Half Bad (magyar)

11. fejezet - Harry

Horror film. Kurvára közhely, igaz? Zayn erősködött, hogy a félelmetes film feldobhatja a hangulatot tekintve, hogy az elmúlt pár nap igen mozgalmas volt. És most, itt vagyok, Rose mellett ülök a kanapén (azt kívánva bárcsak közelebb lehetnék, de nincs kedvem az égéshez), és egy olyan hülyeséget nézek, mint az Ördögűző. Őszintén nem tudom mi olyan félelmetes benne, de a többiek megugranak minden egyes kis zajra.

Talán mert Harry Styles vagyok és nem félek semmitől, vagy csak mert kurva ideges vagyok, ahogy látom, hogy Rose Jessie mellkasához simul minden kísérteties résznél. Úgy értem, tudom, hogy nem vagyok neki vigasztaló figyelembe véve (sajnos) nem foghatom így magamhoz, de miért Jessie? A bátyám, akit határozottan ki nem állhatok?

Aztán megint, Jessie volt az egyetlen ember a szobában, aki meg tudta érinteni Roset, anélkül, hogy a szar is kiégett volna belőle.  De még mindig kiakaszt, hogy nem lehetek én az egyetlen, akit magához ölel, ha fél. Nem akarom, hogy Rose bármittől féljen, főleg nem egy szánalmas filmtől és főleg nem akkor, ha körülötte vagyok, hogy megvédjem. Közhely és szánalmas, de szenvedek, amiért látom, hogy egy másik sráccal van, a bátyámmal. Senki mással nem akarom látni magamon kívül. 

És megint itt tartunk, hogy még a kezét sem tudom anélkül megfogni, hogy a kezem hamuvá válna.

Micsoda tündérmese, igaz?

Kifújtam a levegőt arcomból, hagytam, hogy a halántékom az öklömhöz érjen, ahogy a kezemmel tartottam a fejem, minden szórakozottság nélkül néztem a filmet. Valami gyorsan repült a kamerába, mindenki sikítani kezdett, mint  a lányok és láttam, ahogy Rose arcát Jessie mellkasába temette, mielőtt lassan felnézett. Ez aranyos lett volna, ha az én mellkasomba bújt volna.

És Jessie élvezte Rose figyelmét.

Nyilvánvaló volt, hogy elégedett volt karjaival körülötte, ahogy önelégülten vigyorgott, megsimította karját, mintha azzal megvigasztalta volna. Kezeim ökölbe szorultak, ahogy elszakítottam szemeimet a jelenetről, idegesen ajkamba haraptam és éreztem a vér izét. De kurvára nem érdekelt, túlságosan ki voltam borulva,hogy érdekeljen. És még ha nyilvánvaló is, túl szánalmas hogy elismerjem, féltékeny vagyok. Jessie simán megfogja a lányt, akiért egy hete meg tudnék halni, hogy hozzá érjek. Nem kell aggódni, hogy hamuvá ég, vagy hólyagos lesz a keze. Csak megteheti, és ez még jobban kiakaszt.

Amikor a filmnek vége lett végre, megkönnyebbültem. Elegem volt, hogy a kanapén ültem, és néztem az undorító jelenetet mellettem.

Nem lett volna undorító, ha velem történt volna....

A fejemet ráztam, hogy kiverjem a gondolatokat a fejemből, felálltam, ahogy eszembe jutott valami. Jessie úgy nézett ki, mint aki valamit akart mondani Rosenak, aki mindkét kezével hajába túrt, és félig üres M&M-es zacskója az asztalon hevert. Nagyon félt, de nagyon imádnivalónak tartottam. Nem beszélve arról, ahogy nézte őket....

Koncentrálj, francba.

"Rose, beszélhetnék veled?" Mondtam, ahogy Jessie kinyitotta a száját. Rám nézett futólag és észleltem szemében a neheztelést.

Rose vállat rántott. "Um, rendben. Vihetem az M&M-em?"

Ajkamba haraptam, hogy visszatartsam a kuncogást, vállat rántottam és ő követett engem a szobába. Szemei kíváncsian csillogtak, ahogy ezúttal két cukrot kapott be. Megtanultam, hogy kényszerbetegségei vannak, ha ételbe kell harapnia. Vagy amikor Cheese-tozt-t eszik kettesével. Mint az M&M-nél, és most kicsit rosszabb, de nem kérdeztem erről, mert aranyos volt úgy, ahogy.

Minden szó nélkül megfordultam és az egyik táskájához sétáltam. Elővettem egy kék bikinit, még mindig kicsit szomorúan, amiért nem próbálta fel az üzletben, de most könyörgök, hogy elfogadja az ajánlatom. Zavarodottnak látszott, ahogy oda adtam neki, szemöldökei felszaladtak a homlokára.