Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

10. Ez lehetetlen!

/ Lilinél/

Mikor oda teleportáltam a városba, gyorsan kerestem egy olyan helyet ahol meghúzhatom magam, és ha baj van könnyen elő tudok jönni segíteni. Nem telt bele 20 perc sem, és elkezdték lőni a várost. Ez elég váratlanul ért, így egy kisebb roham közepette kezdtem el kiterelgetni az embereket a házakból valami biztonságosabb helyre. Mivel így is túl sok mindenki sérült és halt meg, gyorsítani kellett a tempómon.

Egy idő után az emberek már maguktól mentek, így én a sérültekkel tudtam foglalkozni. Voltak, akik nem tudtak felállni, így nekem kellett kicipelnem őket.

Ekkor egy nagyobb dolog ért földet a főtéren. Hallani lehetett az érkezésből hogy nem robbanóanyag, hanem egy ember.

Mikor ezt meghallottam, odasiettem. Egy full feketébe öltözött férfi volt, akinek az egyik keze fémesen csillogott.

-Ez nem ér,- gondoltam magamban- ő sokkal erősebb... Esélyem sincs

Ekkor rám fogta a gépfegyverét, mire én cikk-cakkban kezdtem el felé futni, és elkezdtem használni az erőmet. Először eltoltam, neki a ház falának, majd felemeltem és ledobtam. Ezt megismételtem még egy párszor, majd mikor elejtette a fegyvert, odasétáltam hozzá.

Úgy nézett ki mint aki elájult, így nem féltem tőle. De hirtelen megemelte a lábát, amivel pont arcon rúgott, ezért én egy kicsit hátrébb lökődtem. Majd kaptam tőle egy-két sallert, aminek hála megbizonyosodtam arról, hogy a bal keze fémből van.

Mikor végre sikerült tőle eltávolodnom annyira hogy nem tud pofon vágni, egy kék erősugár lövelt ki belőlem, amivel porig romboltam a várost.

A támadó elterült, látszólag ez nem esett jól neki. Odasétáltam hozzá, és egy erőcellába zártam (el sem hiszem milyen egyszerű használni ezt az erőt).

Mikor nagy nehezen feltápászkodott, és a szemembe nézett, már nem láttam benne a gyilkos szándékot. Helyette meglepettséget, hitetlenséget, és könnyeket tükrözött a két barna írisze.

-Ez lehetetlen!- suttogta könnyeivel küszködve- Hugi?- ettől az egy szótól lefagytam, hát innen volt annyira ismerős...Ő lenne a bátyám. Ez tényleg hihetetlen.

-Nem emlékszel rám... igaz?- kérdezte félénken.

-Szerencsédre pont tegnap tért vissza rólad egy emlékem- próbáltam komor maradni, de a felismerés nekem is könnyeket csalt a szemem sarkába. Elbontottam a burkot ami körülötte volt, és megöleltem.

-Azt hittem meghaltál- mondta zokogás közben.

-Én meg nem is tudtam hogy létezel- nevettem el magam- Egészen tegnapig.

-De mégis mit keresel itt?- nézett a szemembe.

-A Bosszúállók hosszas könyörgésem árán elhoztak egy bevetésre- mondtam most már mosolyogva. Ekkor meg is akadtam a gondolatmenetemben- Vissza kell mennem hozzájuk, mert keresni fognak- fordultam újra felé, de ő csak ijedten bámult maga elé.

-A-a...Bosszúállókkal vagy- kérdezte elképedve.

-Igen, mert náluk lakom és....- nem tudtam befejezni, mert közbevágott.

-Nem.....Nem, nem, nem....Te nem lehetsz a Bosszúállókkal- kezdett el föl-alá járkálni. Látszott rajta hogy teljesen ki van akadva ezen.

-És miért nem?- kérdeztem bátortalanul.

-Mert... Te-te egy...- akadoztak a szavai, és szerintem még ő maga sem tudta pontosan, hogy mi is akar mondani. Aztn nagy nehezen kinyögte- Katona vagy.

Ezen teljesen le sokkolódtam. Hogy én katona? Ugyan már! Hiszen még egy légynek sem tudnék ártani.... Aztán megint eszembe jutott az emlék amit Loki idézett fel nekem.... Vagy mégis lehetséges?

-Kérlek mondj el mindent, pontról pontra. Mivel...- itt megakadtam. Mi van ha csak átver, és felakar használni? De benne volt az emlékemben, és ott is így hívott. Én bízok benne, de ha átver, a lehető legnagyobb kínok között fog meghalni- ...nem emlékszem semmire.

-Rendben, de előtte megkell tudnom valamit- ekkor elkezdett végig tapogatni.

-Héj, héj, mit csinálsz?- léptem hátrébb kettőt.

-Csak biztos akarok lenni benne, hogy nem vagy bepoloskázva- és folytatta a taperolást.

-Mi... Fúj!- ugrottam megint hátrább- Nincs rajtam semmilyen bogár!- lepődtem meg.

-Te aztán tényleg nem emlékszel semmire- nevetett fel- A „bepoloskázva" az azt jelenti hogy nem vagy-e lehallgatva- kopogtatta meg a homlokomat.

-Jaa... Hehe, nincsen rajtam ahhoz való készülék- csaptam le a kezét amivel még mindig a homlokom birizgálta- Hacsak...- néztem a radaromra. Gyorsan csináltam felette egy pár mozdulatot a kezemmel- Na... Kész is volnánk. Most már biztos hogy nem hallgatnak le, és nem is követnek. Szóval neki is kezdhetsz a mesélésnek. De közben menjünk az erdő felé, hogy nehogy itt hagyjanak a többiek- mosolyogtam rá, majd megindultam az említett hely felé.

-Tehát minden akkor kezdődött, amikor te megszülettél- látott neki a mesélésnek- A szüleink elszegényedtek, nem maradt semmijük amivel feltudnának nevelni minket. Ekkor a Hydra kiírt egy „pályázatot", amivel a legújabb szérum tesztelésére kerestek alanyt. Ők ezt az alkalmat megragadva, neked adatták be ezt a szert, így az egész család ügynök lett. Te akkor még csak egy adagot kaptál; ugyan annyit mint én hat évvel később. Viszont nálam egyből elkezdett működni, nálad semmit sem használt, ezért évente kaptál egy-egy új adagot. Mikor 12 éves lettél, nagyon meggyengült a szervezeted. Mindenki tudta hogy a sok szérumtól, de akkor már nem volt visszaút. Fél évvel később kifejlesztettek egy még nagyobb erősséget adó szert, és ezt is rajtad tesztelték. Mivel anyáékat pont abban az évben helyezték át egy távolabbi támaszpontra, így nekem kellett döntenem feletted. Mivel megfenyegettek, ezért beadtam a derekamat, és néhány nappal később meg is kaptad. Akkor már nagyon beteg voltál, én pedig csak reménykedni mertem hogy meggyógyulsz. A szérumnak kellett egy kis felszívódási idő, azalatt te megjártad a poklot nem is egyszer. Mikor letelt a várakozási idő, megvizsgáltak, és hihetetlen dologra jöttek rá: a szérumtól szupererőd lett, amit ugye most is használtál. Így hogy volt szupererőd, te is jöttél velem a bevetésekre. Két hónap alatt hatalmas erőre tettél szert, ezért kineveztek az első.....

-Női tél katonája, és a legpusztítóbb- fejeztem be helyette, mert az emlékek villámsebességgel tértek vissza a fejembe.

-Most már emlékszel?- nézett rám reménykedve.

-A nagy részére igen- bólogattam- Már csak azt nem értem, hogy miért gyűlöljük a Bosszúállókat- fordultam én is felé.

-Ezért- mutatta felém a fém karját- Ezt ők tették velem...

-Nagyon sajnálom...- hajtottam le a fejem- Még egy kérdés: Mi az a Hydra?

-Ez egy csapat, vagy inkább egyesület, ami elhozza az embereknek a szabadságot, úgy hogy megtisztítja a világot a rossz emberektől- magyarázta úgy mintha a szájába rágták volna- Röviden a SHIELD legnagyobb ellensége.

-A SHIELD?- lepődtem meg- Ők tartják fogva Lokit- kaptam a fejemhez- És megfogják ölni.

Elkezdtem szaladnia tisztás felé, ám ott már senki sem volt.

-Itt hagytak...- könnyeztem be.

-Látod... csak kihasználtak- simogatta meg a hátam- Egyébként a nevem James Barnes, de a barátaim csak Bucky-nak szólítanak- mosolygott rám és kinyújtotta a kezét.

-Pendi Lilien- ráztam meg a kezét, mire ő felnevetett.

-Ezt te találtad ki ugye?- fogta a hasát a nevetéstől- Az igazi neved Lilien Barnes, hisz testvérek vagyunk- kacsintott rám- Gyere tudok egy helyet ahol meghúzhatjuk magunkat, mert úgy tűnik elintézték az egész bázist- fogta meg a kezem és kezdett el húzni az erdő közepe felé.