Half Bad (magyar)

29. fejezet

- Daniel -

Mit tennél egy csata közepén, amikor jól felszerelt harcosok ellen kell harcolnod kis erő birtokában? Nos, a normális ember ugyanúgy visszatámad. Azok az emberek megértik és felrúgják a harcolás szabályait. És mi a lényeg?

Ők nem olyanok, mint én.

Ahelyett, hogy bátor hősként viselkedtem volna, amint hallottam egy haldokló ember sikolyát elbújtam a mögött a bokor mögött, mint Harry,a mikor Roset mentette meg. Gyakorlatilag segítettem megmenteni Roset, nem? Harry azt mondta jó munkát végeztem. Furcsa volt ilyen szavakat hallani. Mondtam, hogy született tehetség vagyok.

Mialatt próbáltam összeszedni magam és bátorságot gyűjteni, hogy kiugorjak és megöljek néhány katonát, Louis teste repült mellém. Puffanással ért földet és morgott, mielőtt a térdére támaszkodva megállt.

"Jól vagy?" Kérdeztem.

Louis kiköpte a vért a szájából. "Nem tudom. Meghaltam?"

"Nem..."

"Akkor jól vagyok."

Ajkaimat összepréseltem, megugrottam, ahogy hallottam egy testet a fának csapódni. Mellettem verekedtek, nem segítettek abban, hogy leküzdjem az idegességem.

"Mi az ördögöt csinálsz?" Kérdezte halkan Louis, szinte morogva.

"Én?"

"Nem, a kő mögötted."

A homlokomat ráncoltam. "Bocsi..."

Louis a szemeit forgatta. "Félsz vagy mi? Először harcolsz? Erről van szó?"

"Valahogy úgy."

Louis sóhajtott és fújtatott egy kicsit. "Nos, elbújni egy hatalmas kő mögött gyávaság és nem old meg semmit. Ha hasznos akarsz lenni, akkor csinálj valamit."

"Nem nem tudok semmit tenni."

"Tudsz sétálni, nem?"

"Nos, igen."

"Tudsz beszélni, futni, enni, nevetni, sírni, mosolyogni, homlokot ráncolni, aludni, igaz?"

"Mire gondolsz? Ezek átlagos dolgok."

Louis ferdén rám mosolygott. "Néha az átlagos dolgok különlegesek is tudnak lenni."

Kiakadtam, ahogy még egy fülsiketítő sikolyt hallottam, hálás voltam Louis tanácsáért. Próbáltam erőt találni magamban, hogy felálljak és részt vegyek a tőlem nem messze zajló csatába. Úgy értem, természetfeletti erőm van. Talán nem tudok tűzlabdákat lőni a kezemből, vagy nincsenek lézer szemeim, de alakváltó vagyok.

Egy alakváltó.

Elmosolyodtam. "Köszi a beszélgetést Louis." Mondtam, miközben vállon veregettem.

Élesen szívta be a levegőt, összeszorított fogai között. "Gyengébben, haver. Pont ott talált el egy nyíl."

"Hupsz, bocsi."

Mialatt Louis erőlködve felállt, sok szerencsét kívánt nekem és belevetette magát a véres csatába. Ártalmatlannak tűntem, ahogy a csatát néztem, de ahogy Louis mondta, "az átlagos dolgok is lehetnek különlegesek." Hinnem kell benne, hogy erős vagyok.

Sajnos, dinoszaurusszá nem tudtam változni. Habár, más dolgok közül még választhattam. Nem vagyok egy erőszakos ember, de harcolok, ha van miért. Ezek az emberek sok ártatlant öltek meg. Vissza kell vágnom és a csapat részének kell lennem.