a szökevény /yoonmin befejezett

7

Az éjszaka semmit sem aludtam. Egyszerűen nyugtalanított a tudat, hogy Suga engem ölelgetve alszik. Mire észbe kaptam már reggel volt.

- na mi van korcsi? Nem aludtál?- kérdezte a béta egy gonosz mosollyal. Ép kezemmel a vállába bokszoltam és megpróbáltam elfordulni tőle.

Viszonzásképp csak fölém mászott, és a sebeimre vigyázva kezdett el birkózni velem. Röhögve próbáltam lelökni magamról, de az egyben lévő kezemre ráfogott és a fejem fölé helyezve azt, szorította a matracra. Amikor mind a kettőnknek leesett a szituáció, amibe most kerültünk, ő lemászott rólam és óvatosan felemelve vitt le a nappaliba.

A kanapén J-hope várt minket egy sejtelmes mosollyal az arcán. A fejünk fölött látni lehet a kérdőjeleket, hogy nem értjük mit néz ennyire. Ő csak legyintett egyet és a kávéját bámulva. Suga elment a konyhába, én pedig egyedül maradtam a kávéját bámuló Hoseok-kal.

- elmondod?- utaltam arra, hogy miért nézett ránk úgy ahogy.

- csak látszik rajtatok, mennyire összeilletek.- legyintett egyet, mintha csak a természetes tényeket mondta volna el.

Szem forgatva ültem tovább a kanapén. Hirtelen Suga jelent meg, egy tányérral. Leült mellém és az evőeszközzel a tányérból felvett egy falatot és a számhoz rakta. Erre csak egy ,,ez komoly?!" Fejjel néztem rá.

-amióta itt vagy nem ettél semmit, szóval most fogsz, utána meg viszlek Jinhez.- mondta el a mai terveit.

Nagy nehezen, de belém tuszkolta a tányér tartalmát, utána pedig rám adta az egyik pólóját és gatyáját is. Mit ne mondjak elég kínos volt átélni, ahogyan öltözet. Miután késznek nyilvánította a kinézetünket, felkapott és úgy indult meg az alfaházhoz.

Amikor odaértünk csak enyhén megrugdosta az ajtót. A legújabb haverom nyitott ajtót és engedett be minket. Persze Tae sem állhatta meg szó nélkül, hogy aranyos vagyok Suga ruháiban. Jin levette a kötéseimet, és nem rakott fel helyette másikat, mert a sebeim döntő többsége már be is gyógyult, vagy már ahhoz közeli állapotban volt.

A gipszeimet is leszedte, és felrakott olyanokat, amikben már mozogni is kényelmesebben tudok. Kaptam egy egy mankót is. Jinéktől hazafele már a mankóimmal mentem, amit persze Suga sem hagyhatott szó nélkül. A nevemet megváltoztatta ,, nyomorék"-ról ,,bicebóca nyomorék"-ká.

Kedvességét azzal háláltam meg, hogy az egyik mankómmal, gyengébben vádlin csaptam. Persze ezért a húzásomért, hazáig futottam, amennyire tudtam. Persze a kapuban elkapott és az oldalamat kezdte el csikizni és böködni. Egészen addig játszottuk ezt amíg nem mutattam az ablak felé, mert Hobi ott állt és a telefonját tartotta felénk. Tudom genius vagyok, de szerintem minket kamerázott.

Suga elengedett, a kezembe adta a mankóimat, és egy eléggé mérges arckifejezéssel indult be a másik bétához. Pár perc múlva, egy barnás aranyszemű farkas rohant ki az ajtón, utána pedig Suga is szintén farkasalakban. Arrébb álltam, mielőtt eltarolnak engem. Bementem a lakásba és leültem a kanapéra. Fél óra múlva hazajött a két béta. Yoongi morcosan nézett Hoseokra aki inkább csak felrohant a szobájába.

Suga csak ledőlt mellém a kanapéra. Nem csináltunk semmit. Mind a ketten a saját gondolatainkba merültünk. Furának találtam, hogy újabban nem beszél hozzám olyan csúnyán. És ha korcsnak is hív, már nincs ott a hangjában az a mély undor és megvetés.

Kedvesebb lett. Bár nem tudom, miért és hogyan, de határozottan kedvesebb lett. Gondolataimból az ajtó csukódása rántott ki. Tae jelent meg, és kezével jelzett, hogy menjek vele. Nem értettem, hogy miért nem beszél, de akkor megpillantottam, egy alvó Yoongit. Ilyen aranyos dolgot még az életben nem láttam.

Halkan keltem fel és indultam V után. Ő bement a vendégszobába, ahol épp Hoseok pihent, a félórás rohangálásuk után. Taehyung, egy egyszerű mozdulattal lelökte az ágyról, majd kizavarta a szobából. Nem vágom mi történt, de az biztos, hogy Tae-nek nagy hatalma van.

- na mesélj! Mi van közted és Suga között?- kérdezte nagy, csillogó szemekkel.

-távolság. Legfeljebb.- mondtam, mert nem értettem, hogy mi ütött belé.

- ne izélj már! J-hope átküldte a videót, amin háttal bújsz a mellkasába!- mondandója végén nagy szemekkel néztem rá. Én nem is... ajj! Ez a hülye félreértette a szituációt!

- csak csikizett, én pedig neki estem.- mondtam el neki az igazat.

- ez olyan cuteeee!- kezdet el ugrálni mint egy rossz fangirl. Megforgattam a szemem és elindultam kifele a szobából. Amikor ez Tae észrevette elém ugrott. - és tetszik neked?- kérdezte kurva hangosan. Miért üvöltözik az ajtó előtt?!

- hülye vagy? A szagomat alig bírja elviselni! Csoda, hogy még nem nyírt ki!- förmedtem rá.

- és még nem is tagadja.- motyogta maga elé.

- de. Tagadom. Határozottan tagadom!- válaszoltam egyre ingerültebben.

- Akkor azért pirultál el...- mutatott az arcom fele, amely tényleg felvette a pirosas árnyalatot.

-ember. Egy béta és egy omega?- néztem rá hitetlenül. Hisz omegáknak csak alfa lehet a párjuk. -lehetetlen.

- de most őszintén...tetszik neked?- tette fel újra a kérdést. Lehajtottam a fejem.

- lehet...- böktem ki egy hosszabb hallgatás után.

-szóval igen.- vakarta meg az állát és nézett a szemembe.

- mindegy. Hisz nem bír elviselni. Akkor meg nem mindegy mit érzek?- kérdeztem már könnyes szemekkel.

- nem mindegy.- mondta egy mély hang mögülem. Lefagytam. Tae csak elvigyorodott és engem egyedül hagyott a szobában Yoongival. Kellett nekem hátat fordítani az ajtónak.

A béta megkerült és leült az ágyra velem szemben. Fejemet lehajtottam és a takarót kezdtem el basztatni az ujjaimmal.

- szóval tetszem neked.- arcát nem láttam, de sejtettem, hogy mosolyog

- mennyit hallottál?- kérdeztem harmat gyenge hangon.

- nyugi. Csak mindent.- fogott az államra, hogy a szemébe nézzek.- mindent is- kijelentésére még vörösebb lettem. Ezen csak nevetett egyet és magához húzott. Óvatosan ölelt, nehogy valami bajom legyen.

- nekem is tetszel.- suttogta a nyakamba. - jobban mint hinnéd.- erre csak még jobban hozzá bújtam.

- Suga, ugye nem az én szobámban rakod meg?- üvöltött be Hoseok.

- tudod hogyan kell elbaszni egy szép pillanatot! Amúgy is! Az én házam!- üvöltött vissza neki. Hobi bejött az ajtón (mondjuk beszarás lett volna, ha a falon jön keresztül) és leült mellénk.

-tudtam, hogy Taepidó mindent megold!- mosolyodott el.