Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

33. Vizsgálat

Mikor felértem, és bezarkóztam a szobámba, újra kitört belőlem a sírás. Nem tudtam magamat kontrollálni, és nagyon haragudtam magamra, amiért majdnem megöltem a családomat.

Valószínűleg álomba sírtam magamat mert arra lettem figyelmes, hogy egy kéz gyengéden magához húz. Óvatosan hátrafordítottam a fejemet, és láttam, hogy csak Loli próbál megnyugtatni. A lehető legjobban hozzásimultam, mert megnyugtatott a közelsége.

/Néhány héttel később/

Reggel szörnyű hányingerre keltem, ezért gyorsan beszaladtam a mosdóba, ahol ki is adtam a gyomrom tartalmát.

-Minden rendben?- kopogott be a fürdőajtón Loki.

-Igen- mentem ki az arcomat törölgetve.

Bólintott egyet, majd szokásunkhoz híven, megindultunk az étkezőbe reggelizni. A többiek már nagyban ették a rántották, mi is leültünk helyünkre, viszont nekem nem volt hozzá étvágyam.

-Kéri valaki az enyémet?- kérdeztem előretolva a tányéromat.

-Nem vagy éhes?- kérdezték szinte egyszerre, mire én csak megráztam a fejemet.

-Biztos hogy jól érzed magadat?- kérdezte Loki aggódóan.

-Igen- mondtam nevetve, majd felálltam, és átsétáltam az edzőterembe.

Nagyjából fél óra kemény boxolás után, kinyílt a teremajtó, és Wanda lépett be rajta.

- Szia!- ült le mellém a földre, mivel épp pihenőt tartottam.

-Szia!- válaszoltam neki lihegve.

-Hogy érzed magad?- kérdezte, mire kicsit furcsán néztem rá.

-Öhmm... jól vagyok, köszi?- húztam össze a szemöldököm- Miért kérded?- adtam hangot a tudatlanságomnak.

-Mert reggel nagyon ijesztően néztél ki, és azt hittük valami komoly bajod van, hiszen nem szoktad kihagyni a reggelit- magyarázta- Biztos, hogy minden rendben van?

-Nyugi- fogtam meg a vállait- a reggeli rosszullétemet leszámítva jól vagyok- mondtam vigyorogva.

-ROSSZUL VOLTÁL REGGEL?- kérdezte üvöltve.

-Csak hánytam, de ez nem nagy durranás- mosolyogtam rá bíztatóan.

Erre ő csak megragadta a csuklómat, és elkezdett húzni Tonyék laborja felé. Mikor megérkeztünk felfektetett az asztalra, és megparancsolta Starknak, hogy vizsgálja át a szervezetemet, nehogy valami kialakulóban lévő betegség miatt legyen ez.

Le kellett vegyem a pólómat, így egyszál melltartóban feküdtem ott, és nagyon kellemetlenül éreztem magam. Tony bekente az egész hasamat valami nyálkás cuccal, és ultrahangos felvételeket csinált a testemről.

Néhány perc múlva Wanda sikítva ugrott fel a székről, és vidáman ugrott a nyakamba.

-Úgy tudtam!!- kiabálta a fülembe.

-Mit is?- toltam el magamtól egy kicsit, hogy ne süketüljek meg teljesen.

-Lefeküdtetek Lokival igaz?- kérdezte olyan nyíltan, hogy látszólag nem is zavarta Tony jelenléte, aki hasonlóan velem, nem túlzottan értette a helyzetet.

-Ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem, ám hirtelen leesett a tantusz- Ne, ne, ne....- ültem fel hirtelen, és Starkra néztem, aki helyeslően bólogatott.

-Ez szupiiii!!- ugrált fel-alá a boszorkány, de én csak ülni tudtam, és el nem tudtam képzelni, hogy lehettem ennyire felelőtlen- Mi az? Nem örülsz neki?- bökdösött meg.

-De, persze- bólintottam lehangoltan- Csak nem tudom mit fognak szólni hozzá a többiek... Főleg Loki.

-Ne izgulj! Biztosan örülni fog, hisz mégiscsak az övé- simította meg a vállamat, majd miután én visszatértem a felsőmet, kimenetünk a vizsgalóból.

-Várj!- ragadtam meg a kezét, meg mielőtt elment volna- Kérlek ezt ne mond el senkinek se!

-Akkor mondod el nekik, amikor jónak látod- kacsintott rám, majd felviharzott a szobájába.