Half Bad (magyar)

13. fejezet - Harry

Elrontottam

Jól ismert tény, hogy az utóbbi két napban Rose direkt került engem. Több időt töltött Jessievel és kevesebbszer nézett rám, amikor ritkán összefutottunk a folyosón, mert valami csoda folytán kijött a szobából. Gyűlöltem a kanapét a nappaliban, de Rose bocsánatáért könyörögni sehova sem vezetett, így meg tanultam ezzel élni.

Harry Styles: nem vagyok koldus. De mit csinált Harry Styles az utóbbi pár napban? Próbálta lenyűgözni Roset. Nem csak reggelit csináltam neki egyik nap, hanem elmentem egy boltba M&M-t venni neki, amit szeret. Az ételek segíthetnek, hogy elérjem a bocsánatát? Nem igazán. De Harry Stylesnak van egy másik eszköze (nem, nem seggfej, habár ez tökéletes illik hozzá) és ezzel végeztem.

Szóval fogadhatunk rohadt M&M, nem fogom feladni.

Jelenleg mindenki kint van, önvédelmet gyakorolnak és ilyenek. Jessie segített Rosenak az utóbb pár napban a karddal, hogy valamit erősítsen rajta. Mind tudtuk, hogy Marcus egyre közelebb ér, ahhoz, hogy a nyomunkba érjen, és mind tudtuk, hogy az időnk véges. Nem sok idő van addig, amíg támad és megszerzi, amit akar: Roset.

Nos, sajnálom seggfej, de nem fogod megszerezni ezt a lányt.

Hogy szembeforduljak az apámmal sosem fordult meg a fejemben, de ez elkerülhetetlenül meg fog történni. El tudom képzelni a mérges arcát, amikor nem fogom átadni neki Roset, de építhet egy hidat és elhúzhat a picsába. Nem érdekel, hogy az ő vére vagyok (néha azt kívánom bárcsak ne így lenne), de nem ő a legrosszabb dolog ebben a világban. És ha Rose megvédése megölt engem, azt hiszem, találkozhatok vele a túlvilágon.

Kifújtam a levegőt arcomból, kezemmel hajamba túrtam és próbáltam megfejteni a bennem száguldozó érzelmeket. Egyikük sem jelentett nekem semmit, de nem tudtam nem a megfejtésükkel foglalkozni, hogy valahogy elmagyarázhassam az egészet Rosenak. Talán végül megbocsájt majd a hülyeségemért és remélhetőleg visszatérünk a régi kapcsolatunkhoz.

Barátság?

Habár ez messze áll attól, amit keresek, de nem tudok megfelelő szót találni, ami leírná a kapcsolatunkat. Nem randiztunk, de nem is voltunk barátok. Nem tudom hajszálpontosan, de tudom, hogy keskeny vonal van a kettő között, ahonnan elbuktunk.

Szemeim az ablakra rebbentek, ahol Jessie önvédelemre tanította Roset. De a pozíció, amiben megláttam őket arra késztetett, hogy ökölbe szorítsam a kezem; Rose homloka egy fának volt nyomva, miközben Jessie hátulról átkarolta, arca közel volt a nyakához. Úgy éreztem ki tudnám tépni a hajam idegességemben, de ökleimet összeszorítottam, hogy visszatartsam a kényszert, figyelmen kívül hagytam, hogy körmeim húsomba vájódtak.

Végül elegem lett a szobafogságból, figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy Rose azt akarta legyek tőle távol. Habár mindent megtettem, hogy távol tartsam magam, nem tudtam megállni, hogy kiviharozzak. Nem beszéltem hozzá, hacsak ő nem szólt hozzám, de nem bírtam a nagy távolságot köztünk. Egyre közelebb kerültem az őrültség határához, de nem tudtam elérni azt a pontot.

A tisztáson átsétálva Zaynhez és Louishoz, elkaptam Rose tekintetét, ahogy enyhén rám nézett. Éles levegőt véve küzdöttem az ellen, hogy ránézzek, miközben folytattam az utamat a srácokhoz, akik gyakorolták a képességeiket. Egyikük sem volt rá képes, hogy tüzet lőjön ki a kezéből, így a legtöbbjük fegyverrel harcolt. Azt gondoltam, hogy szánalmas, de most már irigy vagyok rájuk.  Az agresszió néha túlteng bennem és nem tudom, hogy türtőztethetném magam. Áldás és átok, hogy ennyi mindenre képes vagyok.

Megnyaltam ajkaimat, mielőtt szorosan összepréseltem őket, keresztbe fontam karjaimat mellkasom előtt és úgy tettem, mint aki az előtte folyó edzést figyeli meg. Zayn  lefogta Louis fejét, de ő kipördült és irányította a helyzetet. Mindketten hátrébb mentek., majd előre és próbáltak dominálni. Zayn el akarta seperni Louis lábait, de Louis gyors volt és előkapta a kardját. Ügyesen gyakoroltak tovább.