a szökevény /yoonmin befejezett

25

így sz elején szeretném megköszönni Szandi23-nak, mert ha nem jelez vissza észre sem veszem, hogy rossz részt raktam ki. A hibámért elnézést kérek.

5 évvel később

Sugaval a kapcsolatunk úgy ahogy rendben van. Namjoon is kevesebb munkát ad neki, ezért többet tud itthon is lenni. A szomszédos falka, mint kiderült, valóban támadásra készült, de nem ellenünk, ezért nyugodtan folyhattak a dolgok tovább. Illetve majdnem.

Suga rosszabbik oldalára nem találtunk megoldást. Egyre többször van, hogy megvadul és irányíthatatlanná válik. Jin sem tudott segíteni, mert ő sem tudta, mi ez. Taeseokot hála istennek még nem bántotta, de azért féltem. Yoongit tényleg nem lehet már féken tartani. Persze, nem mindig olyan, mint egy vadállat, de soha nem lehet tudni.

(Csak saját felelősségre!)

Most éppen az erdőben sétálunk. Az utóbbi két hétben nem volt baj, ezért gondoltam, hogy most nem fog megtámadni.

Beértünk az erdő egyik legeldugottabb tisztására. Csak szórakozásból elkezdtem felmászni egy fára amikor egy kéz a bokámnál fogva visszarántott. Felnéztem, hogy ki rántott le a fáról, de akkor egy rikítóan sárga szemű Suga nyomta vissza a fejem a földre.

- ott maradsz és átváltozol!-adta ki a parancsát. Tettem amit kért, mert nem merek ellenkezni.

Nem tudtam hátra nézni. Pontosabban a félelem bénított meg. Nem tudtam, hogy most mit akar és miért. Remegve álltam és vártam. Hirtelen egy hatalmas valamit éreztem meg a fenekemben. A váratlan érzéstől és a fájdalomtól összeestem.

- kellj fel!- hallottam meg mély hangját, majd a derekamnál fogva felhúzott, ezzel tövig belém nyomva magát.

Nem várt. Suga irdatlan gyorsan kezdett el bennem mozogni. Hiába kértem és üvöltöttem, hogy hagyja abba nem tette. Amikor megunta üvöltésen előre hajolt és fogait a tarkómba mélyesztve hallgattatott el. Már egy hang sem jött ki a torkomon. Némán sikítottam a végetnemérő fájdalomtól.

Végtelennek tűnő idő után az jelezte számomra a végét, amikor karmait az ágyékomnál lévő vékony bőrbe vájta és tarkómat jobban szorította. Amint ennek vége és tudok járni elmegyek innen! Nem kockáztatom meg, hogy Taeseokot is valaha bántsa!

Amikor végre elsült ( természetesen belém) és elengedett, illetve kihúzódott, elkezdtem rohanni. Nem érdekelt, hogy gyorsabb nálam. Nem érdekelt, hogy ha elkap milyen büntetést kapok. Csak rohantam, fájó tagokkal, ki az erdőből. Hirtelen ugrott rá valami a hátamra.

- azt hitted, egy menettel meg úszod?- morogta fülembe.

Vissza változott és egy pillanat alatt tett fel a fejemre egy szájkosarat. Miért van neki ilyenje? Körmeimmel megpróbáltam leszedni magamról, de akkor egy- egy kötéllel ki is kötözte azokat.

- három menetig meg sem állunk!-morogta, majd ismét átváltozott farkassá.

Ismét tövig nyomta magát belém, de most a mellkasomat ragadta meg mancsaival. Mivel Suga másfélszer akkora mint én, így könnyen tud velem ilyen helyzetben bármit csinálni. Ismét gyors mozgásba kezdett, de ez még az előzőnél is gyorsabb volt. Mellkasomat szanaszét karmolta és fogaival sem kímélte a testemet.

Minden kört egyre gyorsabb mozgással vezetett le. A harmadik kör után lemászott hátamról és velem szembe fordult.

- változz vissza!- mély hangja ami egykor megnyugtatott, most megborzongatott. Tettem amit kért és most már emberként kikötözve tapicskoltam a saját véremben.

Nem tudtam, hogy mit akar, de ha tudtam volna, hogy erre készül biztos elkezdtem volna ellenállni. Hatalmas mancsaival, amik most akkorák voltak mint a fejem, megragadta a derekam és teljes hosszát benyomta a számba. Most is mint eddig gyorsabban csinálta mint az előző kört. Azt hittem megfulladok mire végez.

De nem most volt még a vége. Megint mögém ment és hatalmas körmeivel letépte rólam a nadrágomat. Mancsai ismét az alhasamat találták meg, majd belém vágódott. Én kisebb lettem, mint amikor utoljára hatolt belém, így azt hittem meghalok amikor belém nyomta magát. Teljesen elkábultam a sok fájdalom és sírás miatt.

Még a közepénél sem járt amikor elkezdtem köhögni és egy csomó vért köptem ki. Ettől mintha magához tért volna. Elengedett és maradék ruhámat is segített felvenni. Segített hazamenni és útközben néhányszor bocsánatot is kért, de ezt én már nem tudom elnézni.

Este megvártam amíg elalszik. Leosontam bevettem három fájdalom csillapítót, összepakoltam pár cuccomat Taeseokéval együtt, majd a hátizsákot becsukva mentem át a szomszéd szobába a kisfiamért. Itt az ideje eltünni innen!