Half Bad (magyar)

Prológus

"Harry Styles, bűnössé nyilvánították gyilkosságért, árulásért, a szabályok teljes megszegéséért, a tanács parancsának megszegéséért, kitört a cellájából és elhagyta a kerületet engedély nélkül. Van valami hozzáfűzni valója?" Kérdezte a nő a szoba elejéről, üresség futott át furcsán aranyos vonásain.

Elégedett mosoly terült el ajkaimon, mellettem szorosan álltak őrök, arra az esetre, ha menekülni akarnék. "Nem." Mondtam és a nyomatékosításért megnyomtam a p betűt. (nope) "Habár egy kicsit összezavar ez a Harry srác. Talán valakinek tájékoztatni kéne őt a rossz tetteiről."

A hölgy megforgatta kristály kék szemeit. "Nem játszadozni vagyok itt, Mr. Styles."

Megbilincselt kezeimet mellkasomra tettem sértetten. "Én? Játszani? Kérem, bizalom. Egy kis bizalmat."

Nem szórakozott jól.

Az asztalra hajoltam, könyököltem a felszínén, ahogy államat összekulcsolt kezeimre tettem. "Tudod," Kezdtem csendesen, de elég hangosan, hogy hallja. "Kitörni a világból könnyű. Megölni valakit- még könnyebb." Vigyorom visszatért, amikor a nő szája elnyílt. Felemeltem megadóan a kezeimet. "Oh, de sosem tettem rossz dolgokat ártatlan emberekkel, akik igazán törődtek velem." Lassan gyülemlett bennem az idegesség.

Megértette a szarkazmusom, ahogy tökéletesen kiszedett szemöldökét felhúzta. "Mire akar kilyukadni?"

Vállat rántottam, még mindig gúnyosan mosolyogva. "Nos, csak azt mondom, hogy valakit bezárni egy koromfekete cellába két évre- a falra láncolva- nem tapintatos dolog." Szemöldökeim összehúztam és állkapcsomat megfeszítettem, gúnyos mosolyom eltűnt. "Nem ért egyet?" Morogtam összeszorított fogaim között.

Az őrök közeledtek felém-, ahogy akartam. Mielőtt idejük lett volna, hogy lefogjanak, hátrakönyököltem és hallottam egy orr reccsenését. Az őr hátratántorgott, a most már törött orrát fogta és a földre esett és a másik őr rám tört. Időben félreugrottam, a fejét elkaptam és leszorítottam. A láncot a nyaka köré tekertem, ahogy levegőért kapott és a lánc súrlódása lenyűgözött. Megoldja az öklöm épségét. 

Felnézve a nőt láttam a vészjelző felé futni. A már dühös szemeimet összeszűkítettem a kis alakjára, az energia sugárzott és azonnal térdre esett, a torkát markolászta és levegőért fuldokolt. Elégedetten vigyorogtam, egy másik képességemet  használtam a sok közül és előtte termettem egy szempillantás alatt. Túl könnyű volt, de szórakoztató is ugyanakkor. Már egy ideje nem cselekedtem.

Két éve pontosan.

Könyörögve nézett rám a nő, de szemeimet még jobban összeszűkítettem és növeltem a fájdalmát, még jobban szenvedett. Összegörnyedt és lélegzett visszafojtva sikított, kielégítve engem.  Itt az idő, hogy érezzék a szenvedést, amit én éreztem két éve.

Csak minimális fájdalmon ment keresztül. Szerencsés.

Letérdeltem elé, megfogtam állát és könnyes szemei találkoztak az én veszélyes szemeimmel. "Becsukni valakit étel vagy víz nélkül két évre, nem szép dolog." Sziszegtem.

"T-te egy sz-szörnyeteg vagy." Elfulladt, küzdött a levegőért.

Lépések zaja töltötte meg az előteret ami áthallatszott a faajtón; az őrök. Elégedetten kuncogtam mielőtt elengedtem arcát és felálltam, miután könnyen legyőztem.

"A szörny, aki túljárt az úgynevezett szakértő eszén." Mondtam idézőjelesen, a szememet forgatva arra  a gondolatra, hogy a Fehér boszorkányok mindig okosak.

"A pokolra fogsz jutni." Mondta gyengén.

Vigyorogtam. "Nem." Mondtam és végül összeroppantottam erőszakos tekintetemmel. Élettelenül omlott a padlóra, csak egy vércsík indult el a jobb orrlyukából. Lehajoltam és a fülébe suttogtam. "Te fogsz."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: