Half Bad (magyar)

31. fejezet

- Rose -

Az örömteli pillanatunk véget hamarabb, mint szerettük volna, de mindannyian tudtuk, hogy a veszély annál jobban nő, minél tovább maradunk egy területen. A Tanács még mindig követ minket, talán még megszállottabban, mint hittük. Legyőztük őket, és ők nem fogadják el a vereséget. Nem egy olyan csapattól, akiket semmibe vesznek.

A karjaim még mindig nagyon fájtak, egyszerűen az oldalam mellett lógtak, ahogy a végtelennek tűnő erdőn keresztülhaladtunk, mialatt a srácok botokat és ágakat toltak félre. Daniel lélekben nem tört meg, és jelenleg egy olyan dalt énekelt, ami mindenkinek sok volt.

"She"ll be coming around the mountain when she comes!" Emelte fel a hangját. "She'll be comung around the mountain, she'll be coming around the mountain, oh she's coming around the mountain-"

"Abba hagynád?" Kiabált Louis és hátulról fejbe vágta. "Ha annyi pénzem lenne, ahányszor kiszúrnám a szemem, én lennék a következő Bill Gates."

Kuncogtam és észre sem vettem, hogy John mellém került, Harry Liamel beszélgetett arról, hogy hogyan fogunk valami civilizált helyet találni. Tudta, mint mindenki más, hogy nem tudunk források nélkül tovább haladni.

John jelenlétét érezve megfeszültem. A lélegzetem a torkomon akadt idegességemben. Egyszer már volt ilyen közel hozzám és a kezei olyan helyen akartak volna érinteni, ahol nem kellett volna, amikor Harry közbe avatkozott. De nem fogom a megmentésemre hívni - már elégszer tettem. Tudom kezelni Johnt. Mindent egybe vetve, tudom, hogy most már képes vagyok rá, még akkor is, ha nem tudom pontosan hogyan.

"Nyugalom." Motyogott az orra alatt. "Nem azért vagyok itt, hogy flörtöljek veled, vagy ilyesmi. Higgy nekem, láttam elégszer kiakadni Harryt." Forgatta szemeit, aztán rám nézett. "Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy olyan seggfejféle voltam."

Felhúztam az egyik szemöldököm. "Seggfejféle?"

Sóhajtott. "Oké, oké. Egy seggfej. Ott a pont. Sajnálom és nem próbálkozom semmivel. Hiszel nekem vagy sem, jobban tisztelem az embereket ennél. Csak te voltál az első vonzó személy, akit annyi idő után láttam és—"

"Valami gond van?" Kérdezte Harry, ahogy csatlakozott hozzánk és közénk lépett.

Elnevettem magam. "Nem, minden rendben. John csak bocsánatot kért."

Harry hümmögött és végigmérte Johnt. "Ezt nem veszem be. De jobban teszi, azt hiszem. Ha csak nem akarja egy fára felakasztva végezni."

Vállon ütöttem. "Tudnál nem ilyen démoni és hátborzongató lenni mindig?"

Karját vállam köré tekerte. "Ilyen a személyiségem, bébi. Ne legyél ennyire lányos velem szemben."

"Lányos? Azt akarod, hogy olyan legyek, mint egy fiú? Genitális beavatkozást is végezzek?"

Felhúzta az orrát. "Francba, Rose. Csak próbáltam vicces lenni, nem kell komolyan venni."

Nevetve dőltem neki. "Te kezdted."

Harry a szemeit forgatta, elmosolyodott és megpuszilta a halántékom.

John a fejét rázta. "Ez kezd kínos lenni. Hánynom kell tőletek." Biccentett felénk. "Még egyszer sajnálom, Rose." És aztán Ryan és Max mellett sétált tovább.

Ahogy folytattuk utunkat a semmi közepén. azon kezdtem gondolkodni, hogy hova fogunk kilyukadni. Egy kicsi, de kellemes faluba? Vagy egy olyan helyre, ahol feltűnést keltünk és könnyedén elkapva újra börtönbe zárnak minket? Biztos vagyok benne, hogy az egész országban plakátokat tettek ki rólunk, ha nem az egész világon. A Tanács nem csak kisebb közösségek felett uralkodott, hanem egész országok éltek az ő szabályaik szerint.