Nem is olyan ártatlan (Bosszúállók ff) [BEFEJEZETT]

5. Loki?!

-Miről beszélt Loki?- szegezte nekem a kérdést, és mivel nem reagáltam semmit megrázott egy kicsit, amitől aztán magamhoz tértem- Azt kérdeztem hogy miről beszélt Loki?!- most már teljes torokból üvöltött, ezért el kezdtem sírni.

-Nem emlékszem....-szipogtam- ...semmire. Nincsenek meg az emlékeim.

Mikor ezt kimondtam egy kicsit megenyhült az arca, és megölelt. Én gondolkodás nélkül öleltem vissza.

-Miért nem mondtad el hamarabb?- kérdezte már higgadtan.

-Mert nem tudom mi volt a kiváltó ok, de már elkezdtek visszatérni az emlékeim,- néztem a szemébe- amikor valami olyat csinálok, mint régen, akkor arra a részre emlékszem- vázoltam fel neki a helyzetet.

-Jól van, semmi baj!- vígasztalt- De mit csináltál Lokinál?- arcán megint látszódott hogy egy kicsit dühös, ezért nem mertem neki hazudni.

-Ő lehet hogy tud nekem segíteni- nem értette hogy miről beszélek, ezért elmondtam neki hogy mi történt a tetőn- , és akkor rohamom lett, de ő megölelt és elmúlt... Érted, elmúlt!

Steve nem reagált semmit csak felvitt a többiekhez. Ekkor viszont minden elsötétült.

/Steve Rogers szemszöge/

-Sziasztok!- köszöntem- Meghoztam az információt- ránéztem Lilire, aki ugyan egy kicsit sápadt volt, de gondoltam csak meg van illetődve.

-Na mondjad csajszi!- szólalt meg Natasha. Ekkor mindenki érdeklődve kezdte el nézni Lilit, aki nem akart megszólalni.

-Mondjad bátran- böktem oldalba, mire ő rám nézette a szép szemeivel, amik gyönyörű zöld színben pompáztak..... Várjuk csak ZÖLD!!!! Megragadtam a két vállát és elkezdtem rázni. A többiek egyre inkább értetlenül meredtek ránk.

-Meglepetés!- szólalt meg Lili Loki hangján. Ekkor már tudtam hogy mi van. Megragadtam a csuklóját, és vissza vittem Loki tömlöce elé. A rab önelégült mosollyal nézett ránk.

-Meglepetés!- mondta ő is ugyan olyan hanglajtésben.

-Engedd el azonnal!- parancsoltam rá.

-Miért, mi lesz ha nem?- jött egyre közelebb.

-ENGEDD EL MOST!!!!- üvöltöttem teli torokból, miközben Lilit még közelebb toltam az üveghez. Ekkor ő csak rátette a kezét az üvegre, majd Liliét is. Belenézett a szemébe, akkor Lili visszatért közénk, és elkapta a kezét a tömlöctől.

/Pendi Lilien szemszöge/

Hirtelen visszakerültünk az idegen elé, akit elvileg Lokinak hívnak. Steve ott állt mögöttem, és mikor megfordultam láttam hogy nagyon ilyedt fejet vág.

-Mi történt?- kérdeztem.

-Ó, semmiség, csak kicsit elkalandoztál és aggódott érted- válaszolt Steve helyett a tömlöcben álló, még mindig engem bámuló Loki.

-Gyere menjünk innen- húzott el Steve, én pedig szúrós pillantásokat küldtem Loki felé.

/A SHIELD bázison/

Mikor végre elértük az uticélunkat, legalább nyolc ügynök jött fel a repülőnkre és vitték el Lokit, aki persze végig engem nézve mosolygott. Nem értem mi ütött belém, de aggódom érte. Mit akarnak itt tőle? Mi rosszat tett?...

-És ő ki?- mutatott rám egy félszemű ember, kirángatva ezzel a gondolataimból.

-Ő itt Pendi Lilien, akiről már meséltünk neked- fogta meg a vállam Bruce- Tudod, neki van az a nagy ereje.

Erre a kijelentésre eléggé furcsán néztem rá.

-Milyen nagy ereje?- kérdeztem- Hiszen még használni sem tudom- néztem körbe mindenkin.

-Majd megtanulod- mosolygott rám a félszemű- Nick Fury vagyok, a SHIELD főnöke- nyújtotta felém a kezét, amit magabiztosan megráztam.

Még egy kis ideig beszélgettünk, majd mi elindultunk volna vissza, ha nem tört volna rám egy újabb roham. Ma már ez a harmadik... Ez egyre rosszabb lesz. Gyorsan leültettek és a kezembe nyomtak egy pohár vizet.

Egy darabig csak ültem ott, majd mikor megnyugodtam gondoltam körbe nézek. Hirtelen mindenki eltűnt akik eddig a teremben volt körülöttem. Majd egy kéz megfogta a válamat, és megfordított. Loki állt velem szemben, és látta a szememben a félelmet ezért átkarolta a vállaimat és magához szorított.

-Bántottak?- kérdezte olyan hangon amit nem néztem volna ki belőle.