Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

4. Az idegen

/Hetekkel később/

Sajgó fejjel ébredtem, mivel a tegnapi edzésen Natasha alaposan fejbevágott. Nekiláttam a reggeli rutinomnak.

Sajnos a suliban történtek miatt nem járhattam be személyesen nehogy valami balul üssön ki, ezért magántanuló lettem. Mit ne mondjak alaposan le vagyok maradva.... Nem azért mert magántanuló vagyok, hanem mert semmire sem emlékszem, ezáltal a suliban tanultakra sem. Mondjuk most már kezdek belerázódni, és egyre inkább térnek vissza a tanulással kapcsolatos emlékeim. Úgy tűnik a valami olyasmit csinálok amit régebben is megtettem, akkor arra részére az életemnek emlékezni fogok.

Be mentem a fürdőbe megmosakodni, és csak most vettem észre hogy a halántékomnál (ahol Nat eltalált) olyan lila, mint egy jól megérett szilva....

Ilyen elegáns kinézettel mentem le reggelizni. Meglepetésemre senki sem itthon, egy cetlit hagytak nekem a konyhapulton. Ez állt benne:

„Kedves Lili!

El kellett mennünk egy bevetésre. Nagyon kérünk maradj az épületben. Kaját találsz a hűtőben.

Üdvözlettel: A Bosszúállók

Ui.: Nem tudjuk mikor végzünk, lehet hogy csak holnap jövünk."

-De jó...-mondtam lehangoltan- Ezek szerint ma egyedül leszek itthon.

Gyorsan megreggeliztem, és felmentem a szobámba tanulni. Kettő óra felé megéheztem, ezért lementem ebédet kutatni. Mikor találtam valami ehetőt leültem a kanapéba és bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, mikor megláttam a Bosszúálló bázist élő adásban, amint egy fura kinézetű szarvas ember van a tetőn.

-Szentséges Isten!-kiabáltam, majd elkezdtem szaladni az említett hely felé. Kinézetem, és tényleg ott állt az a lény, és éppen ledobta Tony-t a mélybe.

-Héj!-kiáltottam rá - Ugye tudod hogy ki volt az? Vasembert nem lehet csak úgy dobálni! - kiabáltam neki, teljesen kikelve magamból.

-Lám-lám-lám – fordult lassan felém- Kihez van szerencsém?- kérdezte, és én abban a pillanatban átkoztam el magam hogy minek kellett megszólalnom- Hogy került egy ilyen szép teremtés erre a SZÖRNYŰ helyre?- nyomta meg a szörnyűt, miközben egyre közelebb jött.

-A ne-ne-nevem....-kezdtem, de megint pánik rohamom lett. Ezt az idegen is észrevette és megölelt.

-Shhhh! Semmi baj- nyugtatgatott. Én teljesen lesokkolódtam, egyrészt mert megölelt egy vadidegen, aki nagy valószínűséggel az ellenségem; másrészt mert sikeresen elmúlt a rohamom.

Még egy darabig a kezeiben tartott. A meghitt pillanatnak csak Thor érkezése vetett véget. Az idegen, amint meghallotta hogy valaki van mögötte, elengedett és belökött a fal mögé, ahol biztonságban voltam. Egy jó ideig harcoltak, viszont amikor Thor megakarta üti őt a kalapácsával, bennem megmozdult valami és gyorsan kettejük közé szaladtam.

-Elég!- kiáltottam teli torokból. Mindketten lefagytak a meglepetéstől, ám a szőke hamarabb magához tért.

-Mit tettél vele öcsém?- kérdezte dühösen.

-Én semmit- vágta rá egyből az idegen, arcán egy kis mosollyal.

-Várj, ő a testvéred?- kérdeztem én is meglepődve.

-Nem úgy volt hogy nem hagyod el az épületet?- érkezett meg Stark is, most már a Vasember ruhában.

-Nem is hagyta el- kelt a védelmemre a szarvas ismeretlen.

-FOGD BE!- kiabáltak rá egyszerre mind a ketten.

-Wanda, légyszi gyere ide Liliért- szólalt meg egy fél perces csend után Tony.

Két perc sem telt bele, és a vörös ruhába öltözött szuperhősnő megfogta a karom és bevitt a szobámba. Indult is volta a dolgára, de nekem megint rohamom lett.

-Héj! Héj, héj, héj! Nyugi Lili.... Mi a baj?- próbált nyugtatgatni sikertelenül. Eszembe jutott ahogyan az idegen megölelt és kiállt mellettem, ennek hála sikerül annyira megnyugodnom, hogy tudjak beszélni.

- Ki-ki-ki az aki o-o-ott volt kint?- kérdeztem, miközben rendeztem a levegővételemet. Wanda csak mélyen a szemembe nézett, és ezzel előjöttek azok az emlékek, amik alig történtek öt perce. Mikor újra végig játszódott előttem, láttam Wanda rémült arcát, és egyből rájöttem miért néz rám így.

-Kérlek ne mond el senkinek!- könyörögtem neki bociszemekkel.

-De Lili... Ő egy őrült gyilkos. Komolyan úgy gondolod hogy miatta múlt el abban a pillanatban- kérdezte még mindig rémült arccal nézve rám.

-Ígérd meg hogy nem szólsz róla senkinek- szólaltam egy pár másodpercnyi gondolkodás után. Wanda az arcomat kémlelte, amin egy könnycsepp csordult le.

-Megígérem! De velünk jössz, és megkérdezed tőle egyszer négyszem közt hogy miért tette. Oké?- szemében az összes érzelem benne volt: a féltés, a düh, a szomorúság és a megbánás.

-Úgy lesz!- megfogta a kezem és felsegített a földről, majd kimentünk a többiekhez.

Kint időközben már elkészültek az induláshoz, a támadót pedig berakták egy cellába. Mikor én is megjelentem Wanda mellet mindenki értetlenül nézett ránk.

-Te meg mit keresel itt?- nézett rám Tony a Vasember páncél mögül- Nem csináltál már ma így is elég galibát?- hangján érződött a düh- Azonnal menj vissza a szobádba!- parancsolt rám ellentmondást nem tűrő hangon, de én megmakacsoltam magam és nyugodtan felsétáltam a repülőre. Hallottam ahogyan odakint nyugtatgatják Tony-t, hogy majd csak egy kicsit később nyírjon ki.

Mikor mindenki beszállt, elindultunk egy távolabbi SHIELD bázisra, ahol majd a támadó megkapja a méltó büntetését. Néhány perc keresés után megtaláltam amit kerestem, az idegen megmentőmet.

-Nem is válaszoltál még a kérdésemre- fordult meg lassan, mikor odértem az üveghez. Még csak most vettem észre milyen szép zöld szemei vannak, mert teljesen elvesztem bennünk. Lehet a kelleténél kicsit tovább is néztem őket- Köszönöm a bókokat, de ha ezt megtudják a Bosszúállók nem igazán örülnének neki- zökkentett ki.

-Nem tudom miről beszélsz- tűrtem egy kósza hajszálat a fülem mögé zavaromban. Lehetetlen hogy tudja mire gondolok.

-Semmi sem lehetetlen drágám- vágta rá, amitől teljesen elvörösödtem- Szóval, mi is a kecses neved?- kérdezte, egy megnyugtató mosollyal az arcán.

-Pendi Lilien vagyok- mondtam.

-Legalábbis a többiek így ismernek- mondta, amitől ilyedten rá néztem- Előlem nem tudsz eltitkolni semmit sem- odasétált az üveg másik oldalához, és odatette a kezét. Én csak néztem rá, mint aki most lát először embert. Így álltunk még egy pár percig, egyszercsak Steve berontott a terembe, és megragadta a kezemet és kihúzott. Teljesen levoltam fagyva, így nem ellenkeztem. Mikor kiértünk mélyen a szemembe nézett.