Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

30. Ünneprontó

„- Szeretlek!- mormogtam a mellkasába, mikor átölelt.

-Én is nagyon szeretlek!- puszilta meg a fejemet- Alszol velem?- nézett rám vigyorogva."

-Miért ne?- mosolyogtam vissza rá, majd eszembe jutott valami- De én még nem fürödtem...

-Háááát, akkor fürödjük együtt- ment át szépen a kedves mosolya perverzbe, és elkezdett tolni a fürdő felé.

-Loki- kuncogtam, a gyerekes viselkedésén- Nekem itt ruhám sincs.

-Nincs rá szükséged- mondta majd felemelt a földről és elkezdtünk csókolózni- biztosan gyönyörű vagy nélküle is...- mondta két csók között, mire én csak hátulról finoman fejbecsaptam.

Lassan eljutottunk a fürdőszobáig, ahol áttért a nyakam csókolgatására. Én kicsiket nyögtem, de közben folyamatosan nevettem. Loki hirtelen letett, és azzal a lendülettel kapta le a pólóját, majd engem is elkezdett megszabadítani a ruháimtól. Mikor már mind a ketten csak fehérneműbe voltunk, eszembe jutott valami.

-Loki... én...- kezdtem halkan- én még nem...

-Te még szűz vagy?- kérdezte meglepődve. Én csak bólintottam- Nem muszáj, ha nem szeretnéd...

-De...- bólogattam akaratosan- Veled szeretném- erre a kijelentésemre kicsit meglepődött, majd folytatta a melltartóm kicsatolását.

Mikor lehullott rólam a ruhadarab, szemei egyből a csupasz melleimre taptak.

-Gyönyörű vagy!- mondta vággyal teli hangon, és elkezdte simogatni a szabad testrészem, miközben nyelveink táncot jártak egymással. Én végig simítottam az izmos hasán, kiélvezve minden egyes kockát rajta.

Loki hirtelen felkapott az ölébe, és az ágyékát az enyémnek nyomta... Ekkor éreztem meg mennyire is kíván... Mind a ketten halkan nyögdécseltünk, majd lepkaptuk magunkról a maradék ruhát is.
(Ez után tudjátok mi történt)

/Másnap/

Reggel a napsugarak édes simogatására keltem, és mikor lassan kinyitottam a szememet, magam előtt láttam egy édesen szuszogó Lokit. Közben természetesen eszembe jutottak a tegnap este történtek, és egy jóleső vigyor ült ki az arcomra.

-Csak nem az esti progamon gondolkozol?- kérdezte csukott szemmel a mellettem fekvő.

-Ne haragudj.... Nem akartalak felkelteni- suttogtam neki, majd egy puszit nyomtam a szájára.

-Már nagyon rég óta fent vagyok- nyitotta ki a szemét ő is lassan- Mondtam már milyen gyönyörű vagy?- mosolygott rám cukin.

-Igen, hehe...- nevettem- Mennyi az idő?- kérdeztem, hogy eltereljem a témát.

- 9:32- felelte Loki miután egy kis forgolódás után megtudta a kérdésemre a választ.

-Akkor szerintem menjünk le a többiekhez reggelizni- simítottam meg az arcát.

-De én nem akaroooook- visított mint egy kisgyerek. Egy kis ösztönzés képpen gyorsan megcsókoltam, majd még mielőtt visszacsókolhatott volna, felpattantam az ágyból, és elkezdtem lerohanni a nappaliba- Állj csak meg!!- pattant fel ő is, és utánam futott. Mikor leértem a lépcsőn, akkor ért utol ő is, és mindenki szeme láttára kapott fel csókolt a nyakamba- Most meg vagy!- jelentette ki egy önelégült mosollyal az arcán.

Majd realizálódott benne, hogy mindenki látta ezt a kis tevékenységét. Lassan letett a földre, és félénken körbe nézett, várva a többiek reakciójára. Először mindenki csak tágra nyílt szemekkel vizsgált minket, majd a testvérem dühösen kezdett el közeledni Lokihoz. Pár centivel előtte megállt, és idegesen méregette.

-Ha csak egy ujjal is hozzámersz érni a húgomhoz...- kezdte fenyegetően.

-Elég Buck!!- löktem meg egy kicsit- Állj le!

-Lili tényleg nem érted?- döntötte oldalra a fejét- Ő veszélyt jelent mindannyiunkra, de leginkább rád...- nézett a mögöttem álló fiatalemberre.

Mivel nem voltam kíváncsi a haszontalan prédikációjára, megfordultam, megragadtam Loki kezét, és feltrappoltam az emeletre.