Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

36. Vigyázz rá!

/Lilien Barnes szemszöge/

Mikor a Bosszúállók elmentek a küldetésre, hogy elfogjanak jó pár rossz arcot, nagyon egyedül maradtam. Iszonyatosan féltem, hisz bármelyik pillanatban rám törhetett a fájdalom, ami napról napra egyre erősebb lett.

Megpróbáltam kikászálódni az ágyból, kisebb-nagyobb sikerekkel. Nagyjából 5 perc szenvedés után lihegve álltam a liftben, hogy lemenjek valami kajáért. Mikor kinyitottam a hűtőt, a hasamon hirtelen végigfutott a hideg, és olyan érzésem volt, mintha megfagytak volna a szerveim. Sejtettem miért van ez: Loki elmondásuk, hogy ő egy Jégóriás, és ezt valószínűleg a pici is örökölte.

Gyorsan bevágtam a hűtőajtót, és leroskadtam a földre, mivel a fájdalom csak egyre erősödött. Nem vagyok egy gyenge leányka, mivel közel 18 évig voltam Hydra fogságában, ahol nap mint nap éltem át szörnyűségeket, de ez mindent felül múlt. Reménykedtem benne, hogy ez is csak olyan lesz mint az összes többi, de sajnos még fél óra múlva sem enyhült a fájdalmam, és olyan érzésem volt, mintha bepisiltem volna.

/Loki Laufeyson szemszöge/

A bevetésen elfogtuk a célszemélyeket, és megöltünk pár idióta embert akik láb alatt voltak, és máris siettünk haza.

Nem túlzottan tudtam koncentrálni a harc közben, mert állandóan Lilin, és a babán járt az eszem, ezért nem egy sérülés került a testemre.

Már éppen hazafelé repültünk a quinjettel, amikor egy rossz érzés fogott el. Gyorsan odaszaladtam Natashához aki a gépet vezette, és megparancsoltam neki, hogy kapcsoljon maximális sebességre. Először értetlenül nézett hátra, majd mikor meglátta a szemeben a féltést, teljesítette a kérésemet.

Mikor földet értünk, egyből szaladtam be a bázisra, ahonnan hangos üvöltések hallatszódtak. A hangok a konyhából jöttek, amit nem túlzottan értettem, hisz Lilit a szobában hagytam, de amikor berontottam a helyiségbe, lesokkolódva álltam meg az ajtóban amikor megláttam a haldokló lányt a padlón szenvedni.

-Áhhh....- nyögött fel elhalóan.

Gyorsan odaguggoltam mellé, és elkezdtem beszélni hozzá:

-Mit történt?- próbáltam meg felkaparni a padlóról, de mindig visszaesett.

-A-a-a.... baba- nyögte nagyon halkan. Az egész teste remegett, és legyengült, levegőt is alig kapott már. Ekkor betoppantak a többiek is, és ijedten néztek ránk.

-Ne csak álljatok ott...- csuklott el a hangom a visszafojtott sírástól- Segítsetek már!- kiáltottam rájuk, mikor a kezeimben tartott személy elkezdte lecsukni a szemét.

Steve és Bucky egyből ideszaladtak, felkapták a karjaikba, és elvitték az egyik orvosi szobába, ahol már Tony és Bruce már előkészítették a terepet. Lefektették Lilit az asztalra, majd a két orvos elkezdték rákötni különböző gépekre. Nagyon ijesztően nézett ki...

-Jól van Lili!- szólalt meg Bruce, mikor sikerült felébreszteni a félhalott lány- NYOMD!- kiáltottak rá egyszerre mindketten, mire Lili összeszorította szemét, és egy hangos sikoly közben próbálta teljesíteni a kérést.

-Van már valami?- kérdezte Tony odasétálva Bruce mellé, mire az csak megrázta a fejét.

-L-Loki- suttogta Lili, majd felém nyújtotta a kezét, ami ijesztően nézett ki: Rengeteg sok cső és szerkentyű lógott ki belőle, fal fehér volt, és nagyon durván remegett. Odaugrottam mellé és megragadtam a kacsóját- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz rá!- mondta könnyekkel küszködve.

-Együtt fogunk a picire vigyázni, és egy boldog családként fogunk élni- simítottam meg a véraláfutásos arcát.

-Figyelj rám Lili!- hallottuk meg Bruce határozott hangját- Egy hatalmasat kellene még nyomnod rajta, és kint is van a kicsi...

Lili egyből becsukta a szemét, és felhúzta az orrát, hogy a lehető legnagyobbat lökjön a babán. Egy hatalmas, és fájdalmas üvöltés szökött ki a száján, és megszorította a kezemet. Ekkor pedig meghallottam azt a hangot, amit sose hittem volna, hogy megtörténhet velem: a gyermekem sírását. Ezzel együtt viszont azt is éreztem, hogy Lili elengedte a kezemet, ami azt jelentette, hogy elvesztette az eszméletét...........