a szökevény /yoonmin befejezett

23

- tényleg mi történt?- kapkodta fejét rémülten. -ugye, nem bántottalak?- csizmáskandúrt megszégyenítően nézett rám. Lenéztem kezemre, amit még mindig szorított. Követte tekintetem és el is engedett. - mit csináltam?- remegett meg a hangja is.

Nem tudtam mit mondani. Sokkoltan néztem rá. Akkor nem ő akart bántani! De mi volt vele? - Jimin, kérlek mondd el!- már a könnyei is folyni kezdtek. Óvatosan közelebb léptem hozzá és megöleltem. Nem tudom, mi lelte őt, de biztosan nem saját akaratból tette! - kérlek!- fejét a vállamra döntötte és így éreztem, hogy sír.

- megöltél egy idegen alfát...teljesen bekattantál...engem is megtámadtál és a tarkómnál fogva hoztál haza...végül könyörögtem V-nek, hogy vigye el innen Taeseok-ot.- egyre jobban sírni kezdet. - Shhh. Nyugi Suga!

- egy szörnyeteg vagyok!- hüppögte, majd fejét a nyakamba fúrta.

- csak bekattant valami. Előfordul. Kérlek, nyugodj meg!

Egy órás művelet volt, de Yoongi lenyugodott. Igaz, be is aludt, de legalább lehiggadt.

Másnap Suga nem mert a közelembe jönni, rendesen rettegett attól, hogy megint bekattan és kinyír valakit. Ahogy egy lépést közelítettem felé, ő rögtön hátrált kettőt.

- kérlek gyere ide!- könyörögtem neki.

- nem lehet!- rázta meg a fejét. Nem hittem, hogy ehhez kell majd folyamodnom. Leültem a földre és sötétkék szemeimet előhívva kezdtem hangos sírásba.

Tudtam, hogy ez hatni fog, alig telt el három perc Yoongi leült mellém és engem átölelve kezdet ő is sírni. Nem bírtam tovább. Kezeimet a vállára téve nyomtam le a szőnyegre.

- Jimin- kezdett volna leállítani, de nem engedtem, hogy befejezze.

- most felőlem aztán meg is vadulhatsz!- morogtam a nyakába, majd megpusziltam azt.

Elveszettem az irányítást magam fölött. Megharaptam a nyakár és kicsit meg is cibáltam a bőrt rajta egy picit. Suga fel morrant, majd fordított a helyzetünkön. Ő is megharapta a nyakam, csak ő elő hívta a farkas szemfogait. Felüvöltöttem a hirtelen fájdalomra. Megjelölt! Letépte a felsőmet és az egész felsőtestemet végig harapta és szívta. A saját ruháit is letépte magáról, utána engem is megfosztott a sajátjaimtól.

Hála istennek még észnél volt és gondolkodott helyettem, feltekert magára egy kotont. Ez most készült vagy mindig van nála? Majd gondolkodás nélkül belém vágódott. Rohadtul fájt és most nem épp a jó értelemben.

Suga felnézett a szemeimbe, majd megállt. Nem mozdult csak félve bámult. Lenyúltam a hóna alá és annál fogva húztam őt magam fölé és ajkait az enyémekre nyomtam. Várt pár pillanatot, aztán kihúzódott és utána jóval keményebben mint az előbb vissza is vágódott.

Ez ment még így egy darabig, egyre keményebben vágódott belém vissza, én pedig karmaimat a hátába és fogaimat a vállába mélyesztve élveztem. Már majdnem a csúcson voltunk, amikor abba hagyta. Félve néztem rá, hátha nem akar így hagyni. Végül csak elmosolyodott és egy egyszerű mozdulattal a gumit is letépte magáról, majd megfordult.

Nem hagyott sokat gondolkodni, rögtön tövig nyelt. Felnyögtem a hirtelen érzésre és én is tövig nyeltem őt. Mire ő morgott egyet. Nem kellet sokáig hatvankilenc-eznünk, mert alapból már a végét jártuk. Végül egymás szájába mentünk el. Yoongi leszált rólam, mellém feküdt és magához ölelt.

-szeretlek!- suttogta a fülembe. A kanapéról lerángatott egy pokrócot és betakart minket.