Half Bad (magyar)

30. fejezet

- Rose -

Fájdalom. Amitől a legjobban szenvedtem. A teljes felső testem fájt, még akkor is, ha a vállaim szenvedték a legnagyobb kárt. De még sértetlen voltam és egy darabban voltam, és ez elég motiváció ahhoz, hogy lélegezzek. Belégzés, kilégzés. A minta egyszerű volt, de mégis gyötrelmesen nehéz.

Értelmetlenséget mormolva sikerült egy kicsit megmozdulnom, de átfordulnom nem. Az oldalamon feküdni még fájdalmasabb lett volna, de a hátsóm már érzéketlen volt a sok hanyatt fekvéstől. Már éjszaka volt, de nem tudtam aludni a fájdalmaim miatt.

Fáradt szemeimet kinyitottam és csak sötétség vett körül minket. Pár másodpercre pánikolni kezdtem, remegések futottak végig gerincemen, amíg fel nem fedeztem egy testet pár méterre tőlem. A fényhiány ellenére, hunyorítva próbáltam rájönni ki lehet az az alak. Danielre vagy Zaynre tippeltem volna, de túlhasonlóak voltak testfelépítésben, így nem tudtam megmondani melyikük az.

A fejemet a másik oldalra fordítottam, hogy felfedezzem a kis folyamot, emlékek törtek rám, amikor először találkoztam Harryvel. Még néhány testet fedeztem fel a sötétben, de nem emlékeztem, hogy kerültek elő. Aludtam? Vagy csak teljesen ki voltam ütve?

Egy alak megragadta a tekintetem. Felült, lábai a folyamban voltak és az ujjaival is a vízben nyúlkált. Nehéz volt megfejteni, de a haja rögtön elárulta őt- Harry.

Nyögtem, ahogy próbáltam a maradék kis erőmet arra használni, hogy felüljek, és próbáltam nem foglalkozni az égő érzéssel a karomban. Harry fejét felém kapta, hogy rám nézzen, zöld szemei kontrasztban voltak a sötétséggel.

"Mit gondolsz, mit csinálsz?" Suttogta halkan, mielőtt hozzám sietett. "Feküdj le, Rose. Fájdalmat fogsz okozni magadnak."

A szemeimet forgattam. "Már megsérültem. És amellett, fel kell ülnöm. A fenekem érzéketlen és a hátam is nagyon fáj."

Harry összepréselte ajkait és alsó ajkába harapott, de nem hagyott egyedül szenvedni. Gyengédem megfogta a felkarom és a lábaimra segített, mielőtt a víz felé irányítottam. Pokolian fájt állni is,a karjaim az oldalam mellett lógtak, de elegem volt a hasztalanságból. Erőfeszítéseket kell tennem és, ha csak annyit tudok, hogy felállok egyedül, akkor legyen.

"Miért keltél fel?"

"Mondtam." Küzdöttem a kényszerrel, hogy vissza leüljek, sóhajtottam, amikor a lábujjaim a hideg vizet érintették. "A fenekem érzéketlen lett."

Harry kuncogott és a fejét rázta. "Mindig lenyűgözöl valamivel, Rosalie."

"Most komolyan visszatérünk a teljes névhez, Harold?"

"Ez aranyos, Rosalie."

Elmosolyodtam és nem foglalkoztam a fájdalommal, ami egész testemet kínozta. Harry leült mellém, a lábai a vízben voltak. A fejemet vállára fektettem, egy megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem az enyhe helyzet miatt. Leszámítva, azt amin már keresztül mentünk, ez a pillanat megnyugtató volt.

Egy ideig úgy ültünk - a fejem a vállán, miközben ő ujjait összefűzte enyémekkel, és szabad kezével a füvet piszkálta. Hallgattam, ahogy a folyam a kövek között folyt, pár hal úszott benne. A holdfény visszaverődött a vízfelszínéről, így gyönyörűen csillogott, ami örökre az emlékeimbe égett.

"Bárcsak mindig minden ilyen nyugodt lenne. " Suttogta Harry.

"Nem vagyunk ilyen szerencsések." Sóhajtottam.

Harry alsó ajkát harapdálta és a vízbe nyúlt. Felemeltem a fejem, hogy lássam, ahogy egy csillogó követ vett ki. Megragadta a bicskáját és kinyitotta.