a szökevény /yoonmin befejezett

29

-mit kell nekem elmondani?- állt a lépcső alján Taeseok.

- gyere. Fent elmondom.- és el is indultunk az emeletre. Amikor felértünk én csak bementem a szobánkba és leültem az ágyra. Amint ezt a kisfiam is megtette bele is kezdtem a mesélésbe.

- tudod...vannak dolgok amiket nem irányíthatunk...- kezdtem.

- légyszi ne kertelj! Gyerek vagyok, nem hülye!- szakított félbe kapásból Tosi.

- jó, na. Lesz egy kis tesód...- böktem ki végül. Félve néztem arcát, milyen reakciót kapok. Először tényleg semmi nem volt, utána felcsillantak a szemei és körbenézett.

- és hol van? Mikor megyünk érte?- nem gondoltam volna, hogy ilyen lelkes lesz.

- most a hasamban van és sokára fog még kijönni onnan...- ködösítettem egy picit az alap koncepciót.

- te megetted a kis tesómat?!- kerekedtek ki szemei. Ekkor az ajtó túloldaláról istentelen röhögést hallottunk.

- Jimin, te kannibál!- röhögte Jungkook az ajtónak dőlve, mire Taehyung is elkezdett röhögni.

-nem, nem ettem meg.- próbáltam uralkodni magamon, hogy legalább én ne röhögjem ki szegényt. -majd ha nagyobb leszel megtudod.- hagytam végül rá, mert egy ötévesnek még nem kéne felvilágosítást tartani. Taeseok csak nézett egy darabig némán maga elé.

- és fiú lesz vagy lány?- emelte rám ismét szemeit. Most tűnt csak fel, hogy mennyire is hasonlít még mindig Yoongira.

- még nem tudni.- ráztam meg a fejem.

- és miatta jöttünk el otthonról is?- hajtotta oldalra pici kis fejét. Erre mi a jó válasz? Hisz félig miatta jöttünk el, mert Suga megvadult. De másrészről ő nem tehet semmiről sem.

- nem, nem miatta. Arról apa tehet.- öleltem meg.

- miért? Mit csinált? És nem mond most azt, hogy még kicsi vagyok hozzá!- akadt ki.

- igazából ehhez tényleg az vagy...de legyen elég annyi, hogy szörnyű dolgokat. Ha tudott volna uralkodni magán, most mi is otthon lehetnénk...- az utolsó mondatot már csak suttogtam.

- játszhatok Taehyung oppával?- kérdezte szomorú hanggal.

- ha ő is szeretne.- elengedtem és hagytam, had fusson Taehez.

Eldőltem az ágyon és sírva fakadtam. Egyedül akarok lenni egy kicsit.

Lementem a földszintre és ki is mentem az ajtón. Átváltoztam és átugrottam a kerítés fölött. Nem rohantam szépen nyugodtan sétáltam az öreg erdő felé.

- nézd már! A kis hülye korcs hazajött!- halottam meg egy nem épp kedves hangot a hátam mögül. Morogva fordultam meg. Ugyan, ki más lehetett volna, ha nem régi ,,barátom" Sejin. - nem kellettél senkinek ezért haza jöttél?

Saját hülyeségén még nevetett is majd folytatta.

- Tényleg volt pofád visszajönni?- átváltozott, és most már egy hatalmas béta farkas sétált felém. - na mi van? Nem válaszolsz?- jött egyre közelebb. - mindegy. Igazából nem is kell!- egy gyors mozdulattal vetődött felém, de én arrébb ugrottam és végig néztem, ahogy lefejel egy fát. Torkomból röhögés szerű hang tört fel. - és még ki is röhögsz? Te anyátlan féreg!- ismét felém indult, de már nem ért el idáig.

Jungkook a tarkójánál fogva tartotta a levegőben Sejint.

- meg ne lássam még egyszer, te kis rohadék!- morogta, majd egy kicsit sem finom mozdulattal földhöz vágta. - és most takarodj!- kapott utána. Sejin viszont nem indult el.

- tényleg az ugat, akiből még vezér sem lehetett? Mert a szüleid nem tolerálták, hogy egy alfa csávóval baszatod magad?!- röhögött fel. Most viszont én kattantam be.

Morogva vetettem felé magam. Ugyan ő is megpróbált kitérni előlem, de én nem vagyok olyan hülye mint ő. Csak egy kicsit rohantam túl a célon, majd két éles kanyarral már a háta mögött is voltam. Felugrottam a hátára és minden erőmet összevetve mélyesztettem fogaimat a tarkójába, körmeimet, pedig az oldalába. A béta csak vinnyogva próbált leszedni a hátáról, aminek az lett a vége, hogy hanyatt vágta magát, ami nekem nem feltétlenül esett jól. Kook lelökte rólam Sejint, majd fel is rúgta.

-Jimin bazdmeg, hülye vagy? Ez most nem csak neked árthatott, hanem a babádnak is!- szidott le rögtön.

- na ne már!- röhögött fel a béta. - a kis korcs Jimine terhes?- röhögött még hangosabban.

- Jimin, te most menny haza!- parancsolt rám Jk. Tettem amit kért és elindultam hazafelé. Halottam a hátam mögül hangokat, de nem fordultam vissza. Ez a szájhuszár úgy sem tudja legyőzni Jungkookot.

Amint hazaértem kivágódott az ajtó és egy Taehyung és egy Taeseok rohant ki rajta. Tosi a nyakamba ugrott, míg Tae csak megállt mellettem.

- hol voltál Appa?- kérdezte.

- elmentem sétálni egy picit.- visszaváltoztam és én is magamhoz öleltem.

- és Kookye hol van?- tért át Tae.

- összefutottunk egy kedves ismerőssel és verekedtünk egy picit, majd haza zavart. Biztos jön nemsokára.- és tényleg alig telt el pár másodperc és egy Jk ugrott be a kerítésen.

Egy kósza karcolás sem volt rajta, de igen csak bosszús volt.

- Jimin, itt te nem mászkálhatsz egyedül! Ez már nem az a hely ahol nyugodtan sétálhatsz!- szidott le Kook miután visszaváltozott.