Half Bad (magyar)

14.rész - Rose

 Látszott, ahogy Harry teste megmerevedett, mikor a szavak elhagyták ajkaimat, amiről azt hittem egy egyszerű kérdés. Nem tűnt idegesnek a közelségünk miatt, a legkisebb félelem sem látszott rajta, hogy megéghet. Úgy nézett ki, mintha megszúrtam volna a kérdéssel, ami hangos gondolkodás eredménye volt, szemei elsötétültek egy kicsit, ahogy egyenesen maga elé nézett. Igazán féltem, hogy kiakasztottam.

Folyamatosan néztem és megbántam, hogy azok a szavak elhagyták ajkaimat, amint alsó ajkait fogai közé vette, és hevesen harapta, mintha egyre idegesebb lett volna. De türelmes voltam, vártam, hogy elegendő bátorságot gyűjtsön a folytatáshoz. Többet éreztem, mint megkönnyebbülés, amikor végre megnyílt nekem miután annyi ideig kizárt mindenkit. Talán ez a furcsa kapcsolatunk előrébb haladhat, habár erősen kétlem. De egy lány álmodozhat, ugye?

Örökké valóságnak tűnt, mikor Harry élesen vett levegőt és aprót rám mosolygott, ahogy tekintetünk találkozott. "Nagyon erős nő volt., Rosalie. Erős, nem gyenge. Az a nyaklánc...." Tartott szünetet, a fejét rázta, ahogy közelebb hajolt, felhúzta térdeit, rá könyökölt és fejet támasztotta kezeivel. "Az a nyaklánc az összes erejét tartalmazza. Mielőtt meghalt, biztonságban akarta tudni. Marcus nem juthat hozzá a varázslathoz, mert ördögi vérvonala van, és én sem. De megígértem neki, hogy elrejtem a világ elől... még Jessie elől is. De megbuktam." Harry ajkát mutató és hüvelykujja közé fogta, szemöldökeit összeráncolta. "Megpróbáltam távol tartani tőle, de elvette, Rose. Ezért akarom annyira megtalálni. Nem csak azért, mert megölte anyát, de elvette az egyetlen dolgot tőlem, amit megígértetett velem, hogy mindig nálam lesz. Csak ez az egyetlen darab maradt belőle, és most kurvára elvesztettem."

Hirtelen  lábra állt, idegesen hajába túrt mindkét kezével, ahogy lenézett rám, de tudtam (reméltem) a haragja nem felém irányult. Hagytam, hogy dühöngjön, hogy kiadja azt amit magában tartott olyan sokáig.

"Megígértem neki, hogy távolt tartom azt a kurva nyakláncot attól a rohadéktól, Rose. És kurvára elvitte. Kirántotta a kezemből és ha..... ha megtalálja a megfelelő személyt, akkor ellophatja. Ellophat minden varázslatot, amit anya olyan sokáig védett tőle. Tudod, mi történhet, Rose? Tudod?"

Nyeltem és néztem, ahogy letérdel és arcunk közel volt egymáshoz. Arca felbőszült volt, a nyakán pumpált az ér.

"Le fogja rombolni ezt a világot jobban, mint most. Rose. Ez fog történni." Csattant, mielőtt levágódott mellém a fűbe.

Csend telepedett ránk, érezni lehetett a feszültséget a levegőben, miközben dühösen beszélt, de lassan eltűnt, ahogy tovább ültünk ott. Szavai szüntelenül ismétlődtek a fejemben, összezavarva amúgy is zavaros gondolataimat. Vicces, hogy pár héttel ezelőtt egy pincében raboskodtam, ahol a szart is kiverték belőlem, és most egy gyilkossal ülök, és szembe kell néznem egy pszichopata gyilkossal. Az élet kiszámíthatatlan, nem de?

Hezitálva Harryre néztem, nehéz arcvonásai még nyilvánvalóak voltak, ahogy ajkát harapdálta, kerülte a szemkontaktust. Egy kis sóhaj, alig hallhatóan, hagyta el ajkaimat, ahogy harcoltam a kényszer ellen, hogy kezemet övére helyezzem. "Most már jobban vagy?" Kérdeztem csendesen, tudva, hogy meg kellett könnyebbülnie.

Meglepetésemre Harry kuncogott, ahogy mosoly húzódott telt ajkaira, smaragd szemei csillogni kezdtek, ahogy találkozott tekintetünk. "A legtöbb ember sikítva futott volna el, miután látott frusztráltan, és te itt ülsz, és azt kérdezed jobban vagyok-e?" Húzta fel egyik szemöldökét, mosolya nőtt, ahogy fejét rázta hitetlenül. "Tényleg van benned valami, Rose. És el kell ismernem.... ezt nagyon kedvelem benned."

A szívem majdnem megállt, ahogy elvigyorodtam én is és tartottam a hipnotizáló szemeivel a szemkontaktust. Kuncogtam őt utánozva, ahogy fejemet ráztam. "Tudod, egy seggfejhez képest egész aranyos vagy."