Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

19. A baba

Mikor mindkettőnkben realizálódott, hogy mi is történik, a pad két legtávolabbi részébe ugrottunk.

-Vissza kéne menni mielőtt a többiek hazaérnek- szólalt meg pár perc csend után.

Én nem válaszoltam semmit, csak felálltam és elindultunk. Útközben néma csendben haladtunk egymás mellett. Én még ránézni sem mertem, de a gondolataim csakis körülötte forogtak.

-Ő egy Isten....- mondogattam magamban- É-é-és...én megcsókoltam... Annyira hülye vagy!!- szitkoztam magam fejben.

/Loki Laufeyson szemszöge/

Mikor elindultunk, éreztem, hogy hatalmas hibát követtem el. Nem akartam rá nézni, így is eléggé haragudhat rám, inkább csak gondolkoztam.

-Ha Starkék rájönnek, hogy megcsókoltam, nem elég, hogy életem végig nevetség tárgya lennék, de még meg is büntetnének...- gondolkodtam, miközben visszaemlékeztem a csók pillanatára- Nem tudhatják meg, hogy ilyen hülye voltam!!- döntöttem el.

Mikor végeztem a gondolatmenettel, megálltunk a bejárat előtt, de még mielőtt Lili benyithatott volna, megragadtam a kezét.

-Ne mond el senkinek se...- fordítottam magam felé- Légyszi!- tettem hozzá könyörögve.

-Hidd el, egyikünk se járna jól- mosolygott rám, majd bement.

/Lilien Barnes szemszöge/

Mikor bementem valaki egy hatalmasat ordított. Én egyből felismertem: Pepper volt az. Gyorsan beszaladtam a szobájába, ahonnan jöttek a hangok, és akkor láttam meg, hogy beindult a szülés... Már nem volt idő kórházba vinni, itt kellett megszülnie a babát.

-Minden rendben lesz!- guggoltam le mellé, és megfogtam a kezét, amit ő egyből meg is szorított.

Nagyjából fél óra szenvedés után, meghallottuk a gyermeksírást. Megfogtam a babát, és lassan Pepper kezébe adtam. A hang a fejemben megint beindult, de most nem foglalkoztam vele.

-Gratulálok!- mondtam neki- Született egy lányod- mosolyogtam rá- Mi lesz a neve?

-Morgan....- nézett a baba szemébe, aki ettől abbahagyta a sírást- Morgan Stark.

Magukra hagytam őket, hogy tudjanak pihenni. Mikor becsuktam az ajtót egy kíváncsi zöld szempárral találtam szembe magam.

-Mit tettél?!- kérdezte úgy mintha megöltem volna valakit.

-Segítettem neki kihordani a gyerekét- feleltem bunkón, majd elmentem Loki mellett.

Már késő este volt, mikor hallottam, hogy a többiek megérkeznek. Egész idáig erre vártam, szóval gyorsan felpattantam és leviharoztam hozzájuk. Amikor leértem, megálltam Tony előtt és vigyorogva mondtam neki:

-Gratulálok!- kuncogtam egy kicsit bele- Lányod született!

Az arcáról minden érzelmet le lehetett olvasni, és mikor nagy nehezen felfogta mit is mondtam neki, beszaladt a szobába, és elkezdett ujjongani. Sohasem láttam még ilyen vidámnak. A többiek is bementek gratulálni az újdonsült szülőknek, én pedig megint egyedül maradtam a hanggal a fejemben. Szépen lassan felbattyogtam a szobámba, és magamra húztam a takarót. Mikor behunytam a szemem, láttam újra a szüleim halálának pillanatát, ezért elkezdtem halkan sírni.

-Miért sírsz?- hallottam a testvérem hangját az ajtóból. Nem válaszoltam neki, csak odasétáltam hozzá, és megöleltem.

-Neked voltak valaha is hangok a fejedben?- kérdeztem kicsivel később.