom a tesztet. Remegve ültem a fürdőben várva az eredményre. Pár percig csak a szememet összeszorítva ültem. Aztán amikor rájöttem, hogy ettől nem lesz jobb, kinyitottam a szemem és megnéztem.

Hát ez kurvára pozitív lett. Sokkolva ültem tovább. El kell mennem Jinhez.

- Chim, minden oké?- kérdezte szerelmem, az ajtó túloldaláról. Még nem kéne tudnia addig, ameddig nem biztos.

- persze, mindjárt megyek!- szóltam vissza neki. A tesztet beleraktam a pulcsim zsebébe és úgy hagytam magam mögött a mellékhelységet.

- hova-hova?- kapott el Hoseok, amikor a cipőmet vettem.

- Jinékhez.- mondtam.

- és miért?- nézett rám gyanakvóan.

- csak úgy.- válaszoltam szűk szavúan.

- akkor megyek veled!- vágta rá.

- miért?- kérdeztem most én.

- csak úgy.- rántott vállat.

Tudhat valamit Hoseok, hogy ennyire ragaszkodik. Végül elindultunk az alfaházhoz. Amikor bekopogtam Tae nyitott ajtót. Amint tudatosult benne, hogy itt vagyok a nyakamba ugrott. Ha nem tudnám nem hinném el, hogy alfa.

- gyere.- rángatott be az ajtón. Szerencsétlen Hoseok meg ott maradt.

Bevezetett Jin kezelő szobájába, és leültetett a kezelő ágyra.

- hozom anyát.- mondta s el is rohant. Egy negyed perc sem telt el, de Jin rohant be a szobába.

- Tae azt mondta sürgős, mi történt?- állt meg mellettem. Én csak lehajtott fejjel vettem elő a tesztet.

Ő csak megölelt és elfektetett az ágyon.

- félsz elmondani Suganak?- kérdezte egy mindent tudó pillantással. Bólintottam, ő meg felhajtotta a pólómat és rákent a hasamra egy ilyen átlátszó genyát. És elkezdődött az ultrahang vizsgálat. Az omega csak elmosolyodott és felém fordította a képernyőt, aminek a közepén egy fehér pont foglalt helyet.

Elmosolyodtam. Először látom a babámat. Végül el is sírtam magam. Egy Taehyung lépett be a rendelőnek használt helységbe.

-Úú... ő a baba?- mutatott a pici pontra.

- igen, ő az.- mondtuk egyszerre. Jin bekapcsolta a nyomtatót, majd az elkészült képet oda adta nekem és segített letörölni a hasam.

- vidd el valahova romantikázni és akkor mondd el neki!- mondta egy biztató mosollyal. - háromhetente gyere vissza. Ha minden jól megy a pici öt hónap múlva fog megszületni.- én csak elmosolyodtam és sírva öleltem magamhoz a másik omegát. Végül az idilli pillanatot Tae zárta be, mert ő pedig minket ölelt át.

Haza indultam, persze Hoseok valamiért ott maradt az ajtóban és egész haza vezető úton próbálta kiszedni belőlem miért mentem. Nem válaszoltam neki, előbb Suganak akartam elmondani. Amikor hazaértünk ő engem felkapva ölelt magához.

- hol voltál? Tudod, mennyire féltem?- kérdezte.

- csak leugrottam Taehez.- öleltem vissza.- gyere.- mondtam és válaszát meg sem várva húztam ki a házból, majd a kertből is.

- hova ilyen sietősen?- kérdezte szerelmem. Nem válaszoltam csak átváltoztam. Ő csak mosolyogva megforgatta a szemét és átváltozott. Megint egy jó kis fogócskával kezdtünk, de már most nem bírtam annyira. Egy réten megálltam és egy kisebb tavon azért még végig sétáltam majd lihegve dőltem ki és visszaváltoztam.

- minden oké, picim?- feküdt le mellém párom, aki még csak meg sem izzadt.

- igen...vagyis...majd eldöntöd, hogy oké-e- mondatom végére csak furcsálva nézett. Elővettem a képet és a tesztet a pulcsim zsebéből és a kezébe adtam.

Nem voltam felkészülve a reakciójára, ezért lehajtottam a fejem. Amikor már percek óta csend volt felnéztem. Suga felváltva nézett, hol a tesztre, hol a képre, hol pedig rám.

- Su-suga é-én me-meg aka-akarom tartani!- törtem meg dadogva a csendet.

Egy pillanattal tovább nézett rám, majd a tárgyakat lerakta maga mellé a földre és az ölébe húzott.

- nem is kértem volna, hogy vetesd el.-mondta majd meg csókolt.

- nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogod viselni.- mondtam hozzá bújva.

- pedig de.- suttogta a fülembe, aztán a hasamra simított. - az én kis pici kincseim.

- mert te olyan rohadt magas vagy, mi?- néztem rá. Mire ő csak magához ölelt.

Este felé összeszedtük magunk mellől a képet és a tesztet, és haza indultunk. Persze, megtudta, hogy gyereket várok és már járni sem enged. Felvette farkas alakját és lefeküdt elém. Megforgattam a szemem, majd felültem a hátára.

Amikor haza értünk egy türelmetlen Hoseokkal találkoztunk.

- most már elmondjátok végre, hogy mi a franc van?- dörrent ránk.

- nem csak a múlt és a jelen van haver. Lesz. Tudod, jövő idő. Mert apa leszek!- ugrott rá Hobira párom.