Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

37. Lokidottir

„Lili elengedte a kezemet, ami azt jelentette, hogy elvesztette az eszméletét"

Tony egyből elvitte a babát megfürdetni, Bruce viszont itt maradt, mert ő is észre vette, hogy Lilivel nincs minden rendben. Megnézte a pulzusát, bekapcsolt még pluszba néhány gépet, érzékelőket helyezett el a testén mindenhol. Nagyjából 10 perc múlva Stark visszatért a kezében az utódunkkal, és a kezembe nyomta.

-Nos, kedves Loki!- tolta fel az orrára a szemüvegét- Mi legyen a kisasszony neve?- a szemeim elkerekedtek, hogy nekem kell nevet választanom a babánknak. Végig mértem a lányomat: gyönyörű éjkék szemek, pont mint az anyjának; vékony mosolygós, rózsaszínű ajkak; pár szál világos barna haj.

-Legyen Kate!- vágtam rá- Kate Lokidottir.

A baba nevén egyébként én is sokat gondolkodtam, és végül azért esett erre a névre a választásom, hogy ezzel is kifejezzem köszönetemet @ViolaFka- nak, akinek a kommentjei bíztattak arra, hogy folytassam ezt a könyvet. Nagyon szépen köszönöm!! (Aki nem érti az összefüggést olvassa el a Nem csak színjáték című könyvét) (Szerk.)

-Gyönyörű név..- hallottam meg magam mögött egy halk kis hangot, amire hirtelen megfordultam, és láthattam, hogy a szerelmem életben van. Egyből „odaugrottam" mellé, és a kezébe helyeztem szerelmünk beteljesedését, majd gyengéden megcsókoltam.

-Tudtam, hogy menni fog- bőgtem el magam, mire a kislányom is elkezdett édesen sírni.

Lili mindkettőn fejét megpuszilta, majd magához húzott minket, hogy megvigasztaljon. Nagyjából fél óra múlva két darab egyenletes szuszogást lehetett csak hallani. Felemeltem a fejemet, és elém tárult az a látvány, amiért érdemes élni: a két általam legjobban szeretett személy biztonságban van, és boldogok.

A lehető leghalkabban kiosontam a szobából, és szembe találtam magamat rengeteg aggódó tekintettel: Lilien családja és a Bosszúállók. Ők ugye nem jöhettek be a szülőszobába, csak a hangok alapján próbálhatták meg összerakni a történteket. Kimentünk közösen a nappaliba, hogy nehogy felkeltsük az alvókat. Amint leültem a „mesélőszékbe", máris jöttek a kérdések, de egyértelműen mindenki arra volt kíváncsi, hogy jól vannak-e.

Gyorsan elmeséltem nekik mindent, hogy nehogy valaki buta maradjon, majd mivel a sok stressz miatt én is fáradt voltam, felmentem a szobámba aludni.

/Négy évvel később/

Egy nagy puffanást hallottam a nappaliból, ezért odaosontam, hogy megnézzem, mégis mi történt ott. Meg álltam, nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és onnan néztem mit ügyködik az én kicsikém: próbálta eltüntetni a törött váza maradványait úgy, hogy a szőnyeg alá söpöri őket.

-Hát te meg mit csinálsz?- kérdeztem meg tőle hirtelen. Szegénykém annyira megijedt, hogy elkezdett pityeregni- Naa... Ne tessék sírni... Apa nem ijesztő ám ennyire- nevettem, mire ő is elkezdett kacagni- Mi történt szegény vázával? Hm?- böktem a szilánkok felé.

-Ne hajagudj jám apa, kéjlek!- ölelte át a derekamat.

-Én nem haragszom, de ha ezt anya meglátja, akkor nekünk végünk, szóval gyorsan tűntessük el a bizonyítékokat- kaptam fel a kezembe, és elkezdetem varázsolni.

Ám így, hogy felemeltem a fejemet, megláttam a feleségemet (igen, mostmár házasok vagyunk), ahogyan karba tett kézzel áll a konyhaajtóban. De szerencsére nem volt ideges, hanem helyette mosolygott, mivel látta, hogy tanítom Katet.

Egy kis várakozás után idejött hozzánk, és ő is átölelt minket. Végre azt éreztem, hogy van miért élnem, és hogy van helyem a világban. Egy ilyen csodálatos feleség, és egy utánozhatatlan kislánnyal, aki ráadásul nagyon tehetségesen tud varázsolni.

Egyébként Kate születése után nem sokkal elköltöztünk egy saját házba, és visszavonultunk. Már nem üldözünk gonoszokat, és Liliből is végre teljesen kimosták a Hydrás szérumot. Szerencsére Kate is nagyon jól kijön a szuperhősökkel, és nagy korában ő is az akar lenni. Jártunk már Asgardban is Így hármasban, és mindkét lánynak nagyon tetszett, és természetesen mind a ketten hercegnővé lettek avatva. Így alkotunk egy nagy, boldog családot.

Nos... Ide is elérkeztünk... Ez volt életem első olyan könyve, amit mások is olvastak, szóval számomra ez egy hatalmas mérföldkő. Én nagyon élveztem ezt a rövidke időszakot, amíg ezt a történetet írtam. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezt a „regényt",  és remélem élveztétek.                     
Ezer puszi!! 💗💗                                                                                                                    BalintDorottya