Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

24. Rossz időzítés

/Lilien Barnes szemszöge/

Felébredtem az ingencsak furcsa álmom hatására, ám mikor kinyitottam a szememet, ugyanazzal a jóképű fiatalemberrel találtam szemben magamat, akivel az imént csókolóztam.

Meglepetésemre ő is engem bámult, így szinte egyszerre vörösödött el az arcunk. Majd mikor mindketten kiolvastuk a másik fejéből az álmát, elkezdtünk egyszerre nevetni.

-Úgy tűnik a tudatalattink leleplezett minket...- könyöltem fel, mert már kezdett kellemetlenné válni a szituáció.

-Legalább nem kellett fogalmazgatnom a vallomást- kuncogott mellettem az istenség.

-Vajon miért álmodtunk mind a ketten ilyen furcsát?- szólaltam meg egy kis töprengés után, mire Loki csak perverzen elmosolyodott- Jogos, akkor én miért?

Válasz helyett csak közelebb mászott hozzám, és mélyen a szemembe nézett. Én már az ébredés óta zavarban voltam, de ez a mozdulata teljesen megbénított. Felváltva nézett a szemembe és a számra, ami teljesen olyan volt mint egy romantikus filmben.

Önkétlenül is egyre inkább közeledtem hozzá, és már csak fél centi volt az ajkaink között. A szívem a torkomban dobogott, a gyomromban a pillangók csillapíthatatlanul őrjöngtek, és a velem szemben lévő férfi gondolatai nem voltak túl szépek.

Fél percig bírtuk csak visszafogni a vágyunkat, aztán lecsaptunk egymás ajkaira. Már éppen kezdtem volna beleélni magamat a csókba, mikor a hang a fejemben megint megszólalt:

-Komolyan azt hitted, hogy nem fogjuk megtudni?- mondta szörnyen idegesítő hangon, amitől hirtelen felugrottam.

-Mi a baj?- kérdezte aggódva, mivel amióta volt a veszekedésük a bátyámmal, sokkal jobban vigyáz rám.

-Ugye tudod, hogy ezért mindent elveszünk tőled.... Mindent, amit szeretsz!- ordította, mire én felsikítottam, és elkezdtem sírni. Loki egyből kapcsolt, és leültetett a földre, még mielőtt összeesek.

-Hé hé hé... nézz rám!- fogta kezei közé az arcomat- Shhh...

Ekkor valaki berontott az ajtón, de nem volt erőm odanézni.

-A Bosszúállókkal már végeztem is, már csak ez a két srác van hátra, és ha jól gondolom, ők a legfontosabbak neked, katona.- erre a névre az ajtó felé fordultam, ahol Vöröskoponya állt miközben egy fegyvert fogott a testvérem fejéhez.

Lassan felálltam, és burkot csináltam Loki és Buckyköré. Kezdőpozícióba álltam, és felkészültem a legrosszabbra is. Beizzítottamaz erőmet, ám ekkor valami hatalmasat robbant az ablakban, én ostoba pedigodafordultam. Ez volt a vesztem...