Half Bad (magyar)

26. fejezet - Harry

„Biztos vagy benne, hogy ez egy okos terv?" Kérdezte Daniel, ahogy a rácsokhoz közel álltam és vártam, hogy értem jöjjenek az őrök a saját tárgyalásom miatt.

„Nem teljesen." Mondtam őszintén. „De ez az egyetlen tervünk, nem?" Szívtam be élesen a levegőt és Rosera pillantottam, aki üresen bámult a semmibe. „Mellesleg, kétszer már megszöktem, szóval miért ne sikerülne harmadszorra is?"

Hallottam, ahogy Daniel egy nagyot sóhajtott. „Nem tudom, Harry. Úgy értem, ezúttal ténylegesen elkaphatnak és talán meg is ölhetnek."

„De nem fognak. Oké?"

Roseal nem igazán beszélgetünk mióta megismételte azt a három szót, de én még nem tudom elhinni, hogy igaz, amit az anyja mondott. Nem említve, hogy lehet egy trükk is, vagy egy baljós hazugság, hogy távol tartsanak minket egymástól. De ez nem fog működni, amíg nem látok bizonyítékot, de ha lenne, meghátrálnék, mert furcsa lenne, ha a húgom lenne. Az érzéseim iránta sosem fognak elmúlni, de sosem lehetnék a húgommal.

Megremegtem és félresöpörtem a gondolatot.

Az ajtó kinyílt az előtér végén és én kiegyenesedtem, félig készen álltam a menekülésre és félig ideges is voltam, mert volt rá esély, hogy elbukunk. Próbáltam Roset és Danielt motivációnak használni, egy jel, ami miatt erősebb voltam, hogy szükségük van rám. El kell menekülnünk.

„Pszt!" Rose felé fordultam, aki tágra nyílt szemekkel nézett rám. „Légy óvatos."

Majdnem elnevettem magam. „Nem hiszem, hogy ez segítene rajtam, de megpróbálom."

Rose rám mosolygott.

„Kész vagy , Daniel?" Suttogtam élesen magam mellé, egy igent vettem ki a motyogásból.

A két őr nyugodtan sétált a cellám felé, mintha nem azon lettem volna, hogy keressem a halálomat elkerülő lehetőséget. De nem érdekelte őket, tekintve, hogy egyikük sem kedvelt engem. Mindent megtettem, hogy hogy megkínozzam őket a rácsok mögül és azt hiszem a fizetségem a folytonos undorodó arckifejezés, amivel rám néztek. Természetesen csak ártatlanul mosolyogtam vissza.

„Mr. Styles,..?"

„Segítség!" Hallatszódott Daniel hangja mögülem és imádkoztam, hogy hihetőbben játssza el, mint engem.

Az egyik őr szeme kitágult és körbe nézett a cellába. „Hogy került ide? Hol a fiú?" Csattant.

„Átvert és elmenekült!" Mondta. „Ki kell innen szedned!"

Az őr a cellám előttihez fordult és megszólalt. „Vidd Stylest a tárgyalására, hogy a Tanács ne akadjon ki a késése miatt. Én kiszedem ezt az őrt a cellából és megtaláljuk a fiút."

Kétségbeesetten bólintott az alacsonyabb őr, ahogy kinyitotta a cellám. A nagyobb darab éppen kiengedte Danielt, miközben Rose aggódva nézte a cellájából. Próbáltam nem foglalkozni az aggódó arcával, ahogy a kisebb őr kiengedett és a karjaimért nyúlt. Hagytam, hogy a hátam mögé tegye őket, de mielőtt a bilincset rám tette volt akcióba léptem.

Hátra ütöttem a bal könyökömmel, egyenesen állkapcson ütöttem, mielőtt megfordultam és a másik oldalon is arcon ütöttem. Hátra tántorodott és a földre esett. Megfordultam, hogy lássam, ahogy a másik őr kinyitotta Daniel celláját, de megállt, ahogy meglátta mit csináltam. Felém mozdult, amikor Daniel a rácsok között kirúgott és az őr az arcára esett.

„Whoa." Mondta Daniel tágra nyílt szemekkel. „Tényleg tettem valamit!"

Amikor az őr felkelt volna, megragadtam az arca két oldalát, mielőtt megrántottam a nyakát. Csiga lassan esett a padlóra,az utolsó lélegzete rövid lett a cselekedetem miatt és jó érzés volt újra használni az erőm. Tudtam, hogy rossz dolog ölni és tudtam, hogy Rose kiabálni fog velem később, de volt egy részem, ami szerettet megfélemlíteni embereket és ölni. Szörnyű, de ez is én voltam.